A Huszadik század (Novecento / 1900) 1976-ban bemutatott színes, olasz–francia–nyugatnémet történelmi filmdráma. Bernardo Bertolucci epikus alkotása világszerte nagy feltűnést keltett, és zajos ünneplésben éppúgy részesült, mint finnyás elutasításban. A filmet 1974 júniusában kezdték forgatni, és 1975 májusában fejezték be. Noha a Huszadik század hivatalosan európai országok koprodukciójaként készült, eredeti költségvetését három nagy amerikai filmgyártó cég biztosította: a 20th Century Fox, a Paramount és a United Artists egyaránt 2-2 millió dollárt fektetett a filmbe, Bertolucci azonban 3 millió dollárral túllépte a büdzsét. A bemutató az 1976-os cannes-i filmfesztiválon volt, versenyen kívül. A több mint ötórás alkotást számos országban rövidített változatban, két különálló filmként forgalmazták. Magyarországon négyrészes verzióban mutatták be a filmet: két hét eltérés volt az I–II., illetve a III–IV. rész premierje között. A korabeli szigorú és prűd magyar filmcenzúra ismeretében kicsit meglepő, de a hazai közönség vágatlan változatot láthatott a mozikban.

Cselekmény 1945. április 25., a felszabadulás napja. Egy békésen énekelgető katonát az erdő szélén agyonlő egy rejtőzködő fasiszta. Teherautó érkezik, amelyről fegyvereket osztogatnak a parasztoknak, akik a mezei munkát az asszonyokra hagyják. Egy fiatal fiú is puskát kap, amivel azonnal a gazda házába megy, és foglyul ejti őt. A mezőn egy hatalmas boglya tetején egy fiatal lány a távolban megpillantja a menekülő fasiszta intézőt, Attilát és szeretőjét, a gyűlölt Reginát. Az asszonyok vasvillákat ragadva indulnak a szökevények után. Utolérik őket. Attila rájuk lő, az asszonyok azonban vasvillát szúrnak előbb a nemi szervébe, majd a lábába.

balra|bélyegkép|250px|Az idős Berlinghieri (Burt Lancaster)

Évtizedekkel korábban folytatódik a történet. Két gyerek születik ugyanazon a napon: az egyik a paraszti Dalco família sokadik sarja, Olmo, a másik a földesúr unokája, Alfredo Berlinghieri. Az idős Berlinghieri italospalackokkal felszerelkezve indul a földekre a parasztokhoz, hogy megünnepeljék a kettős gyermekáldást. Leo Dalco úgy gondolja, neki semmi oka ünnepelni, hogy még egy kenyérpusztító született a családjába, és a parasztok sem engedelmeskednek a gazdának, hanem azt teszik, amit Dalco. Végül mégis áldomást isznak az újszülöttek egészségére: a nyílt szembefordulásnak még nem jött el az ideje. Eltelik néhány év. A gazda egy boronát vásárolt, ami hat ember félnapi munkáját képes elvégezni. Az amúgyis nélkülöző parasztok érthető módon nem örülnek a korszerűsítésnek. A két gyerek, Olmo és Alfredo között állandó vetélkedés zajlik, be akarják bizonyítani, hogy különbek a másiknál. Végül kimennek a vasúthoz, és a sínek közé fekszenek, az érkező szerelvény elé. Alfredo az utolsó pillanatban lemászik a sínekről, Olmo azonban ottmarad. A talpraesett parasztfiút anyja papnak akarja adni, de Leo ebbe nem egyezik bele. Egyik este a gazdáéknál azokat a békákat szolgálják fel vacsorára, melyeket aznap délután Olmo gyűjtögetett a mezőn. A családi asztalnál nem csupán a Berlinghierik ülnek, hanem Giovanni úr feleségének húga és annak kislánya, Regina is. Csupán egyvalaki nincs a családi körben: az idős Berlinghieri, a nagypapa. A férfi azon dohog, hogy fia gépeket vásárol, miközben minden tönkremegy. Giovanni úr az asztalnál azonban arról beszél, hogy apja már teljesen szenilis, és ő meg fogja akadályozni, hogy évek óta távol élő fivére, Ottavio bármit is örököljön az öreg után. A felszolgált rántott békából Alfredo nem akar enni, de apja rákényszeríti. A fiú viszont rögtön utána ki is hányja az ételt.

A parasztok hangulatos erdei mulatságára elsétál az idős Berlinghieri is, aki az egyik parasztlányt magával viszi az istállóba. Ráparancsol a fiatal teremtésre, hogy fejje meg a tehenet, miközben ő mezítláb dagonyázik a trágyában. Végül elküldi a lányt, és felakasztja magát. Holttestét Leo találja meg, aki azt mondja, hogy az idős Alfredo nem úrhoz méltó módon halt meg. A család eltitkolja az idős férfi halálát. Közjegyzőt hívatnak a házhoz, mintha Berlinghieri még csak a halálán lenne. Az ágy függönye mögül Giovanni úr elváltoztatott hangon végrendeletet diktál a halott nevében, természetesen fő örökösként saját magát nevezve meg. A ravasz terv beválik, Giovanni lesz az új gazda. Miután a jégeső elverte a termést, Giovanni úr összehívja a parasztokat, és azt mondja nekik, hogy mivel oda a fél termés, csak fél bért fizet nekik. A parasztoknak nem tetszik ez a beszéd, azon méltatlankodnak, hogy akkor dupla termés esetén miért nem szoktak dupla bért kapni. Egyikőjük eltökéltsége jeleként levágja a fülét, miután a gazda gúnyosan odavetette neki, hogy hallania kellett, amit először mondott a bérekről, hiszen elég nagy a füle. Hamarosan a parasztok sztrájkolni kezdenek, amitől a gazda valóságos dührohamot kap: nincs, aki arasson, sőt még a teheneket se feji meg senki, szégyenszemre vásárolniuk kell a tejet. Nincs más megoldás, az urak maguk kénytelenek odaállni dolgozni. Az öreg Dalco a mezőn üldögélve élvezi a munkában hajladozó urak látványát: 73 évet várt arra, hogy dolgozni lássa a gazdát. Miután ez megadatott neki, csendben örökre elalszik egy fa alatt.

jobbra|bélyegkép|250px|Giovanni úr, Alfredo és Attila (balról jobbra: Romolo Valli, Robert De Niro és Donald Sutherland)

A Vörös Segély nyaralni viszi a parasztgyerekeket. A nagy kavarodásban Olmo az állomáson felejti a batyuját. Évek telnek el, Olmót ismét egy vonaton látjuk, ezúttal mint katonát, aki a frontról tér haza. Az otthoniak örömmel fogadják, ő pedig megismerkedik a bátor és csinos fiatal tanítónővel, Anitával. Szókimondásban Olmót sem kell félteni: a gazda előtt megmondja, hogy szerinte ezentúl felesben kell osztozkodni a termésen. Alfredo is barátja mellett emel szót, apja azonban letorkolja, hogy sokba került neki, hogy fia ne legyen katona. Attila, az új intéző szigorúan képviseli Giovanni úr érdekeit, Anita azonban gúnyt űz belőle. Amikor az egyik bérlőt szerződése lejárta előtt katonasággal akarják eltávolíttatni a házából, Anita fellázítja az asszonyokat, Olmo pedig a férfiakat. A nők elállják az utat: egyszerűen lefekszenek a lovas katonák elé a földre. A katonaság meghátrál, ám a gazdák se hagyják magukat, és egymással szövetkeznek. Regina arra biztatja Attilát, hogy ragadja meg a lehetőséget. A gazdák közül nem mindenki támogatja az új szövetséget: az összejövetel közben távozik például Pioppi úr, sőt Alfredo is.

Olmo és Alfredo a városban összetalálkoznak. Megismerkednek egy fiatal lánnyal, és segítenek neki cipekedni. Alfredo sok pénzt ajánl a lánynak, ha mindkettőjükkel lefekszik. Olmo sértőnek találja az ajánlatot, a lány viszont elteszi a kapott pénzt. A szerelmi együttlét azonban rosszul sikerül, a leitatott lány epilepsziás rohamot kap, mire Alfredo sebtében távozik. Felkeresi bácsikáját, Ottaviót, akinél találkozik a bájos Adával. Azt hiszi, a modern fiatal teremtés korosodó nagybátyja szeretője. Később együtt elmennek egy táncmulatságra a falusiak közé, ahol Olmo és Anita is megjelenik. Ada vaknak tetteti magát, Anita azonban leleplezi, hogy csak komédiázik. A parasztok kigúnyolják az előkelő dámát, aki bocsánatot kér buta viselkedéséért. A mulatságnak tűz vet véget: lángokban áll a közeli munkásotthon, melyet felgyújtottak a fasiszták. Míg a parasztok oltani rohannak, addig Alfredo a szénaboglyák között magáévá teszi Adát. Kiderül, hogy a nő szűz volt, nem Ottavio szeretője. Másnap Anita és Olmo egy kocsin viszik körbe a városban a tűzvész áldozatainak elszenesedett holttesteit. Hiába próbálják azonban felrázni a polgárokat, senki nem mutatkozik, mindenki bezárkózik az otthonába. A temetésen több száz munkás jelenik meg. Egyes fasisztákat ez aggodalommal tölti el, Attilát viszont nem. Egy macskán demonstrálja, hogyan fog elbánni a munkásokkal: a szerencsétlen állatot a falhoz szíjazza, majd nekifutásból a fejével agyonveri. Ezek után a fasiszták diadalittasan vonulnak az utcára...

balra|bélyegkép|250px|Alfredo és Ada az esküvőn (Robert De Niro és Dominique Sanda)

Alfredo és Ada viszonya egyre komolyabbra fordul, és boldog napokat töltenek együtt Ottavio társaságában. Az idilli együttlétnek szomorú hírek vetnek véget: Alfredo apja haldoklik. A fiatalember hazatér, de már elkésett, apja meghalt. A szobájában viszont hívatlan látogatót talál: Olmót, aki éppen az egyik szekrényt akarja feltörni. A két barát egyre kevésbé találja meg a közös hangot egymással. Olmo arra kéri Alfredót, hogy küldje el Attilát, most még nem lenne késő. Alfredo Anitáról érdeklődik: kiderül, hogy a tanítónő meghalt, mikor világra hozta kislányát, akit szintén Anitának hívnak. Alfredo Giovanni úr temetésén jelenti be, hogy megnősül. Rövidesen megtartják az esküvőt. Regina gratuláció helyett azt mondja Adának, hogy gyűlöli őt, mert neki kéne a helyében lennie. Alfredo megpróbálja fegyelmezni Attilát, de nem tesz eleget Olmo kérésének: se az intézőt, se Reginát nem küldi el a háztól, Reginát azonban eltiltja a feleségétől. Attila és Regina a padlásra mennek szeretkezni. A férfi arról beszél, hogy rövidesen elérkezik az idő, amikor szegények és gazdagok egyaránt behódolnak a fasisztáknak. A párost megzavarja az egyik gazda fia, Patrizio, aki mindig is rajongva nézett fel Attilára. A pár beteges szexuális játszadozásba kezd a kisfiúval, végül Attila szétveri Patrizio fejét a falon. A tetemet a borospincébe rejtik, ahol Signora Pioppi találja meg, miután már az egész esküvői vendégsereg keresni kezdte a kisfiút. Attila az éppen arra járó Olmót vádolja meg a gyilkossággal. Feketeinges barátai azonnal nekiesnek a „kommunistá”-nak. Alfredo jelen van, ám Ada kérésére sem avatkozik közbe. Olmo ütlegelése csak akkor fejeződik be, mikor egy arra járó csavargó magára vállalja a gyilkosságot. Ottaviót annyira felháborítja Alfredo viselkedése, hogy megfogadja, soha többé nem teszi be a lábát az unokaöccséhez. A csavargót rövidesen szabadon engedik, mert nincs ellene bizonyíték. A férfi azt mondja Olmónak, hogy látta, amikor egy feketeinges a pincébe vitte a holttestet, de nem tudja, ki volt az.