A Borsodense flórajárás az Északi-középhegységet felölelő Matricum flóravidék legnagyobb területű flórajárása. Magyarországi területét két tájegységre osztjuk: Bükk-vidék, Borsodi-dombság: a Sajótól keletre az Aggteleki-karsztig (Tornense flórajárás); a Sajótól nyugatra a Hevesi-dombságig (Agriense flórajárás); maga a Sajó völgye a Borsodi szénmedencével.
Földtana, természetföldrajza
A Bükk-vidék fennsíki részein zömmel mészköveket találunk a felszínen, közöttük pedig nagy területen agyagpalát. A fennsíkoknak köszönhetően a Bükk Magyarország leginkább hegyvidéki jellegű tájegysége, és ez növényzetén is jól látható – ezt jelzik a névadó bükkösök is. A hegység nyugati oldalán bázikus és ultrabázikus felszíni és mélységi magmás kőzetek (bazalt, diabáz, gabbró, wehrlit) bukkannak a felszínre (titán-ércesedés nyomaival). Az északi oldalon változatos üledékes rétegek fekszenek egymáson, délen, a Bükkalján pedig a fiatal, törmelékes üledékek közt (jelenleg is művelt) lignittelepes összletet és több riolittufa szintet is találunk.
A Borsodi-dombság zömmel fiatal törmelékes üledékes kőzetekből áll.
Növényzete
A domborzat és a földtani felépítés erőteljes különbözőségeinek eredményeként a Borsodense hazánk legváltozatosabb flóravidéke.
Bükk
1. A karsztfennsíkokon: A montán bükkösökben (Aconito-Fagetum): kárpáti sisakvirág (Aconitum moldavicum) – kárpáti flóraelem; karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum), bérci rózsa (Rosa pendulina), havasi ribiszke (Ribes alpinum), fehér acsalapu (Petasites albus), sugárkankalin (Primula elatior), örvös salamonpecsét (Polygonatum verticillatum). A hegyi réteken: aranyzab (Trisetum flavescens), veres csenkesz (Festuca rubra), A hegyi legelőkön: szőrfű (Nardus stricta), hegyi tárnicska (Gentianella austriaca), csinos tárnicska (Gentianella livonica) szártalan bábakalács (Carlina acaulis).
2. A mészkőszirteken, sziklás gerinceken: A hárs-kőris sziklai sztyepperdőkben: mérges sás (Carex brevicollis), Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides). Extrém termőhely a bennszülött magyar nyúlfarkfüves sziklai bükkös (Seslerio hungaricae-Fagetum) és a magyar nyúlfarkfüves tölgyes (Seslerio-Quercetum virgilianae),
3. A meredek északi mészkő- és dolomitlejtőkön: A sziklai bükkösökben: havasi iszalag (Clematis alpina), győzedelmes hagyma (Allium victorialis). Extrém termőhely a bennszülött dolomittölgyes (Cirsio pannonici-Quercetum pubescentis) és a hársas-berkenyés reliktum sziklai cserjés (Tilio-Sorbetum).
4. A plató oldalába bevágódó, mély szurdokvölgyekben: A szurdokerdőkben (Scolopendrio-Fraxinetum) sok a kárpáti, illetve magashegységi flóraelem: karcsú sisakvirág (Aconitum gracile), győzedelmes hagyma (Allium victorialis), hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris), havasi iszalag (Clematis alpina), sárga ibolya (Viola biflora), havasi ikravirág (Arabis alpina).
5. A déli lejtőkön: A cseres-tölgyesekben: magyar tölgy (Quercus farnetto) – Kácsfürdő környékén, Molyhos tölgyesek. Karszt-bokorerdők. A mészkő sziklagyepeken és lejtősztyeppeken: tátrai hölgymál (Hieracium bupleuroides ssp. tatrae) – kárpáti flóraelem, hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens), magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica), magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) – endemikus faj, szirti pereszlény (Calamintha thymifolia) – harmadkori reliktum faj, zöldes kígyókapor (Silaum peucedanoides) A szilikát sziklagyepeken és lejtősztyeppeken (Szarvaskő környékén): északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis), magyar kőhúr (Minuartia frutescens) – kárpáti flóraelem.
Borsodi-dombság
A tájegység érdekes élőhelyei a tőzegmohás átmeneti lápok (Egerbakta, Kelemér, Sirok környékén.) Jellemző növényeik: szőrös nyír (Betula pubescens), hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), vékony gyapjúsás (Eriophorum gracile), fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora) – már kihalt! tarajos pajzsika (Dryopteris cristata), kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), tőzegmoha (Sphagnum ssp.).
Források Az Északi-középhegység flóravidéke Növényföldrajz Baráz Csaba (szerk.), 2002: A Bükki Nemzeti Park. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger.
Kategória:Flórajárások