A szepességi székek, a Tízlándzsás szék Középsőszék, Felszék, HegyszékIsten hozott a híres székelyek társaságában! https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/ Hozzáférés: 2023.12.04 a Szepesség vármegyei szintű autonómiával bíró körzetei voltak, a 12. századtól az újkorig álltak fenn. 1802-ben tagjainak, a szepesi lándzsásnemesek (radicalis) kiváltságaikat megtartva a kis vármegye néven ismert székeket betagolták Szepes vármegyébe. Egykori települései a mai Szlovákiában találhatóak meg.
Fekvése A mai Csütörtökhely és Betlenfalva környékétől egészen Zsigráig, a Hernád völgyében terült el, a későbbi Szepes vármegye része, magashegyi környezetben.
Története
A pusztai törzsszövetségekben behódolt-befogadott népek türk minta szerint a csatában előörsként szolgáltak, a meghódított területek peremvidékein pedig határőri feladatokkal bízták meg őket. A Magyarországon legismertebb népelemek a besenyők, székelyek és a Hernád mentén gömörőrök néven említett, török eredetű és nyelvű fegyveresek, a kabarok voltak, akik a gömöri gyepűt védték. Idővel az eredetileg Gömör vármegye területére telepített kabar határőr várnépek a határok északra tolásával északabbra létrehoztak egy második gyepűvonalat a Szepesség területén. Az idegen eredetű határőrnépek általában szélesebb jogokkal, autonómiával rendelkeztek más, termelő várnépekhez képest. Kiváltságaikat rögzíti az 1243-as szabadságlevél. A tatárjárás harcai következtében a gömörőrök majdnem teljesen elpusztultak, majd tovább szegényedtek a birtokaprózódás miatt és már összesen csak 10 lándzsát – azaz nehézfegyverzetű lovast – tudtak kiállítani. A gömörőrök esetén is létrejött a székelyekéhez nagyon hasonló székük, a szepesi tízlándzsás szék (latin sedes decem lanceatorum), ez a nemesi vármegyék szabadságával felruházott közigazgatási egység. 1318-ban említik őket először „tízlándzsás nemes”ként (nobiles sub decem lanceis constituti). Birtokaik elaprózódása miatt ekkor megélhetésük már egyre nehezebb, de maradékaik az újkorig megőrizték önkormányzatukat.
Falvai
Nagyőr Őrmihályfalva Strázsa Primfalu (ma Lándzsásötfalu része) Kissóc (ma Lándzsásötfalu része) Miklósfalu (ma Lándzsásötfalu része) Horka (ma Lándzsásötfalu része) Szentandrás (ma Lándzsásötfalu része)
Dr. Fekete Nagy Antal szerint 20. századig fennmaradt falvak:
Hisfalva Miklósfalva Szentandrás Primfalva Bozsafalva Komárfalva Filefalva Gánfalva Szék Betlenfalva Harbusa Szentmiklós Mahálfalva Csantafalva Petenye Pikfalva Ábrahámfalva Leukfalva Mecsedelfalva Édesfalva Tibaháza
Ezeket a falvakat nem úgy kell elképzelnünk, minta a ma hagyományos értelemben vett falvakat. A lándzsások kis birtokaikon egy-egy fából épült kúria, nagyobb ház, és mellettük kevés számú jobbágyok lakta, használta épület alkotta a falut (ezt mutatja az elnevezésekben a "háza", "falva" is). Ilyen "falvakból" a tatárjárás előtti Szepességen számtalan előfordult, de azt követően nagyon sok el is tűnt, egyesek pedig új területeken létesültek. Az előbbi felsorolás valószínűleg a régi(mára részben el is tűnt) falvakat tünteti fel, az utóbbi az 1900 as évek elején létező falvakat tartalmazza.
Jegyzetek
További információk
Hradszky József: A szepesi "Tíz-lándsások széke" vagy a "Kisvármegye" története. Lőcse, 1895. Archive.org
Kategória:Magyarország különleges közigazgatási egységei