thumb|250px|Artikulus az európai nyelvekben
Az alaktanban a névelő olyan, a viszonyszavak osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.Constantinescu-Dobridor 1998, articol. A névelő a viszonyszók elvont determinánsoknakConstantinescu-Dobridor 1998 (determinant szócikk)] által használt terminus, mellyel megkülönbözteti ezeket az ún. konkrét determinánsoktól, azaz a lexikális (fogalmi) jelentéssel bíró szavakkal kifejezett bővítményektől (jelző, határozó). nevezett kategóriájához tartozik, egyes grammatikák szerint olyan melléknévi névmásokkal együtt, mint a birtokos és a mutató.Például Eastwood 1994, 177. o. Egyébként egyes grammatikákban ezeket az elvont determinánsokat mind névelőknek nevezik.Például Karakai 2008, 126. o. Más szempontból a névelő a simulószók (klitikumok) kategóriájához tartozik, következésképpen prozódiai szempontból nem alkot külön szót, ezért általában hangsúlytalan.Kálmán – Trón 2007, 174. o.
Nem minden nyelvben van névelő. Ilyen például a latin és a szláv nyelvek többsége.Bussmann 1998, 89. o. Lásd a mellékelt térképet is. Azon nyelvekben, amelyekben van, ezek száma nyelvtől függően különbözik.
A magyar nyelvben a névelő proklitikum, azaz, amint azt elnevezése is jelzi, a főnév elé helyezett simulószó, de ez nem áll minden nyelvre. Egyesekben a határozott névelőnek megfelelő végartikulus van, mely a szó végére kerül, akárcsak a toldalékok: a román nyelvben, a bolgárban vagy az albánban.Kálmán – Trón 2007, 107. o. Lásd a mellékelt térképet is.
A nyelvek aszerint is különböznek, hogy az artikulus egyezik-e alaktanilag az őt alárendelő főnévvel vagy sem. Például a magyar nyelvben vagy az angolban nem egyezik, de a nyugati újlatin nyelvekben igen, nemben és számban, a románban pedig esetben is. Az egyeztetés révén a névelő másodlagos funkcióként arra is szolgálhat, hogy jelezze a főnév ezen grammatikai kategóriáit akkor is, ha az utóbbi alakja nem teszi ezt. Például a spanyol nyelvben a problema ’gond, probléma’ a nőnemre tipikus -a-ra végződik, de névelővel (un/el problema ’egy/a probléma’) már tudni lehet, hogy hímnemű.Kattán-Ibarra – Pountain 2005, 19. o. A francia beszédben általában nem észlelhető, hogy egy elszigetelt főnév egyes vagy többes számú-e, mert az utóbbi esetben a szóhoz írásban hozzátett -s nem hallatszik, de névelővel már világos, hogy milyen számú: un/le mur [my:ʁ] ’egy/a fal’, des/les murs [my:ʁ] ’falak/a falak’.Grevisse – Goosse 2007, 746. o.
Ugyancsak másodlagos funkciója az artikulusnak, hogy főnevesít más szófajhoz tartozó szavakat vagy szókapcsolatokat, például: zöld (melléknév) → a zöldek (= a környezetvédők),Bokor 2007, 208. o. jaj, alleluja (indulatszók) → Hát nem segít a jaj s az allelúja (József Attila);P. Lakatos 2006, 108. o. trois mâts ’három árbóc’ (jelzős szókapcsolat) → un trois-mâts ’három árbócos hajó’;Grevisse – Goosse 2007, 112. o. bine ’jól’ (határozószó) → binele ’a jó’ (erkölcsi fogalom);Constantinescu-Dobridor 1998, substantivare ’főnevesítés’ szócikk. smell ’szagol’ (ige) → a smell ’szag’.Crystal 2008, 114. o.
Nyelvtől függően az artikulusok használhatók vagy nem egyik vagy másik típusú más elvont determinánssal együtt egyazon főnévi csoportban. Például a franciában és az angolban a névelő, a birtokos determináns és a mutató determináns kizárják egymást,Grevisse – Goosse 2007, 738. o.Eastwood 1994, 177. o. de például a románban, ha a birtokos melléknévi névmás a főnév mögött áll, ennek határozott artikulusosnak kell lennie: fiul meu ’a fiam’.Cojocaru 2003, 77. o. Ez a mutató melléknévi névmás használatára is vonatkozik, ha a főnév mögött áll (studenta aceasta ’ez az egyetemista lány’). Az utóbbi analóg szerkezet a magyarbelivel a két determináló szó együtt való használata szempontjából, de a mutató melléknévi névmás a főnév előtt is állhat, és akkor helyettesíti a határozott névelőt: această studentă.Cojocaru 2003, 82. o.
Mivel a névelő simulószó, egyes nyelvekben alakja az őt követő szó kezdőhangjától függ, ahhoz igazodik. A magyarban ezért van a határozott névelőnek két alakja. Az az alak jobban alkot egyetlen hangtani szót, azaz egyetlen hangsúlyos szócsoportot a mögötte álló, magánhangzóval kezdődő szóval. Ugyanez a helyzet az angol határozatlan névelő esetében: a visitor ’egy látogató’, an exhibition ’egy kiállítás’.Eastwood 1994, 198. o. A spanyolban az egyes számú határozott névelő nőnemben la [la carta (nn.) ’a(z írott) levél’], de ha a nőnemű szó hangsúlyos /a/-val kezdődik, a névelő a hímnemű alakot veszi fel: el agua (nn.) ’a víz’, mint el árbol (hn.) ’a(z élő) fa’. Ezek szerint az el nem mindig jelzi a nemet. A franciában magánhangzó előtt a le és a la magánhangzója kiesik, és ennek a következménye is az, hogy a névelő nem különbözteti meg a nemeket: le chien (hn.) ’a kutya’, la clé (nn.) ’a kulcs’, de l’été (hn.) ’a nyár’, l’heure (nn.) ’az óra’ (időtartam).A h nem kiejtett, és itt nem számít írásban sem mássalhangzónak.Grevisse – Goosse 2007, 742–743. o.
A határozott névelő
A határozott névelő azt jelzi, hogy az a főnév, amellyel társul ismert a közlésben részt vevők számára, magas fokú egyedítettséggel rendelkezik, pontosan meghatározott, egy bizonyos dolgot vagy élőlényt nevez meg.Grevisse – Goosse 2007, 742. o.Bokor 2007, 247–248. o. Ugyanezt teszi a birtokos és a mutató determináns is, más elvont jelentést is hozzáadva a határozottsághoz.Crystal 2008, 133. o.
A határozott névelő leszűkítheti a felidézett fogalom körét, egyet kiemelve, azaz egyedítve (A könyvet elolvastam), de a fogalom teljes körére is rámutathat, azaz általánosít: Az autó gépjármű. Az az ismertség, amit kifejez, eredhet a beszédhelyzetből, írásban a szövegkörnyezetből, vagy általában a világról szerzett tudásunkból.
A határozott névelő több nyelvben is a mutató névmásból ered. A magyar az-nak egyébként ugyanaz az alakja, mint az eredeti szónak. Az újlatin nyelvekben a latin mutató névmás az eredeti szó: ILLE (hn.) > le, el, il, o; ILLA (nn.) > la, la, la, a; IPSE (hn.) > (szárdul) su, IPSA (nn.) > (szárdul) sa.TLFi, LE1, LA1, LES1 szócikk. Az angolban is az egyedüli határozott névelő az óangolbeli mutató névmás þe hímnemű alanyeset egyes számú alakjának a származéka.Etymonline, the szócikk.
A román határozott végartikulus sajátossága az, hogy ragozható, vagyis az alanyeset-tárgyesetűnek nevezett alapalakján kívül van ún. birtokos-részes esete is: pomul ’a (gyümölcs)fa’, pomului ’a fának’, pomii ’a fák’, pomilor ’a fáknak’ (hn.); casa ’a ház’ (végartikulus nélkül casă), casei ’a háznak’; casele ’a házak’, caselor ’a házaknak’ (nn.). Tulajdonképpen hímnemben csak az végartikulust ragozzák, nőnemben pedig a főnevet és a végartikulust is.Cojocaru 2003, 34. o. Az is megjegyzendő, hogy a hímnemű személyt megnevező tulajdonnevek birtokos-részes esetében a végartikulusból névelő lesz: lui Alexandru ’Alexandrunak’, lui Ionescu ’Ionescunak’.Cojocaru 2003, 38. o.
A franciában a hímnem egyes számú le és az egyetlen alakú többes számú les névelő összeolvad két elöljárószóval: appeler au secours (à + le) ’segítség után kiáltani’, parler aux voisins (à + les) ’a szomszédoknak szólni’, le repas du soir (de + le) ’az esti étkezés’, la veille des vacances (de + les) ’a szünidő előtti nap’.Grevisse – Goosse 2007, 743. o. Ez olyan különös eset, amikor két különböző szófaj egyetlen szóban van jelen.
A határozatlan névelő
A határozatlan névelő a vele társított főnévről azt fejezi ki, hogy az, amit megnevez, nem ismert, olyan értelemben, hogy még nem volt róla szó a kommunikáció során. Azt is jelzi róla, hogy egyénítetlen azon osztályhoz viszonyítva, amelyhez tartozik, és csupán ráirányítja a figyelmet, de pontos meghatározás nélkül.Grevisse – Goosse 2007, 745. o.Crystal 2008, 241. o.
Ez a névelő egyes számban az egy számnévből származik, egyes nyelvekben változatlan alakban, mint a magyarban vagy a franciában [un (hn.), une (nn.)]. Az angol an névelőnek az óangol an ’egy’ számnév a felmenője, mely idővel elveszítette az n-t mássalhangzóval kezdődő szó előtt. A mai nyelvben az ’egy’ számnévnek már egészen más alakja van, one.Etymonline, an szócikk. A spanyolban a hímnemű névelő a melléknévi számnévvel egyforma (un vs. uno – főnévi számnév), a nőnemű pedig a melléknévként és főnévként is használt nőnemű számnévvel: un niño ’egy fiúgyermek’, una mesa (nn.) ’egy asztal’.Kattán-Ibarra – Pountain 2005, 22. o. A románban azonos a melléknévi számnévvel, de különbözik a főnévi számnévtől: un pom (hn.) ’egy gyümölcsfa’, o casă (nn.) ’egy ház’ vs. unu, una (főnévi számnév). Ennek a névelőnek is van birtokos-részes esete: unui pom ’egy fának’, unei case ’egy háznak’.Cojocaru 2003, 33. o.
A magyarban vagy az angolban nincs többes számú határozatlan névelő, de más nyelvekben van. A spanyolban a névszók többes száma képzésének általános eszközével alkotott: unos libros (hn.) ’könyvek’, unas mujeres ’nők’. Ezeket határozatlan melléknévi névmásoknak is tekintik.Kattán-Ibarra – Pountain 2005, 53. o. A románban is vannak többes számú határozatlan névelők. Az egyik változatlan alakú (niște pomi ’gyümölcsfák’, niște case ’házak’), a másik csak birtokos-részes esetű, az azonos esetű egyes számú névelő többes számban, de csak egy alakja van mindkét nemben: unor pomi ’fáknak’, unor case ’házaknak’. Ez az alak megvan határozatlan melléknévi névmásként is. A niște névelő sajátossága az, hogy egyes számú megszámlálhatatlan főnevekkel is használható: niște carne ’valamennyi hús’.Dexonline, niște szócikk. A franciában másként alakult a többes számú határozatlan névelő, mégpedig a de elöljárószó és a les többes számú határozott névelő összeolvadása nyomán, és csak egy alakja van (des) nemtől függetlenül: Des gens demandent à vous voir ’Valami emberek kérik, hogy találkozzanak önnel’. Ezt a szót egyes francia grammatikák másféle névelőnek is tekintik (lásd lentebb).
Más névelők
Más nyelvekben, mint a magyar, a határozott és a határozatlan névelőn kívül vannak másfajta névelők is.
Például a franciában van ún. anyagnévelő, más magyar néven részelő névelő vagy részes névelőKarakai 2013 által említett terminusok (126. o.). article partitif. Ezt megszámlálhatatlan főnevekkel (anyagnevekkel, elvont főnevekkel) használják, és azt jelzi, hogy meghatározatlan mennyiségről van szó abból, amit a főnév megnevez. Alakjai a de elöljáróból és a határozott névelőből állnak, a le-vel és a les-vel összeolvadva, a többivel nem, de itt mindegyik esetben egyetlen szófajról van szó. Példák: Il faut avoir du courage ’Bátorság kell’,Karakai 2013, 126. o. boire de l’alcool ’alkoholt inni’, boire de la bière ’sört inni’. Egyes grammatikák szerint a des szó nemcsak határozatlan névelő, hanem anyagnévelő is lehet, amikor csak többes számú, megszámlálhatatlan főnévvel használják: manger des rillettes ’pástétomot enni’.
A fentiek értelmében megszámlálhatatlan főnévvel a román niște is anyagnévelőnek tekinthető, de a román grammatikákban nincs elkülönítve ez a névelőfajta. Ellenben ezek a grammatikák két más névelőt különítenek el.
Az ún. mutató névelő jelentését tekintve a mutató névmáshoz áll közel, és ennek távolra mutató változatának a rövid alakjával azonos. Határozottságot jelez, ezért a magyar határozott névelőnek felel meg bizonyos szerkezetekben:Cojocaru 2003, 45–46. o. a felsőfok kifejezésében: cel mai frumos (hn.) ’a legszebb’; főnevet helyettesítve, annak jelzője előtt: – Unde mi-e rochia? – Care, cea neagră? (nn.) ’– Hol van a ruhám? – Melyik? A fekete?’; számnév előtt: Cei trei mușchetari (hn. tsz.) ’A három testőr’; állandósult szókapcsolatokban: Cele rele să se spele, cele bune să se-adune (nn. tsz.) (szó szerint ’Ami rossz, az mosódjon el, ami jó, az gyűljön össze’); uralkodók nevében: Petru cel Mare ’Nagy Péter’; főnév második jelzője előtt, amikor mindkettő követi azt: prietena lui cea simpatică ’a(z ő) szimpatikus barátnője’.
Birtokos-részes alakja is van: celui (hn. esz.), celei (nn. esz.), celor (tsz.).