Konrad Zacharias Lorenz (Bécs, 1903. november 7. – Bécs, 1989. február 27.) osztrák zoológus, ornitológus, az úgynevezett klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, illetve a modern etológia egyik megalapítójának is szokták nevezni. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta, és a német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nikolaas Tinbergennel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“.(im Original: „for their discoveries concerning organization and elicitation of individual and social behaviour patterns“)
Rupert Riedllel és Gerhard Vollmerrel együtt Lorenz az evolúciós ismeretelmélet egyik megalapozója, az 1941-es „Kant tanítása az a prioriról, a jelen biológiájának tükrében” című folyóiratcikke iránymutatóvá vált ezen a területen.K. Lorenz: Kants Lehre vom Apriorischen im Lichte gegenwärtiger Biologie. Blätter für Deutsche Philosophie 15, S. 94–125, 1941. A zip fájlban történő letöltéshez lásd: stadtbibliothek.wolfsburg.de Önmaga által saját főművének tartott „A tükör hátoldala” című könyvében dolgozta ki alaposabban elképzeléseit a genetikus háttérnek és a civilizációnak az emberi tudatra gyakorolt hatásairól. Idősebb korában mint társadalomkritikus közéleti szerepet is vállalt, és Ausztriában a zöld mozgalom egyik vezető alakja lett.
Fiatalkora és egyetemi évei bélyeg|bal|250px|Lorenz 1903 Konrad Lorenz a neves ortopédus, Adolf Lorenz második fiaként, kései gyermekként született. Apja már csaknem ötvenéves volt világra jövetelekor, édesanyja, Emma (született Lechner Emma) ekkor már 43 éves, Albert pedig, az idősebb testvére (aki később az édesapja nyomdokaiba lépett és sikeres ortopéd szakorvos lett) 18 éves. A 20. század elejére apja már világhírű orvos volt, aki nem csak Bécsben, hanem New Yorkban is sok évtizeden keresztül rendszeresen praktizált, és például Theodore Roosevelt a Fehér Házban fogadta.
1909 után Konrad Lorenz népiskolába, 1915-től a bécsi Schottengymnasyumba járt, ahol 1921-ben kitüntetéssel érettségizett. Karl Popperrel kisgyerek koruk óta ismerték egymást.
A fiút gyerekkorától kezdve érdekelték az állatok. Maga is tartott halakat, madarakat, majmokat, kutyákat, macskákat és nyulakat; ezek egy részét kirándulásairól hozta haza. Még fiatalon elvállalta a közeli Schönbrunni állatkert beteg állatainak ápolását. Részletes naplót vezetett a madarak megfigyeléséről is.Britannica Hungarica : Világenciklopédia / [főszerk. Robert McHenry] ; [a magyar kiad. főszerk. Halász György, Széky János], Magyar Világ Kiadó, Budapest 1998, , p. 676 bélyeg|100px|Lorenz 1904
1922-től – apja kívánságára – orvosi tanulmányokat kezdett a Premedical School-ban a New York-i Columbia egyetemen, de már 1923-ban visszatért Bécsbe, és 1928-as végzéséig folytatta orvosi tanulmányait a Bécsi Egyetemen. 1927-ben feleségül vette az orvostanhallgató Margarethe Gebhardtot, akivel Lorenz még hároméves kisfiúként ismerkedett meg, és akinek később az orvosi fizetése egészen 1951-ig támogatást és bázist jelentett a munkásságához.
1928-ban, Bécsben avatták az orvostudományok (Dr. med. Univ.) doktorává. Még ebben az évben, és – egy kisebb megszakítást követően – 1931-től 1935-ig az asszisztense volt Ferdinand Hochstetter professzornak, a Bécsi Egyetem II. Anatómiai Intézetében, ami ebben az időben mágnesként vonzotta magához a német nacionalista hallgatókat. Hochstetter tette lehetővé Lorenz számára, hogy teendői mellett az etológiai kutatásait is folytathassa.Ute Deichmann: Biologen unter Hitler. Vertreibung, Karrieren, Forschung. Frankfurt am Main, 1992, S. 250 Hochstetter utódja viszont meg akarta tiltani neki ezeket a kutatásokat, ezért Konrad végül feladta az asszisztensi állását, és Altenburgba ment, jövedelem nélküli kutatónak (Privatgelehrter). Ennek a döntésnek a hátterében az állt, hogy a „Bécsben uralkodó körök világnézetével összehasonlítva a biológia inkább volt nemkívánatos, mint kívánatos” dolog, „különösen az az irányvonal, amelyen haladva Lorenz olyan bámulatos munkát végzett”.Fritz Knoll, Professor für Botanik in Wien, in einem Brief vom 17. Oktober 1937; zitiert aus Deichmann, 1992, S. 251. Die Ablehnung von Lorenz’ ethologischer Forschung war eine Folge der Ablehnung der Darwin'schen Evolutionstheorie in akademischen Kreisen „aufgrund der Macht der katholischen Kirche“ (Deichmann, ebd.)
Konrad személyesen először 1931-ben találkozott Oskar Heinroth és Ewin Stresemann ornitológusokkal – meghatározó esemény volt ez a teljes tudományos pályafutása alakulásában. 1933-ban Bécsben másodszor is doktorált (Dr. phil.), ezúttal a zoológia területén.
1936-ban habilitált, ezzel 1937 után a bécsi egyetemen oktatási jogot nyert a „zoológia, különös tekintettel az összehasonlító anatómia és az állatpszichológia” oktatására. Ez volt az első ilyen fajta egyetemi oktatási jogosultság Ausztriában.
A segélyalapítvány ösztöndíjasa Ebben az időben a bécsi professzorok többsége helytelenítette Lorenz etológiai kutatásait, ezért pályázta meg a „Német Tudomány Segélyalapítványánál” (Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft, ez a Német Kutatási Alapítvány, a Deutsche Forschungsgemeinschaft elődje) a vadkacsák veleszületett mozgásaival kapcsolatos kutatásainak németországi finanszírozását. Ez a kérvény, ahogy a DFG által örökölt iratokban ma is nyomon követhető, Ewin Stresemann kiváló ajánlása ellenére került elutasításra. Az visszautasítás alapja az volt, hogy „Dr. Konrad Lorenz úr politikai meggyőződése és származása kérdéses”.Gemeint ist, dass unklar gewesen sei, ob Lorenz arischer, also nicht-jüdischer Abstammung sei; so Fritz von Wettstein in einer Stellungnahme vom 14. Dezember 1937; zitiert aus Deichmann, 1992, S. 251
A botanikus Fritz von Wettstein pártfogásában és más akadémikusoktól is támogatva az elutasítást követően néhány hónappal Lorenz újra benyújtotta németországi kutatásának kérvényét. Wettstein, Otto Antonus és Dr. Alexander Pichler orvosprofesszor támogatásával Lorenz végre megkapta a kutatási ösztöndíjat. 1938-tól kezdve az ösztönös viselkedés háziasítás miatt fellépő zavarairól kutatott a vadludaknál, továbbá vadludakat keresztezett házi ludakkal. A következő években – egészen 1944-ig – Lorenz a háziasítás által kényszerített magatartásforma-változásokról való, állatokkal kapcsolatos ismereteit egyre növekvő mértékben emberekre is kiterjesztette.
A nemzetiszocializmus viharában 1938. június 28-án Lorenz beadta a felvételi kérelmét az NSDAP-ba. Ezzel megalapozva jövőbeni kutatásait és pozícióját. Több megjelent írásában is támogatta a nemzeti szocialisták ideológiáit a világháború lezárásáig.Hans Thomae: Psychologie in der modernen Gesellschaft. Hamburg, 1977, S. 154
Professzor Königsbergben 1940. augusztus 31-én a Königsbergi Egyetem pszichológia tanszékének professzorává nevezik ki. A felsőoktatásban dolgozó tanárok kinevezése 1940 körül politikai kérdés volt, de Lorenznél a szakmai kompetencia és a politikai előélet majdnem optimális mértékben volt jelen, a nemzetiszocialista rezsimtől függetlenül is sok tudományos eredménye volt már, és biológus körökben is ismert volt. A kinevezés „Rust miniszter úr tanácsára és a kar ellenállásának dacára”Ulf Geuter: Die Professionalisierung der deutschen Psychologie im Nationalsozialismus. Frankfurt am Main, 1984, S. 131 történt. A kinevezést mindenekelőtt Eduard Baumgarten és Otto Koehler támogatta, de a szociológus Arnold Gehlen is. 1938-ban Gehlen vette át a neves Kant-tanszéket a königsbergi egyetemen, itt követte Konrad, miután Gehlen a Bécsi Egyetemre került. Rust, a tudomány, a nevelés és a népoktatás birodalmi minisztere, a kritikák ellenére azzal indokolta meg döntését, hogy Lorenz a kutatásain keresztül „tapasztalati úton szerzett formában” teremt kapcsolatot a „német idealizmus” ismeretelméletével.
Neurológus és katona bélyegkép|Konrad Lorenz, 1944, Oroszország Lorenz Königsbergben egy évvel oktatói tevékenységének megkezdése után be is fejezte azt, mert a Wehrmacht 1941-ben behívta katonának. Rövid kiképzést követően 1942-ben katonai pszichiáter és neurológus lett Posenben, egy katonai kórházban. Az itt folyt kutatásairól nincsenek ismert adatok, s ezen időszakáról ő maga sem beszélt.
Spártai gondolkodás Lorenznél a kultúrával kapcsolatos mély pesszimizmus alakult ki, és sokszor panaszos hangon szólt „az ember elháziasodásáról”, ami a modern társadalomban kikapcsolt természetes szelekció hiányának a következménye:
„A hanyatlási módok a népen és az államon a magas sokszorozódási kvótájuknak és a fajtársaikkal szemben eldurvult versengési módjaiknak köszönhetően a legrövidebb időn belül felülkerekednek és ahhoz a biológiai jelenséghez analóg módon vezetnek pusztuláshoz, ahogyan a rákos daganat aszociális sejtjei egy sejtállam szerkezetét teszik tönkre.”Konrad Lorenz: Die angeborenen Formen möglicher Erfahrung. Zeitschrift für Tierpsychologie 5, 1943, S. 294.
Oswald Spenglertől eltérően, aki a nyugat pusztulását pesszimistán jövendölte meg, Lorenz a genetikai és a magatartásbiológiai ismereteiből – egy másik szemszögből nézve – optimista perspektívát alkotott:
„Szerencsére a népi orvosok munkáján keresztül történő kiselejtezés könnyebb és az egyének fölött létező organizmus számára kevésbé veszélyes, mint a sebész operációja az egyéni testen. A legnagyobb technikai nehézség a felismerésben áll.”Konrad Lorenz: Durch Domestikation verursachte Störungen arteigenen Verhaltens. Zeitschrift für angewandte Psychologie und Charakterkunde 59, 1940, S. 70.
Az amerikai tudománytörténész és filozófus professzorasszony Theodora J. Kalikow az 1970-es években a Massachusetts Dartmouth-i egyetemen a Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Science Foundation) támogatásával más elméleteknek Lorenz etológiai értelmezéseire gyakorolt hatásait kutatta. 1980-ban Konradnak a nemzetiszocialista rezsimhez való ideológiai közelségét mint „tudatos opportunizmust” értékelte; ennek a szakmai, biológista bázisát így jellemzi:Theodora J. Kalikow: Die ethologische Theorie von Konrad Lorenz: Erklärung und Ideologie, 1938 bis 1943. In: Mehrtens, Herbert, Richter, Steffen: Naturwissenschaft, Technik und NS-Ideologie. Beiträge zur Wissenschaftsgeschichte des Dritten Reiches. Frankfurt a. M., 1980, S. 189 Lorenz számára a háziasított állatok ösztönös viselkedésmintájának megváltozásai a hanyatlás jeleként tűntek fel. Közben feltételezte, hogy a domesztikáció és a hanyatlás hasonló folyamata játszódik le az embereknél is, hogy a civilizáció a romlás és a hanyatlás folyamataiban gyökerezik. Rövidesen Lorenz az említett szemléletmódot a faji kérdéssel és más vonatkozásban is a nemzetiszocialisták programjával kötötte össze. Írásai áttekintésével Kalikow megmutatta, hogy az állatok háziasításának és az emberi civilizáció hanyatlásának a párhuzamba állítását és ezek pusztulási folyamatként való összekapcsolását Lorenz 1945 után is érvényesnek tartotta.
Karrierje 1945 után bélyegkép|Konrad Lorenz szobra a Miskolc Városi Vadasparkban (Jószay Zsolt alkotása) Csak négy évvel a Vörös Hadsereg fogságába esését követően, 1948-ban engedték szabadon, és ekkor térhetett vissza az ausztriai Altenbergbe.
„Konrad Lorenz 1948. február tizennyolcadikán tért haza a hadifogságból. Szerény poggyásza néhány tisztálkodószerből, egy kukoricacsősípból, egy bádogkannából, két maga font kalitkából és egy vaskos kéziratcsomagból állt. A kalitkában egy búbos pacsirtát és egy kezes seregélyt hozott.