Felsővadászi Rákóczi Jozefa Sarolta (Párizs, 1736. december 11. – Párizs, 1780. július 30.) Franciaországban élő római katolikus magyar apáca, II. Rákóczi Ferenc unokája, Rákóczi József és a francia Marie de la Contacière törvénytelen leánya, a Rákóczi-család utolsó sarja.
Gyermekkora, nevelése Rákóczi Jozefa Sarolta 1736. december 11-én született Nimesben, akit apja, Rákóczi József és nagyanyja, II. Rákóczi Ferencné Sarolta Amália után Jozefa Saroltának kereszteltek. Apja, halála előtt törvényes gyermekének ismerte el, és végrendeletileg, néven nevezve leányát, pénzt és egyéb értéktárgyakat hagyományozott rá. Kétéves korától félárva volt, ekkor halt meg harmincnyolc évesen édesapja. Édesanyja 1739 végén újra férjhez ment, és a kislányt a francia trónörökös, Lajos dauphin és annak első felesége, Mária Terézia spanyol infánsnő vette magához, de már 1744-ben hétéves korában, a trónörökös és felesége jobbnak látták meghitt barátnőjük, Carignan hercegné gondjaira bízni. Ő a gyermeket a Savoyai Hercegség fővárosába, Annecybe vitte, és nevelésére a vizitációs rendi nővéreket kérte fel. A kis hercegnő, aki semmit sem hallott az őseiről, kilenc éven át boldogan élt a Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Johanna Franciska által alapított zárdában. Carignan hercegné csak később tudatta vele, hogy nagyapja Erdély fejedelme volt, s hogy két király – a francia és a szárd–piemonti – is törődik a nevelésével, és ígéretet kapott, hogy gondoskodni fognak a rangjához illő kiházasításáról. Azonban Jozefa Sarolta már korábban eldöntötte, hogy nem kíván férjhez menni, szerzetes nővér akar lenni. Ennek megfelelően 1754-ben felvételét kérte a rendbe. Így küldték a vizitációs rend nővéreinek párizsi zárdájába, ahol 1755. június 11-én örök fogadalmat tett, ekkor megcserélve keresztnevét Sarolta Jozefa nővér néven élt tovább.
Élete a vizitációs zárdában A vizitációs rend tagjai főként szemlélődéssel és áhítattal töltik idejüket. Főnöknője már egy hónap múlva a zárda iskolájának másod tanítónőjévé nevezte ki a művelt, és kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkező fiatal rendtársat, tíz év múlva pedig őt tette meg az iskola igazgatónőjévé. Növendékei rajongásig szerették, derűs egyénisége és sugárzó istenszeretete hatására sokan választották a szerzetesi hivatást.
Halála Jozefa Sarolta hősies türelemmel viselte az évek során meg-megújuló betegségeit. Valószínűleg tuberkulózisban halt meg, szentség hírében 1780. július 30-án. A rendi szokások szerint a zárda kriptájában, koporsó nélkül, jeltelen sírban temették el. 1909-ben a párizsi történeti bizottság a kripta csontmaradványait egy közös sírba temettette el.
Jegyzetek
Források
További információk
Mária Kategória:Magyar nők Kategória:1736-ban született személyek Kategória:1780-ban elhunyt személyek Kategória:Katolikus apácák