A determinizmus olyan filozófiai, tudományfilozófiai, lélektani és társadalomelméleti álláspontok összefoglaló neve, amelyek szerint az események, állapotok vagy cselekvések meghatározott feltételek, törvények, okok, motívumok vagy strukturális összefüggések alapján következnek be. Leggyakoribb formája az okozati determinizmus, amely szerint a világ valamely időpontbeli állapota és a természeti törvények együtt meghatározzák a világ későbbi állapotait.Carl Hoefer: „Causal Determinism”, Stanford Encyclopedia of Philosophy, online kiadás.
A determinizmus nem egységes tan, hanem egymással rokon nézetek családja. Más értelemben beszélnek fizikai, logikai, pszichológiai, biológiai, neurobiológiai, társadalmi, történelmi, technológiai vagy teológiai determinizmusról. A kifejezés szűkebb filozófiai használatban az oksági meghatározottságra utal; lélektani használatban azt jelenti, hogy az akaratlagos emberi cselekedeteket korábbi lelki folyamatok, motívumok, jellemvonások vagy külső feltételek határozzák meg.Magyar Katolikus Lexikon: „determinizmus” szócikk.
A determinizmust meg kell különböztetni a fatalizmustól. A fatalizmus szerint bizonyos kimenetelek az ember cselekvésétől függetlenül bekövetkeznek; az oksági determinizmus ezzel szemben azt állítja, hogy az események okok és törvények rendjébe illeszkednek. Determinista keretben az emberi döntés és cselekvés maga is lehet oksági tényező. A determinizmus és a szabad akarat viszonyáról több eltérő álláspont létezik: a kemény determinizmus tagadja a szabad akaratot, a kompatibilizmus szerint viszont a szabadság és az erkölcsi felelősség bizonyos értelme összeegyeztethető a determinizmussal.Michael McKenna – D. Justin Coates: „Compatibilism”, Stanford Encyclopedia of Philosophy, online kiadás.Timothy O'Connor – Christopher Franklin: „Free Will”, Stanford Encyclopedia of Philosophy, online kiadás.
A determinizmus kérdése nemcsak a metafizikát érinti, hanem a fizikát, a logikát, a pszichológiát, az idegtudományt, az etikát, a jogfilozófiát, a politikai gondolkodást és a teológiát is. Az ember önértelmezése szempontjából különösen az a kérdés jelentős, hogy az oksági meghatározottság elismerése milyen viszonyban áll a felelős cselekvéssel, a bűnnel, az érdemmel, a büntetéssel, a neveléssel és a személyes szabadsággal.
Fogalma
A determinizmus alapfogalma a meghatározottság. Egy esemény akkor tekinthető determináltnak, ha bekövetkezése megfelelő feltételek és törvények alapján szükségszerűen következik. Az okozati determinizmus klasszikus megfogalmazása szerint ha adott a világ teljes állapota egy meghatározott időpontban, és adottak a természeti törvények, akkor ezek együtt meghatározzák a világ minden későbbi állapotát.
A fogalom több, egymástól megkülönböztetendő elemet tartalmaz:
+ A determinizmushoz kapcsolódó alapfogalmak Fogalom Magyarázat Példa Okság Az események, állapotok vagy cselekvések okokkal való összefüggése. A determinizmus legtöbb formája valamilyen oksági rendet tételez. Egy test mozgása a rá ható erők következtében változik. Szükségszerűség Az a viszony, amelyben bizonyos feltételek mellett egy esemény nem történhet másként. A determinizmus erős változatai a világ eseményeit ilyen szükségszerű rendbe illesztik. Azonos kezdőfeltételek és törvények esetén azonos kimenetel következik. Törvény A természeti vagy más jellegű szabályszerűség, amely alapján az események egymásból következnek. Fizikai determinizmus esetén természeti törvényekről, társadalmi determinizmus esetén társadalmi vagy történelmi törvényszerűségekről beszélnek. A klasszikus mechanika törvényei a testek mozgását írják le. Előrejelezhetőség A jövőbeli események megismerhetősége. Nem azonos a determinizmussal: lehet determinisztikus rendszer, amely gyakorlatilag kiszámíthatatlan, és lehet valószínűségi rendszer, amely jól előrejelezhető. A kaotikus időjárási rendszerek rövid távon modellezhetők, hosszú távon bizonytalanok. Kontingencia Esetlegesség vagy másként-lehetőség. A determinizmus erős változatai a kontingenciát korlátozzák vagy tagadják, más változatok csak meghatározott szinteken beszélnek meghatározottságról. A holnapi döntés több lehetséges kimenetele közül csak az egyik valósul meg. Motívum Az akarati döntést befolyásoló indíték, belső késztetés vagy értékelt cél. A lélektani determinizmus gyakran a motívumok és jellemvonások meghatározó erejére hivatkozik. A karrierválasztásban szerepet kaphat családi háttér, érdeklődés, anyagi szempont és személyes hivatástudat. Másodlagos ok A klasszikus teista metafizikában a teremtmények saját rendjükben valódi okok. Ez a fogalom a gondviselés és a determinizmus elhatárolásában fontos. Az orvos valóban gyógyító okként működik, még ha a hívő értelmezés szerint Isten gondviselése is átfogja a gyógyulás rendjét.
A determinizmus tehát nem egyszerűen azt jelenti, hogy minden „előre meg van írva”. Filozófiai értelemben elsősorban azt vizsgálja, hogy az események milyen módon függnek korábbi feltételektől, törvényektől, okoktól, indítékoktól vagy rendszerszintű összefüggésektől.
Történeti áttekintés
Ókori előzmények
A meghatározottság és a szabad cselekvés kérdése már az ókori filozófiában megjelent. A görög tragédiákban és mitológiai hagyományban a sors, a végzet és az isteni rendelés gyakran az emberi életet meghatározó erőként szerepelt. Ez azonban nem mindig filozófiai determinizmus, hanem sokszor vallási vagy költői sorsszemlélet volt.
Arisztotelész a jövő kontingens eseményeiről szóló kijelentések problémáját tárgyalta Az értelmezésről című művében. A tengeri csata argumentuma arra kérdez rá, hogy ha egy jövőre vonatkozó kijelentés már most igaz vagy hamis, akkor a jövő eseménye szükségszerű-e. Arisztotelész ezzel nem oksági determinizmust tanított, hanem a jövőbeli esetleges események logikai státuszát vizsgálta.„Fatalism”, Stanford Encyclopedia of Philosophy, online kiadás.
A sztoikusok erősen determinisztikus világképet képviseltek. A világot átható logosz és a természet rendje szerintük minden eseményt egyetemes ok-okozati láncolatba foglal. Ugyanakkor a sztoikus etika nem puszta tétlenségre tanított: az ember belső szabadságát abban látta, hogy értelmesen beleegyezik a természet rendjébe és erényesen cselekszik. A sztoikus álláspont ezért egyszerre kapcsolódik a determinizmushoz és a személyes erkölcsi önuralom tanához.
Epikurosz az atomok elhajlásának, a clinamen-nek a gondolatával próbálta elkerülni a teljes mechanikus szükségszerűséget. Ez a megoldás később a véletlen, az okság és a szabad akarat vitáiban gyakran előkerült. Az ókori vitákban tehát már megjelent három fő szempont: a természet rendje, a jövő kontingenciája és az emberi cselekvés felelőssége.
Középkori és skolasztikus összefüggések
A keresztény középkorban a meghatározottság kérdése főként az isteni gondviselés, az isteni előretudás, a predesztináció és az emberi szabad akarat összefüggésében jelent meg. Aquinói Szent Tamás egyszerre vallotta Isten egyetemes gondviselését és az emberi szabadságot. Tanítása szerint Isten első okként működik, a teremtmények pedig valódi másodlagos okokként cselekszenek; a szükségszerű okok szükségszerűen, a szabad okok szabadon működnek.Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae, I, q. 22–23; I–II, q. 6–17.
Ez a felfogás nem azonos a modern fizikai determinizmussal. A skolasztikus okságtanban az okság nem csupán mechanikai előzmény-következmény viszonyt jelentett, hanem magában foglalta a célokságot, az anyagi, formai és ható okot is. A szabad cselekvés ebben a keretben nem ok nélküli esemény, hanem értelmes személytől eredő, célra irányuló aktus.
Újkori filozófia
Az újkorban a determinizmus kérdése a természettudományos világkép megerősödésével új formát kapott. René Descartes mechanisztikus természetszemlélete, a newtoni fizika sikere és a matematikai természetleírás fejlődése megerősítette azt az elképzelést, hogy a természeti világ törvényszerűen és kiszámítható módon működik.
Baruch Spinoza rendszerét gyakran a metafizikai szükségszerűségtan egyik legkövetkezetesebb újkori formájaként értelmezik. Spinozánál minden az egyetlen szubsztancia, vagyis Isten vagy a természet szükségszerű rendjéből következik. A hagyományos szabad akarat fogalma ebben a rendszerben illúziónak minősül, mert az emberi döntések is a természet szükségszerű rendjébe tartoznak.
David Hume az okságot nem metafizikai szükségszerűségként, hanem a tapasztalatban megfigyelt állandó együttjárás és megszokás alapján értelmezte. Hume ugyanakkor kompatibilista irányba mutató álláspontot képviselt: a szabadságot nem az okságtól való teljes függetlenségként, hanem a külső kényszertől mentes cselekvésként magyarázta.
Immanuel Kant különbséget tett a jelenségvilág természeti meghatározottsága és a szabadság gyakorlati, erkölcsi rendje között. A fenomenális világban a természeti okság érvényesül, az erkölcsi cselekvő azonban mint noumenális lény a szabadság eszméjéhez kapcsolódik. Kantnál a determinizmus és szabadság problémája az elméleti és gyakorlati ész különbségének keretében jelenik meg.
Típusai
Okozati vagy fizikai determinizmus
Az okozati, más néven kauzális determinizmus szerint a világ eseményei oksági törvényszerűségek alapján következnek be. Klasszikus formája a mechanisztikus természetszemléletben jelent meg, amely szerint a természet olyan törvényszerű rendet alkot, amelyben a későbbi állapotok a korábbi állapotokból szükségszerűen következnek.
A fizikai determinizmus különösen a klasszikus mechanika kapcsán vált jelentőssé. Ha egy test helyzete, sebessége és a rá ható erők ismertek, akkor a newtoni mechanika keretében elvileg kiszámítható a test későbbi mozgása. Ez a gondolat vezetett a teljes természeti világ determinisztikus értelmezésének klasszikus megfogalmazásaihoz.
Logikai fatalizmus
A logikai fatalizmus nem azonos az okozati determinizmussal. A jövőre vonatkozó kijelentések igazságértékéből indul ki: ha egy jövőbeli eseményről szóló állítás már most igaz vagy hamis, akkor látszólag a jövő rögzített. A probléma klasszikus formája Arisztotelész tengeri csata argumentuma.
A logikai fatalizmus tárgya nem az, hogy a természeti okok miként határozzák meg az eseményeket, hanem az, hogy a jövőre vonatkozó állítások igazsága hogyan viszonyul a lehetőséghez és szükségszerűséghez. Emiatt a „logikai determinizmus” elnevezést gyakran a „logikai fatalizmus” pontosabb kifejezése váltja fel.
Lélektani determinizmus
A lélektani determinizmus szerint az ember akaratlagos cselekedeteit a lelki előzmények, a jellem, a motívumok és a pillanatnyi indítóerők határozzák meg. E nézet szerint a választás nem önálló, szabad eredetű aktus, hanem a legerősebb vagy döntő motívum szükségszerű következménye.
A pszichológiai determinizmus arra a tapasztalatra hivatkozik, hogy tetteink sokszor átláthatatlanok, rugóik a nem tudatos lelki folyamatok homályába vesznek, és számos döntésünk mögött karakterológiai meghatározottság áll. Ez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy az emberben nincs képesség a motívumok közötti szabad választásra. A mérsékelt szabadakarat-tanok általában elismerik, hogy az akarás motívumok között és motívumok alapján történik, de tagadják, hogy a motívumok szükségszerű hatóokként kényszerítenék az akaratot.
Biológiai és genetikai determinizmus
A biológiai determinizmus az emberi viselkedést, képességeket vagy társadalmi különbségeket biológiai adottságokból próbálja levezetni. Ennek egyik változata a genetikai determinizmus, amely túlzott szerepet tulajdonít a géneknek az emberi jellem, magatartás vagy társadalmi sors magyarázatában.
A modern biológia nem zárja ki a genetikai hatásokat, de a szélsőséges genetikai determinizmus leegyszerűsítő. Az emberi viselkedés általában genetikai, fejlődési, környezeti, kulturális, társadalmi és személyes tényezők összetett kölcsönhatásában alakul. A biológiai meghatározottság elismerése ezért nem azonos azzal az állítással, hogy az emberi cselekvés teljesen előre rögzített volna.
Neurobiológiai determinizmus