Thierry d’Alsace (1099/1101 – Gravelines, 1168. január 17.) lotaringiai hercegi családból származó nemesúr. Anyja révén I. Róbert flamand gróf unokája és 1128-ban megválasztották flamand grófnak.
Élete Küzdelmei a grófi címért
thumb|left|100px|Flandria címere Apja II. Thierry lotaringiai herceg (? – 1115. január 23.), anyja Gertrude de Flandre (? – 1125/26).A Cartulaire de Saint-Bertin adja meg leszármazását. Cartulaire de l'abbaye de Saint-Bertin, Collection des cartularies de France Tome II.11, p. 299. Anyja I. Róbert flamand gróf hatodik gyermeke volt. Miután 1127-ben Bruggében meggyilkolták I. Károly flamand grófot, a flamand nemesség egy része Guillaume Clitonnak ajánlotta fel a grófi címet, amit VI. Lajos francia király is támogatott. William, bár VII. Balduin flamand gróf védence volt és udvarában nevelkedett, semmilyen örökletes joggal nem rendelkezett a grófi címre. Ezért a flamand nemesség egy része, illetve a várost, Gent vezetésével, Thierry-nek ajánlották fel a címet, őket I. Henrik angol király támogatta. Lille városa 1127. augusztus 1-jén felkelt Vilmost ellen, amit 1128. február 8-án Saint-Omer városa követett.Nicholas, D. (1992) Medieval Flanders (Longman), pp. 64-5. Thierry ekkor elfoglalta Lille, Furnes és Gent városaitOrderic Vitalis, Vol. VI, Book XII, p. 373. és 1128. március 30-án Bruggében a flamand városok és nemesség képviselői megválasztották grófnak.
VI. Lajos ennek ellenére elérte, hogy Reims érseke kiközösítse és a király ostrom alá vette Lille városát, azonban visszavonulni kényszerült, amikor Henrik angol király Thierry segítségére sietett. Az ezt követő csatározások során Thierry vereséget szenvedett Tielt és Oostkamp közelében és Brugge városába kellett visszahúzódnia. Azonban innen is menekülnie kellett és Aalst városába a húzódott vissza, ahol Vilmos, I. Gottfried leuveni gróf és Lajos seregei ostrom alá vették. Vilmos 1128. június 28-án Aalst ostroma közben szerzett sebeibe belehalt és ezzel Thierry maradt az egyetlen jogos követelő a grófi címre.Nicholas, D.: Medieval Flanders, pp. 64-5.
Thierry Gent városában rendezte be udvarát és hamarosan az összes flamand város elismerte fennhatóságát, csakúgy mint Henrik angol király, aki minden, Angliában tartózkodó flamand nemesurat felszólított, hogy hűséget esküdjön Thierry-nek.Hódító Vilmost felesége Flandriai Matilda volt, V. Balduin flamand gróf lánya és ennek következtében számos flamand nemes Vilmossal tartott, amikor az meghódította Angliát. Vilmos ezeket a lovagokat kiterjedt angliai birtokokkal jutalmazta, de azok fenntartották kapcsolataikat Flandriával. Thierry 1132-ben hűséget esküdött VI. Lajosnak, részben azért, hogy elnyerje a király támogatását IV. Balduin hainaut-i gróf ellen, aki a flamand területeket fenyegette.
Szentföldi utazásai 1133-ban meghalt első felesége, aki csak egy lánygyermeket hagyott maga után. 1134-ben ismét megnősült, felesége ekkor Anjou Szibilla, Guillaume Cliton első felesége, akitől vérrokonság miatt el kellett válnia. 1139-ben Jeruzsálembe meg zarándoklatra, ezt volt az első négy szentföldi utazása közül. Thierry sikeres hadjáratot vezetett Caesarea Phillippi ellen és elfoglalta a várost, később apósával együtt harcoltak Gilead megszállása során. Thierrynek azonban hamarosan vissza kellett térni Flandriába, hogy elfojtson egy lázadást Alsó-Lotaringia hercegségében, amit akkor III. Gottfried leuveni herceg uralt.
1147-ben csatlakozott VII. Lajos francia királyhoz, aki a második keresztes hadjáratot vezette.Runciman (1978), Vol. 2, p. 262. Thierry irányította a sereg átkelését a Maeander folyón Anatóliában, majd harcolt az Attalya mellett vívott csatában 1148-ban. Miután a sereg megérkezett Jeruzsálembe, részt vett a legfontosabb nemesurak tanácskozásán Akrában, ahol Damaszkusz megtámadását határozták el.
Thierry részt vett Damaszkusz ostromában, amit felesége féltestvére, III. Balduin jeruzsálemi király irányított. Még a város bevétele előtt Thierry bejelentette igényét Damaszkuszra és ebben Balduin, VII. Lajos francia király és III. Konrád német-római császár is támogatták. A helyi nemesek inkább Guy Brisebarre-t támogatták, de végül ennek sem volt jelentősége, mert nem sikerült Damaszkuszt megadásra kényszeríteni.
Távollétét kihasználva IV. Balduin hainaut-i gróf betört Flandriába, elfoglalta és felégette Artois tartományt. Thierry feleségét, Szibillát hagyta meg Flandria régensének, aki meglehetősen erőteljesen reagált Balduin provokálására és feldúlta az Hainaut-i grófságot. A két fél végül a reimsi érsek közvetítésével békét kötött. Amikor Thierry 1150-ben visszatért a Szentföldről, nem elégedett meg a békekötéssel és megtámadta Hainaut-t és Bouchain mellett vereséget mért Balduinra I. Henrik namuri gróf és Henrik, Liege püspökének segítségével. A rá következő béketárgyalások során Thierry egyik lányát, Margitot Balduin fiához, a későbbi V. Balduin hainaut-i grófhoz adta feleségül.
Thierry igyekezett további dinasztikus házasságokkal növelni területeit: 1156-ban legidősebb fiának szerzett feleséget Vermandois Erzsébet személyében, aki I. Raoul vermandoisi gróf lánya és örököse volt. Még ebben az évben visszatért a Szentföldre, ekkor már felesége is elkísérte. Részt vett III. Balduin oldalán Shaizar ostromában, de még az ostrom befejezése előtt vita tört ki Thierry és Châtillon Rajnald antiochiai fejedelem között a város tulajdonjogáról és a város muzulmán kézen maradt. Thierry 1159-ben visszatért Flandriába, de Szibilla megtagadta, hogy visszatérjen és a betlehemi Szt. Lázár kolostor apácája lett.Runciman (1978), Vol. 2, p. 349. Távollétük alatt Fülöp volt Flandria régense, aki Thierry visszatérése után is társ-gróf maradt.
1164-ben még egyszer visszatért a Szentföldre, akkor Amalrik jeruzsálemi király kíséretében (aki szintén Szibilla féltestvére volt) és részt vett Antiókia és Tripoli ostromában. 1166-ban tért vissza Flandriába, ahol felvett egy datolyapálmát a grófi pecsétre.
1168. február 4-én halt meg Gravelines közelében, és a watteni apátságban temették el, félúton Saint-Omer és Gravelines között. 40 éves uralkodása meglehetősen eseménytelen volt Flandriában, az hainaut-i grófok időnkénti betörésétől eltekintve. A flamand grófságra jellemző, magas fokon szervezett és meglehetősen hatékony közigazgatási rendszer kiépítése Thierry uralkodása alatt kezdődött meg. Ezzel együtt járt egy jelentős gazdasági és kereskedelmi fellendülés, amit igencsak elősegítettek az Angliával ápolt jó kapcsolatok – később a flamand textilipart éppen az angol és a skót gyapjú feldolgozása futtatta fel.
Családja és leszármazottai Első felesége Suanhilde (? – 1132. szeptember 4.), akinek leszármazása nem ismert, de több forrás is említi, hogy közeli vérrokonságban állt a gróffal."Suavehildis" mint "uxor enim Theoderici comitis" szerepelt a Cartulaire de Saint-Bertin feljegyzéseiben, amely megjegyzést tesz a vérrokonságra ("pro qua ex cognatione consanguinitatis idem erat occulte"), de nem ad meg további információkat. Cartulaire de l'abbaye de Saint-Bertin, Collection des cartularies de France Tome III (Guérard, M. (ed.), Collection de Documents Inédits sur l'Histoire de France, 1ère série, Histoire Politique) II.11, p. 300.A Flandria Generosa is megjegyzi, hogy "comitissa etiam Suanildis" a gróf vérrokona volt. Flandria Generosa 32, MGH SS IX, p. 324. A házasságból egy lánygyermek ismert: Lauretta de Flandre (1120 – Brüsszel, Voorsti Apátság, 1170)A Flandria Generosa nevezi meg "Laurentiam" néven "comitissa etiam Suanildis" lányát. Flandria Generosa 32, MGH SS IX, p. 324. Lauretta négyszer házasodott. Első férje (1139. szeptember 22.) Iván aalsti gróf, II. Balduin genti gróf fia (? – 1145. augusztus 8.)Annales Blandinienses 1144, MGH SS V, p. 29. Második férje (1150) Henrik Comte d'Arlon, később II. Henrik limburgi herceg (? – Róma, 1167. augusztus), III. Walerán arloni gróf, limburgi és alsó-lotaringiai herceg fia. Ezt a házasságot később vérrokonság miatt felbontották. 1152-ben ment hozzá harmadik férjéhez, I. Raoul vermandois-i grófhoz (1094 – 1152. október 13.), aki még abban az évben elhunyt. Negyedik, utolsó házasságát 1152/59-ben kötötte, férje I. Henrik namuri és luxemburgi gróf (1111 – 1196. augusztus 14.), I. Godfrey namuri gróf és Ermesinde de Luxembourg fia. Lauretta 1163-ban elhagyta negyedik férjét és azután sem volt hajlandó visszatérni, hogy Cambrai püspöke kiátkozta. A Brüsszel közelében lévő voorsti apátságba vonult vissza és ott is halt meg. A házasságból nem született gyermek.
Második feleségeOrderic Vitalis, Vol. VI, Book XII, p. 379.A Cartulaire de Saint-Bertin is feljegyzi "Sibillam comitis Andegavensis filiam" házasságát Thierry-vel első felesége halála után (1134) Sibylle d’Anjou (1112/16 – Betlehem, 1165), Guillaume Cliton első felesége, akiknek házasságát vérrokonság miatt a pápa felbontotta. Sibylle apja V. Fulk Anjou grófja, anyja Aremburge de Maine. Sibylle első házasságát apja szervezte, aki ezzel is igyekezett támogatni Clitont I. Henrik angol király elleni küzdelmében.Leszármazásáról és a házasság körülményeiről ld. Orderic Vitalis, Vol. VI, Book XI, p. 165, and Vol. VI, Book XII, p. 333. Sibylle 1147-ben férjével tartott, amikor az a második keresztes hadjáratra indult. 1157-ben, férje harmadik szentföldi útján ismét vele tartott, de ekkor már nem tért vissza Európába, hanem a betlehemi Szt. Lázár kolostorba vonult vissza. Mélisende jeruzsálemi királynő halála (1161) után meglehetősen befolyásos pozícióra tett szert a jeruzsálemi király udvarban.Runciman (1978), Vol. 2, p. 361. A házasságból hét gyermek született: Balduin (? – 1154 előtt)A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana nevezi meg "comes Flandrie Theodericus [et] Sibillam" négy fiát: "Balduinum, Philippum, Matheum et Petrum". Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Leidensis et Divionensis (Cod. Divion. et Cisterc. addunt), MGH SS IX, p. 307."Sibilla Flandrensium comitissa" 1148-ban adományozott birtokokat az arrasi Szt. Vaast apátságnak és az oklevél megnevezi férjét és fiát is ("maritus meus comes Theodericus…cum filio nostro Balduino". Nécrologe de l'abbaye de Saint-Vaast d'Arras, Van Drival (ed.) Arras, 1878, p. 34. Fülöp (? – Akkra, 1191. július 1.) 1157-ben, mikor szülei a Szentföldre indultak, apja megtette Flandria régensének és 1159-es visszatérése után is Fülöp intézte a napi adminisztráció nagy részét.Nicholas, p. 71. 1167-ben Vermandois grófja lett, amely címet felesége, révén kapta meg. 1168-tól I. Fülöp néven flamand gróf.