Nagysebességű vasútnak nevezzük azokat a vonalakat, melyeken a sebesség legalább 200 km/h.
A nagysebességű vasút (NSV) egyre népszerűbb és hatékonyabb közlekedési eszközzé vált Európában. A kontinens első nagysebességű vasútvonalai, amelyek az 1970-es, 1980-as és 1990-es években épültek, javították az utazási időt a nemzeteken belüli folyosókon. Azóta több ország is kiterjedt nagysebességű hálózatot épített, és ma már több határokon átnyúló nagysebességű vasúti összeköttetés is létezik. A vasúttársaságok gyakran üzemeltetnek nemzetközi járatokat, és a kialakulóban lévő európai nagysebességű vasúti hálózaton folyamatosan épülnek és korszerűsödnek a nemzetközi szabványoknak megfelelő pályák.
2007-ben létrejött az európai vasútüzemeltetők konzorciuma, a Railteam, amely a határokon átnyúló nagysebességű vasúti közlekedés összehangolására és fellendítésére jött létre. A Transzeurópai nagysebességű vasúthálózat kiépítése az Európai Unió egyik kinyilvánított célja, és a legtöbb határokon átnyúló vasútvonal uniós finanszírozásban részesül. Több ország - Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Ausztria, Svédország, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Oroszország, Németország, Svédország, Portugália és az Egyesült Királyság - kapcsolódik a határokon átnyúló nagysebességű vasúti hálózathoz.
Az elkövetkező években várhatóan még több ilyen összeköttetés jön létre, mivel Európa jelentős összegeket fektet be alagutakba, hidakba és egyéb infrastrukturális és fejlesztési projektekbe szerte a kontinensen, amelyek közül sok már most is épül. Az Alstom volt az első gyártó, amely nagysebességű vonatot tervezett és szállított, amely végül a franciaországi TGV-vel került forgalomba.
Jelenleg számos gyártó tervez és épít NSV-t Európában, egymást keresztező szövetségekkel és partnerségekkel, köztük az Alstom, a Bombardier (2021 óta az Alstom tulajdonában), a Hitachi, a Siemens és a Talgo.
Korai nemzeti nagysebességű vasúti hálózatok Az első nagysebességű vasútvonalak és szolgáltatások az 1980-as és 1990-es években épültek meg nemzeti projektként. Az országok arra törekedtek, hogy növeljék az utaskapacitást és csökkentsék a menetidőt a határaikon belüli, városok közötti útvonalakon. Kezdetben a vonalakat nemzeti finanszírozási programok keretében építették, a szolgáltatásokat pedig nemzeti üzemeltetők üzemeltették.
Franciaország thumb|right|200px|Franciaország meglévő, épülő és tervezett nagysebességű vasútvonalai
Európában az első nagy sebességű vasút Franciaországban nyílt meg Párizs és Lyon között. 2014-ben Európában a TGV vonalai alkotják a második leghosszabb nagysebességű hálózatot a spanyol után, a teljes hosszúsága 2020-ban elérte a 2695 km-et.
Franciaország akkor ismerkedett meg a nagysebességű vasúttal, amikor 1981-ben megnyílt a Párizsból Lyonba tartó LGV Sud-Est, és a TGV megkezdte a kereskedelmi utasforgalmat. Azóta Franciaország folytatta a kiterjedt hálózat kiépítését, a vonalak Párizsból minden irányba kiterjedtek. Franciaország rendelkezik a második legnagyobb nagysebességű hálózattal Európában, 2021 júniusában 2800 km működ NSV vonallal, a vezető Spanyolország 3622 km-es hálózata mögött.
A TGV-hálózat fokozatosan eljutott más városokba és más országokba, például Svájcba, Belgiumba, Hollandiába, Németországba és az Egyesült Királyságba. A nagysebességű vasút korai bevezetése és Franciaország fontos elhelyezkedése (az Ibériai-félsziget, a Brit-szigetek és Közép-Európa között) miatt a legtöbb más dedikált nagysebességű vasútvonal Európában azonos sebesség, feszültség és jelzőrendszeri szabványok szerint épült. A legnyilvánvalóbb kivételt a németországi nagysebességű vonalak jelentik, amelyeket a meglévő német vasúti szabványok szerint építettek. Emellett számos nagysebességű szolgáltatás, köztük a TGV és az ICE a nagysebességű vasút számára tervezett vonalakon kívül meglévő vasútvonalakat is használ. Emiatt, valamint az eltérő nemzeti szabványok miatt az országhatárokat átlépő vonatoknak különleges jellemzőkkel kell rendelkezniük, mint például az eltérő áramellátás és jelzőrendszerek kezelésének képessége. Ez azt jelenti, hogy nem minden TGV egyforma, és vannak nyomtávval, áramrendszerrel és jelzőrendszerrel kapcsolatos eltérések.
Vonal Sebesség Hossz Építkezés kezdete Építkezés befejezése vagykereskedelmi forgalom kezdeteLGV Sud-Est270 km/h, majd 300 km/h409 km19761983LGV Atlantique300 km/h279 km19851990LGV Rhone-Alpes300 km/h115 km19891994LGV Nord300 km/h333 km19891996LGV Interconnexion Est270 km/h57 km19901996LGV Méditerrannée320 km/h250 km19962001LGV Est Européen320 km/h406 km20022016LGV Perpignan-Barcelona300 km/h45 km20042012LGV Rhin-Rhone320 km/h138 km20062011LGV Sud Europe Atlantique320 km/h302 km20122017LGV Bretagne-Pays de la Loire320 km/h182 km20122017LGV Nîmes-Montpellier220 km/h80 km20132018LGV Bordeaux-Toulouse320 km/h222 kmIsmeretlen~ 2025LGV Bordeaux-Spanyolország320 km/h251 kmIsmeretlen~ 2032LGV Montpellier-PerpignanIsmeretlen150 kmIsmeretlenIsmeretlenLyon-Torino 300 km/h 272 km 2007 2030
Belgium Belgium és Hollandia nagysebességű vasútvonalai|thumb|right|200px
Hollandia
Németország thumb|right|200px|Németország nagysebességű vasútvonalai
Az első német nagysebességű vonalak építése nem sokkal a francia LGV-k építése után kezdődött. A jogi csatározások jelentős késedelmeket okoztak, így az InterCityExpress (ICE) vonatokat tíz évvel a TGV-hálózat kiépítése után helyezték üzembe. Az ICE-hálózat szorosabban kapcsolódik a már meglévő vonalakhoz és vonatokhoz, ami a németországi eltérő településszerkezetből adódik: Németország lakossága egyharmaddal nagyobb, mint Franciaországé, egyharmaddal kisebb területen, ami több mint kétszer akkora népsűrűséget eredményez, mint Franciaországé. Az ICE vonatok a forgalomba állítás után hamarosan elérték az ausztriai és svájci célállomásokat, kihasználva az ezekben az országokban használt azonos feszültséget. 2000-től kezdődően a harmadik generációs ICE többáramnemű vonatok Hollandiában és Belgiumban is közlekedtek. Az ICE harmadik generációja a próbafutások során 363 km/h sebességet ért el, a próbafutások során a maximális sebesség +10%-át előíró európai szabályoknak megfelelően, és 330 km/h sebességre van engedélyezve a menetrend szerinti forgalomban.
Délnyugaton egy új vonalat terveznek Offenburg és Bázel között, amely 250 km/h sebességet tesz lehetővé, és a Frankfurt és Mannheim közötti 300 km/h sebességre tervezett új vonal tervezése előrehaladott állapotban van. Keleten 2017 decemberében megnyílt egy 230 km hosszú vonal Nürnberg és Lipcse között, amely akár 300 km/h sebességre is képes. A Berlin és Lipcse, valamint a Nürnberg és München közötti, 2006-ban elkészült vonalakkal együtt körülbelül négy órás menetidőt tesz lehetővé Berlin és a München közötti útvonalon, szemben a néhány évvel ezelőtti közel nyolc órás menetidővel ugyanezen a távolságon.
Vonal Sebesség Hossz Építkezés kezdete Építkezés befejezése vagykereskedelmi forgalom kezdete Hannover–Würzburg nagysebességű vasútvonal 280 km/h 327 km 1973 1991 Mannheim–Stuttgart nagysebességű vasútvonal 280 km/h 99 km 1976 1991 Hannover–Berlin nagysebességű vasútvonal 250 km/h 258 km 1992 1998 Köln–Frankfurt nagysebességű vasútvonal 300 km/h 180 km 1995 2002 Köln–Aachen nagysebességű vasútvonal 250 km/h 70 km 1997 2002 Nürnberg-München nagysebességű vasútvonal 300 km/h 171 km 1998 2006–2013 Erfurt–Lipcse/Halle nagysebességű vasútvonal 300 km/h 121 km 1987 2015 Nürnberg–Erfurt nagysebességű vasútvonal 300 km/h 191 km 1996 2017 Karlsruhe–Bázel nagysebességű vasútvonal 200–250 km/h 182 km 1987 1993–2030 Stuttgart–Wendlingen nagysebességű vasútvonal 250 km/h 25 km 2012 2025 Wendlingen–Ulm nagysebességű vasútvonal 250 km/h 60 km 2012 2025
Ausztria Ausztria 1994 óta a Westbahn vonalat építi át, hogy alkalmas legyen a nagysebességű közlekedésre. 2004-ben az ÖBB ICE T motorvonatokat bérelt a Deutsche Bahntól, melyek a decemberi menetrendváltáskor álltak forgalomba. 2008. december 14-től álltak forgalomba az új Railjet szerelvények, melyek bizonyos szakaszokon 230 km/h sebességgel is haladnak.
Nagysebességű vonalak Brenner-bázisalagút – építés alatt, max sebesség 250 km/h; Koralm-vasútvonal – építés alatt, max sebesség 200 km/h; Új Alsó-Inn-völgyi vasútvonal – építés alatt, max sebesség 250 km/h; Westbahn – részben megnyílt, részben építés alatt, maximális sebesség 230 km/h;
Svájc A francia-svájci TGV Lyria és a német ICE-vonalak Svájcot is elérik, de a sűrű vasúti forgalom és a gyakran nehéz terepviszonyok miatt nem érik el a 200 km/h (ICE3) vagy 160 km/h (TGV, ICE1, ICE2) sebességet. A leggyorsabb svájci vonat a Stadler EC250, más néven Giruno. Ezt 2016 májusa óta a Svájci Szövetségi Vasutak üzemelteti. A hagyományos vonatoknál nagyobb sebességet érhetnek el a kanyargós svájci hálózaton, a 200 km/h-s végsebességet azonban csak a nagysebességű vonalakon lehet elérni. A Svájci Szövetségi Vasutak és a Trenitalia tulajdonában lévő korábbi Cisalpino konzorcium két nemzetközi vonalon is Pendolino billenőszekrényes vonatokat használt. Ezeket a vonatokat jelenleg a Svájci Szövetségi Vasutak és a Trenitalia üzemelteti.
A közutakon és vasutakon tapasztalható transzalpin teher- és személyszállítási szűk keresztmetszetek megoldására Svájc elindította a Rail2000 és az NRLA projekteket.
Spanyolország thumb|right|200px|Spanyolország nagysebességű vasútvonalai
Spanyolország nagy tempóval építi a normál nyomtávú, nagysebességű AVE hálózatát. Cél, hogy 2020-ig minden nagyobb várost nagysebességű vonal kapcsoljon össze. A 2020-ban 3100 km hosszú spanyol nagysebességű hálózat a leghosszabb Európában.
Portugália Portugáliában 2014-ben még nem volt nagysebességű vasútvonal, azonban az Alfa Pendular a hagyományos vasúti pályákon 200 km/h sebességgel is tud közlekedni. Tervben volt egy nagysebességű vasútvonal Lisszabon és Porto között, azonban az építkezés elindítása a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság miatt el lett halasztva. A portugál kormány 2012 március 12-én bejelentette, hogy a tervet véglegesen felfüggesztették. Eközben a spanyol oldalon az AVE hálózat közeledik a portugál határhoz.
Olaszország és Svájc thumb|right|200px|Olaszország nagysebességű vasútvonalai
Skandinávia
Dánia
Svédország
Norvégia
Finnország Finnország üzemelő és tervezett nagysebességű vasútvonalai|thumb|right|200px
Egyesült Királyság thumb|right|200px|Az Egyesült Királyság megépült és tervezett nagysebességű vasútvonalai Az Egyesült Királyságban 2014-ben egyetlen nagysebességű vonal üzemelt, a CTRL, mely Londont köti össze a Csatorna-alagút bejáratával. Tervben van egy további vonal építése is, mely Londont kapcsolja össze Birminghammel, később pedig akár Glasgowig vagy Edinburghig hosszabbítják meg.
Az országban 2014-ben az Eurostar motorvonatok és a British Rail 395 motorvonatok közlekednek. A Deutsche Bahn azt tervezte, hogy már 2013 decemberétől forgalomba állhatnak a Deutsche Bahn ICE 3 motorvonatai is London és más Nyugat-Európai nagyvárosok között, ám a terv egyelőre még bizonytalan ideig csúszik.
Írország
Közép- és Kelet-Európa Csehország
Bár Csehország már beszerzett hét db Pendolinót és ezekkel sebességrekordokat is döntöttek, a 200 km/h órával történő közlekedtetésük egyelőre nem reális. 2014 decemberétől pedig az ÖBB-vel közösen működtetik a Prága-Bécs járatokat, melyhez Railjet szerelvényeket szereztek be.
A legnagyobb megengedett sebesség Csehországban 160 km/h, így a pályaoldalról még hiányosságok vannak a nagysebességű közlekedéshez, pedig a megfelelő járművek már rendelkezésre állnak. 2020-ban sebességteszteket végeztek, a cél a 200 km/h sebességű közlekedés bevezetése 5 különböző szakaszon.
Szlovákia