Az aragóniai nyelv a spanyolországi Aragónia (Aragón) és Navarra (Nabarra) tartományokban beszélt újlatin nyelv(változat). Sokáig csak a spanyol nyelv egyik északi dialektusának tekintették, de több mint egy évtizede a spanyol mellett hivatalosan is használhatóvá vált Aragóniában. Hang- és alaktanilag átmenetet képez a spanyol és a katalán nyelv között. Érdekesség, hogy amennyiben azon nyelvészek véleményét vesszük alapul, akik az aragóniait külön nyelvnek tekintik, úgy hagyományosan az „első spanyol nyelvemlékek”-nek tekintett San Millán-i glosszák valójában aragóniai nyelven íródtak.
Kiejtés és írás Az aragóniai nyelv kiejtését és írását a I Congreso ta la Normalizazión del l'Aragonés 1987-es uescai (Huesca) ülése határozta meg. A kongresszus előtt az aragóniai irodalom a spanyol helyesírást követte.
A jelenlegi írás a lehetőségekhez mérten fonetikus, két kivételtől eltekintve: az aber ige egyes alakjaiban előforduló h mindig néma (ha, has, han, he), hasonlóan a nem magánhangzóval kezdődő szó előtt álló főnévi igenév -r végződéséhez.
Az ábécé Az aragóniai ábécé: a, b, c, ch, d, e, f, g, h, i, j, k, l, ll, m, n, ñ, o, p, qu, r, s, t, u, v, w, x, y, z.
A betűk nevei: a, be, ca, che, de, e, fe, gue, hache, i, jota, que, le, lle, me, ne, ñe, o, pe, cu, re, se, te, u, ube, ube doble, xe, ye, zeda.
Helyesírás Fontos tudni, hogy a c csak a, o, u és mássalhangzó előtt áll, egyéb esetben, e, i előtt qu-t írunk. Hasonlóan e, i előtt a [g] hang írásképe gu lesz. Ugyanakkor, ha e, i előtt meg kívánjuk tartani az u hang ejtését, akkor ü-nek írjuk.
A j, k, v, w csak idegen eredetű nevekben fordul elő, kiejtésük megegyezik az átadó nyelv kiejtésével.
Kiejtés Magánhangzók a: palócos, rövid á [a]: ziudá [θju'da] e: zárt, rövid é [e]: ixe ['iʃe] i: magyar i [i]: ista ['ista] o: nyílt, kissé a-szerű o [ɔ]: mozet [mɔ'θet] u: magyar u [u]: suyo ['sujɔ]
Kettőshangzók Az i, u hangok (e, i előtt az ü is), ha magánhangzó mellé kerülnek, félhangzóvá válnak [j], [w]: piez [pjeθ], boira ['bɔjra], augua ['awgwa].
Mássalhangzók A mássalhangzók közül a b, d, f, g, l, m, n, p, t kiejtése megegyezik a magyaréval: [b], [d], [g], [l], [m], [n], [p], [t]: boira ['bɔjra], cordeno [kɔr'denɔ], agora [a'gɔra], balons ['balɔns], ombre ['ɔmbre], gran [gran], pon [pɔn], maitín [maj'tin]. A többi betű kiejtése:
c: magyar k [k]: can [kan] ch: magyar cs [t͡ʃ]: chenta ['t͡ʃenta] h: mindig néma [-]: ha [a] ll: lágy l [ʎ]: triballo [tri'baʎɔ] ñ: magyar ny [ɲ]: caña ['kaɲa] qu: magyar k [k]: quí [ki] r: szó elején erősen pergetett r [r:], szó végén nem magánhangzóval kezdődő szó előtt (többes számban is) néma [-], egyébként magyar r [r]: rematar [r:ema'ta(r)], flors [flɔs] trobar [trɔ'ba(r)] s: magyar sz [s]: casa ['kasa] x: magyar s [ʃ]: estixeras [esti'ʃeras] y: magyar j [j]: yo [jo] z: mint az angol think th-ja [θ]: piez [pjeθ]
Hangsúly Az aragóniai szavak általában az utolsó előtti szótagjukon hangsúlyosak, ha magánhangzóra és -n-re végződnek. Mássalhangzóra (kivéve -n-re) végződő szavak véghangsúlyosak. Az egyéb eseteket ékezet jelöli.
A névszók nemei Az aragóniai névszók két csoportba sorolhatóak: hímneműek és nőneműek közé. Legtöbb esetben a szavak névelőjéből és véghangzójából megállapíthatjuk a nemét.
Végződés alapján a következő ismérvek alapján dönthetünk:
A hímnemű szavak mássalhangzóra, vagy -o, -e hangokra végződnek: piez (lábak), triballo (munka), ombre (ember). A nőnemű szavak végződése általában -a: agora (piactér).
A nőnemű szavakat úgy képezzük, hogy a magánhangzóra végződő főnevek záróhangját -a-ra cseréljük, a mássalhangzóra végződőknél pedig egyszerűen hozzácsatoljuk az -a-t. Pl.: mesache (fiú) – mesacha (lány), fillo (vki fia) – filla (vki lánya), berde – berda (zöld), chirmán (fiútestvér) – chirmana (lánytestvér), choben – chobena (fiatal). Esetenként tőhangváltozás is előfordul: can (kankutya) – caña (szukakutya), bel – bella (szép).
Néhány főnév esetében külön szó van a két nemre: ombre (férfi) – muller (asszony), pai (apa) – mai (anya), masto (hím) – fembra (nőstény).
Melléknevek között sok olyat találunk, amelyek nem változnak nemek szerint: azul (kék), feliz (boldog), breu (rövid), stb.
Néhány kivételtől eltekintve ezek a szabályok és a névelő ismerete egyértelművé teszi az adott névszó nemét.
A névelők A határozott névelők Normál esetben a névszók a következő névelőket kaphatják:
Hímnemű egyes számban o, többes számban os: o triballo (a munka); os triballos (a munkák). Nőnemű egyes számban a, többes számban as: a casa (a ház); as casas (a házak).
Ha a szó a névelőnek megfelelő magánhangzóval kezdődik, akkor mindkét nemben a l' névelőt használjuk, melyet egybeírunk az adott szóval: l'ombre (az ember), l'augua (a víz).
Ha egy szó a névelőnek megfelelő hanggal végződik, és ez után áll a névelő, akkor az minden esetben la, lo, las, los alakúra változik: trayeba la chenta (hozom az ebédet), prenzipio lo triballo (elkezdem a munkát).
A határozott névelő összeolvadhat az előtte álló, magánhangzóra végződő elöljárószó: de (birtokviszony) – d'a, d'o, d'as, d'os; ta (-hoz, -hez, -höz) – t'a, t'o, t'as, t'os.
A határozatlan névelők Hasonló módon osztályozzuk a határozatlan névelőket is, melyek: un, una, unos, unas: un siñal (egy jel), una muller (egy asszony); unos mesaches (néhány fiú), unas biellas (néhány öregasszony). A többes számú alakok jelentése "néhány". Csak a de elöljáróval olvadnak össze: d'un, d'una, d'unos, d'unas – a fabla d'un país (egy ország nyelve).
A főnevek és a melléknevek A főnevekre és melléknevekre is a fent leírtak vonatkoznak.
A többes számuk képzésének alapszabálya: a szavakhoz egy -s ragot illesztünk, ez jelzi a többes számot: can (kutya) – cans (kutyák), boira (felhő) – boiras (felhők), gran (nagy) – grans (nagyok). Jegyezzük meg, hogy a szóvégi -r többes számban sem hangzik: flor [flɔ] (virág) – flors [flɔs] (virágok).
Rendhagyó többes számok:
Az -ero végű szavak többes száma -ers [es] lesz: cordero (birka) – corders (birkák), minero (bányász) – miners (bányászok). A -t, -d végű szavak többes számában a -t, -d betűket -z-re cseréljük: mozet (fiatal) – mozez (fiatalok). Hasonlóan -z többesjelet kapnak a hangsúlyos magánhangzóra végződő szavak is (ezek már elvesztették a -t, -d végződésüket): pie (láb) – piez (lábak), ziudá (város) – ziudaz (városok). A susogóhangokra (-ch, -s, -x, -z) végződő szavak -es ragot kapnak: reloch (óra(mű)) – reloches (órák), aragonés (aragóniai) – aragoneses (aragóniaiak), pex (hal) – pexes (halak), zorz (egér) – zorzes (egerek).
Számos szó csak többes számú alakban létezik: balons (nadrág), diners (pénz), estixeras (olló). Vannak azonban olyan többes számú szavak is , melyeknek jelentése egyes számú: bateaguas (esernyő), birabolas (pillangó).
Névmások Személyes névmások Az alanyesetű személyes névmások a következők: yo, tu, él/ella; nusatros/nusatras, busatros/busatras, ellos/ellas. Ezeket használjuk elöljárók után is. A magázó forma a busté, bustez, mely harmadik személyű igével áll: Qué fa busté? (Mit csinál Ön/Maga?). Emelkedett hangú beszédekben előfordul az ősi bos névmás is, második személyű igével: Siga como bos queraz. (Kb.: Érezze magát jól.)
A tárgyesetű alakok: me, te, lo/la/en – le, nos/mos, bos/tos, los/las/en – les. Az en (és többi alakjai: ne, 'n, n') általános tárgyként használható: Cuántos en tiens? – No en tiengo pon. (Mennyid van? – Nincs semmim {belőle}.) A le, les indirekt tárgyi alakok. A nos/mos, bos/tos nyelvjárási változatok, az utóbbiak a kelet-aragóniaiban használatosak.
Birtokos névmások A birtokos névmásokat nemben és számban egyeztetni kell a vonatkozó szóval. Alakjai:
Egyes szám Többes szám 1. sz. (o) mío, (a) mía(os) míos, (as) mías (o) nuestro, (a) nuestra(os) nuestros, (as) nuestras 2. sz. (o) tuyo, (a) tuya(os) tuyos, (as) tuyas (o) buestro, (a) buestra(os) buestros, (as) buestras 3. sz. (o) suyo, (a) suya(os) suyos, (as) suyas (o) suyo, (a) suya(os) suyos, (as) suyas
Példák: Ista ye a mía cambra; ixa ya a buestra. (Ez az én szobám, az a tiéd.) Quí ye o pai de Chuan? Ixe ye o suyo pai. (Ki János apja? Az/ő az ő apja.) Yo estié en o suyo chardín. (Az ő kertjében voltam.)
Létezik a birtoklás kifejezésének egy másik formája, ez a de (d') elöljáróval történik. Elsősorban E. 3.-ban használatos, a birtokos személyének pontosabb meghatározása végett. Példák: o mío libro = o libro de yo (a könyvem), l'auto d'ella = o suyo auto (az ő {hn} autója).
Visszaható névmás Csak harmadik személyben van önálló alakja: se, sen, más személynél a személyes névmás tárgyesetű alakjait használjuk. Ha visszaható igéhez tartozik, akkor kötőjellel kapcsoljuk hozzá. Példák: Teneba que rasurar-se. (Meg kellett borotválkoznia.), Abioron d'espullar sen. (Le kellett vetkőznie.)
Mutató névmások A közelre mutató névmások, melyek a beszélőre vonatkozva közel vannak: iste, ista, istos, istas (ez, ezek). A távolra mutató névmások, melyek a beszélőre vonatkozva távol vannak: ixe, ixa, ixos, ixas (az, azok). Mindkét formának van egy semlegesnemű változata (isto, ixo), ezeket az angol it névmáshoz hasonlóan használjuk, általában önállóan. Példák:
Iste auto ye royo. (Ez az autó piros.) Ixa casa ye berda. (Ez a ház zöld.) Qué ye ixo? (Mi ez?) Iste ye o mío chirmán. (Ez a testvérem.) Quí dizió isto? (Ki mondta ezt?) Tornar ta casa: ixo ye o que quiero. (Hazamenni: ez az, amit akarok)
Névmások kombinációja Ha egy mondaton belül egymás mellé kerül a tárgyas és a személyes névmás, akkor az első két személyben a sorrend: tárgyas névmás – személyes névmás; ha az ige után állnak, akkor kötőjelekkel kapcsoljuk őket az igéhez: Lo te dizié. (Mondtam neki azt.), Yera dando-la-me. (Nekem adta azt.), Los mos ferán maitín. (Ők csinálják nekünk azt.), Remera trayer-las-te! (Emlékeztess, hogy hozd magaddal.)
Harmadik személyben a sorrend fordított: Da-les-ne agora mesmo! (Add most nekik!), No le'n querió amprar. (Nem akarta kölcsönkérni tőle.)
A visszaható névmások – az en kivételével – a tárgyi névmás után állnak: Tos sen dioron a conoxer. (Próbálják megértetni magukat veled.), No me se'n da cosa! (Ne törődj vele!)
Az ige Az igék általában önállóan állnak, mivel kifejezik a beszélő személyét, az alanyt nem kell kitenni.
Szabályos igék Az aragóniaiban három igeragozás van, főnévi igenevük alapján különböztethetők meg: 1. ragozás: -ar, 2. ragozás: -er, 3. ragozás: -ir. A fénévi igenevet akkor használjuk, ha egy igét főnévi értelemben kívánunk használni: Ye difízil de dizir. (Nehéz elmondani.), Queremos crompar ixa casa. (Meg akarjuk venni azt a házat.), No te sintié plegar. (Nem hallottalak jönni.)
A következőkben a trobar (keresni), meter (tenni), bibir (élni) igéken keresztül ismerkedünk meg az igealakokkal.
Kijelentő mód – Jelen idő Kifejezi a jelen idejű mindennapos cselekvést, a pillanatnyi cselekvést, valamint a "történelmi jelent" (ez utóbbit magyarra múlt időfel fordítjuk).
trobar: trobo, trobas, troba, trobamos, trobaz, troban meter: meto, metes, mete, metemos, metez, meten bibir: bibo, bibes, bibe, bibimos, bibiz, biben
Példák: Biengo astí toz os chuebes. (Idejövök minden csütörtökön.) Qué fas? (Mit csinálsz {éppen}?) Zésar muere en o 44 antis de Cristo. (Caesar i. sz. 44-ben halt meg.)
Kijelentő mód – Múlt idő Ez az igeidő fejezi ki a múltban megtörtént általános cselekvéseket.
trobar: trobé, trobés, trobó, trobemos, trobez, troboron/trobón meter: metié, metiés, metió, metiemos, metiez, metioron/metión bibir: bibié, bibiés, bibió, bibiemos, bibiez, bibioron/bibión
A keleti nyelvjárásban ezt az igeidőt az anar jelen idejének és az adott ige főnévi igenevének kapcsolatával képzik.
Példák: La trobé ayere. (Tegnap megtaláltam őt.) Nunca pleguez astí. (Sosem értél ide.) No te beyoron/beyón en a chunta. (Nem láttalak a találkozón.) Ixo lo ban rematar fa muito tiempo. (Már régen befejezték.)
Kijelentő mód – Folyamatos múlt idő Ez az igeidő fejezi ki a múltban egy adott pillanatban megtörtént cselekvéseket.