Pierre Boulle (Avignon, 1912. február 20. – Párizs, 1994. január 30.) francia író, a Híd a Kwai folyón (1952) és A majmok bolygója (1963) szerzője.
Élete és pályája Pierre-François-Marie-Louis Boulle-ként jómódú és művelt polgári családban született. Apja nyitott gondolkodású, jó humorérzékű ügyvéd volt. 1920-ban birtokot vásárolt a Rhône partján, ahol Pierre szabadon horgászhatott és vadászhatott. Az avignoni gimnáziumban töltött idő unalmas volt számára. Ebben az időszakban édesapja meghalt. Érettségi után, 1930-ban a fiatalember Párizsban folytatta tanulmányait az École Supérieure d'électricitén, ahol villamosmérnöki diplomát szerzett 1933-ban, majd ebben a szakmában dolgozott. 1936-ban egy brit vállalatban kapott állást, és az akkor brit gyarmat Malajziában, nem messze Kuala Lumpurtól dolgozott egy kaucsukfa-ültetvényen. Association des amis de l'oeuvre de Pierre Boulle (Pierre Boulle életműve barátainak egyesülete), 3–8. o. (Hozzáférés: 2024. április 19.) Chronologie: Pierre Boulle Biographie (Kronológia: Pierre Boulle életrajza), kronobase.org.
1939-ben, amikor mozgósították a francia hadsereget, Pierre Boulle az akkori Francia-Indokínába ment bevonulni, de amikor a német csapatok legyőzték Franciaországot 1940 júniusában, a gyarmat a kollaboráns Vichy-kormány igazgatása alatt maradt. Ugyanakkor a japánok is elkezdték fokozatosan birtokukba venni Indokínát. Boulle-nak, aki nem fogadta el Franciaország legyőzetését, 1941-ben a még szabad brit gyarmat Szingapúrba sikerült jutnia, és belépett a Charles de Gaulle vezette Szabad Francia Erők kötelékébe. A brit hírszerző szolgálat titkos ügynöki kiképzésben részesítette. Első feladata 1942-ben az volt, hogy a dél-kínai Kunmingba menjen kapcsolatot teremteni esetleg ott tartózkodó de Gaulle-párti franciákkal. Öt napig tartott a kalandos út burmai gyönyörű tájakon keresztül. Azután még kalandosabb utat tett meg, egy részét egyedül egy folyón bambusztutajon Vietnámba, ugyanazzal a feladattal. A Vichy-kormány hatóságai elfogták, és a hanoi hadbíróság árulás vádjával életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Egy Szaigon közelében lévő büntetőtáborban sínylődött 1944 novemberéig, amikor sikerült megszöknie őrök segítségével, és Kalkuttába jutnia. A háború után visszatért Franciaországba, röviddel azután Malajziába ment, majd 1949-ben végleg visszament Franciaországba. François Doré: L'épopée de Pierre Boulle (Pierre Boulle eposza). Gavroche, 160. sz., 2008, 29. o. (Hozzáférés: 2024. április 19.) A háború alatti tevékenységéért több francia és brit katonai kitüntest kapott, köztük a Becsületrendet. James Kirkup: Obituary: Pierre Boulle (Nekrológ: Pierre Boulle), independent.co.uk, 1994. február 2. (Hozzáférés: 2024. április 19.)
1950-ben semmiféle irodalmi tapasztalat nélkül Pierre Boulle elhatározta, hogy hivatásos író lesz, és ugyanabban az évben meg is jelent első regénye William Conrad címmel. Az első nagy sikerét 1952-ben a Le Pont de la rivière Kwaï (Híd a Kwai folyón, 1966) című regényével érte el, és ezzel az első irodalmi díját is. Ez a siker túllépte a francia nyelvterület határait, amikor 1957-ben brit-amerikai mozifilm készült alapján. 1952 után több kevésbé sikeres regénye következett, majd újból nagy siker 1963-ban a La planète des singes (A majmok bolygója, 1971) című. Ennek alapján 1968-tól kezdve amerikai filmek egész sorozata készült. 1992-ig írt és publikált még. 1994-ben, 81 éves korában hunyt el. Vlagyimir Glakov: Заповедник приматов (Főemlősök rezervátuma). Jeszli, 2 (228). sz., 2012, pub.wikireading.ru (Hozzáférés: 2024. április 19.)
Magánélete Pierre Boulle-nak volt egy nagy szerelme Malajziában, egy elvált francia nő, de nem lett belőle tartós viszony, mivel az visszatért férjéhez. Boulle nem nősült meg. Párizsba való visszatérésekor egy ideig egy szerény szállodában lakott, majd özvegy nővéréhez költözött. Sokat foglalkozott ennek kislánya nevelésével, akivel haláláig nagyon jó kapcsolata volt. Később vidéken vett házat, de fő lakóhelye a nővére lakása maradt. Művei Pierre Boulle életműve számos regényből és elbeszélésből áll, valamint két önéletírásból, egy színdarabból és két esszéből.Association des amis de l'oeuvre de Pierre Boulle, 10–34. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
Halála után Pierre Boulle örökösei, unokahúga és ennek férje gondoskodott irodalmi hagyatékáról. Ehhez néhány kiadatlan mű kézirata is tartozott, amelyeket kiadtak a 2000-es években.
Regények 1950 – William Conrad; 1951 – Le Sacrilège malais (A maláj szentségtörés);Zárójelben normál betűkkel a magyarul meg nem jelent művek címének szó szerinti fordítása. 1952 – Le Pont de la rivière Kwaï (Híd a Kwai folyón. Budapest: Európa, 1966; Rubin Péter fordítása és utószava);Pierre Boulle, moly.hu (Hozzáférés: 2024. április 19.) 1953 – La Face (Az arc); 1954 – Le Bourreau (A hóhér); 1955 – L'Épreuve des hommes blancs (A fehér emberek megpróbáltatása); 1958 – Les Voies du salut (A megváltás útjai); 1960 – Un métier de seigneur (Nagyúri mesterség. Budapest: Kozmosz könyvek, 1970; Parancs János fordítása); 1963 – La Planète des singes (A majmok bolygója. Budapest: Móra, Kozmosz fantasztikus könyvek, 1971; Kováts Miklós fordítása, Gánti Tibor utószava); 1964 – Le Jardin de Kanashima (Kanasima kertje); 1967 – Le Photographe (A fényképész); 1971 – Les Jeux de l'esprit (Az elme játékai); 1972 – Les Oreilles de jungle (A dzsungel harcosai. Budapest: Merényi, Bestseller sorozat, 1997; Balla Katalin fordítása); 1974 – Les Vertus de l'enfer (Heroincsempészek. Budapest: Fátum-Ars, 1994; Balla Katalin fordítása); 1977 – Le Bon Léviathan (A jó Leviatan); 1979 – Les Coulisses du ciel (Az ég kulisszái); 1981 – L'Énergie du désespoir (A reménytelenség energiája); 1982 – Miroitements (Csillogások); 1983 – La Baleine des Malouines (A Falkland-szigetek bálnája); 1985 – Pour l'amour de l'art (A művészet kedvéért); 1988 – Le Professeur Mortimer (Mortimer professzor); 1990 – Le Malheur des uns... (Egyesek szerencsétlensége...); 1992 – À nous deux, Satan ! (Mérkőzzünk meg, Sátán!).
Pierre Boulle megmaradt kéziratai között egy kiadatlan regényé is volt. Ez 2005-ben jelent meg L'Archéologue et le mystère de Néfertiti (A régész és Nofertiti titka) címmel.
Elbeszéléskötetek 1953 – Contes de l'absurde (Abszurd mesék); 1957 – E = mc²; 1957 – Un étrange événement (Egy furcsa esemény); 1965 – Histoires charitables (Jótékony történetek); 1970 – Quia absurdum (sur la terre comme au ciel) (Quia absurdum (amint a mennyben, úgy a földön is)); 1976 – Histoires perfides (Álnok történetek).
Posztumusz kiadták még 2007-ben a L'Enlèvement de l'obélisque (Az obeliszk elrablása) című kötetet.
Elbeszélései közül magyarul megjelent a Contes de l'absurde kötetből az Une nuit interminable (Egy véget nem érő éjszaka. In Galaktika 44, X. évfolyam, 4. sz., 1981; Mónos Attila fordítása).Galaktika 44, egalaktika.fandom.com (Hozzáférés: 2024. április 19.)
Önéletírások 1966 – Aux sources de la rivière Kwaï (Ahol a Kwai folyó ered. Bukarest: Irodalmi kiadó, Horizont könyvek, 1969; Halász Anna fordítása); 1990 – L'Îlon (A sziget).
Színdarab A William Conrad című regényéből ő maga által adaptált színdarab az egyetlen, amelyet Pierre Boulle írt ugyanazzal a címmel. 1962-ben jelent meg folyóiratban. Magyarul kötetben adták ki: A kém. Színjáték. Merényi, 1995; Balla Katalin fordítása.
Esszék 1968 – L'Étrange croisade de l'empereur Frédéric II (II. Frigyes császár különös keresztes háborúja); 1987 – L'Univers ondoyant (A hullámzó világegyetem).
Forgatókönyv Boulle megírta a Le Siam (Sziám)Thaiföld régi neve. című Walt Disney-társaság készítette film forgatókönyvét, amely 1955-ben nyomtatásban is megjelent.
Adaptációk Pierre Boulle művei alapján sok adaptáció született, a legtöbb franchise-szerződés következtében A majmok bolygója nyomán: filmek, képregények stb.
Mozifilmek 1957-ben mutatták be az első olyan filmet, amelyet Pierre Boulle-regény nyomán alkottak brit-amerikai koprodukcióban, a Híd a Kwai folyónt. Boulle jelent meg forgatókönyve írójaként, bár nem ő készítette, mert a tényleges írói a mccarthysta kommunistaellenes kampány feketelistályán szerepeltek. A filmnek nagy nemzetközi sikere volt, hat Oscar-díjjal jutalmazták.
1968-ban következett a Majmok bolygója című amerikai tudományos-fantasztikus film. Ennek is nagy sikere volt, és négy másik amerikai film folytatta a történetét, amelyekhez Pierre Boulle-nak már nem volt közvetlenül köze.
2001-ben újból amerikai filmre adaptálták a regényt, és ennek is négy folytatása van. Pierre Boulle, imdb.com (Hozzáférés: 2024. április 19.)
Az író maga is írt egy forgatókönyvet La Planète des hommes (Az emberek bolygója) címmel egy folytatás számára, amely kéziratban maradt, mivel a producerek nem fogadták el. Örökösei találták meg, és megjelent 2023-ban.Pierre Boulle. La planète des hommes. Les Sidérales, 2023. , fnac.com (Hozzáférés: 2024. április 19.)
A Le Photographe című regény nyomán is készült 1977-ben egy francia film Le point de mire (A célpont) címmel.
Tévés produkciók 1958 – Not the Glory – amerikai tévéjáték a William Conrad nyomán;Pierre Boulle, imdb.com nyomán szerkesztett szakasz. 1959 – Face of a Hero – amerikai tévéjáték a La Face nyomán; 1966 – Portrait eines Helden – nyugat-német tévéfilm a La Face nyomán; 1971 – Remeslo urozených – cseh tévéjáték a Nagyúri mesterség nyomán; 1973 – William Conrad – francia tévéfilm; 1974 – Planet of the Apes – amerikai tévésorozat A majmok bolygója nyomán; 1977 – Portrét hrdinu – szlovák tévéjáték a La Face nyomán; 1984 – Nagyúri mesterség – magyar tévéjáték Kern András rendezésében; 1985 – The Miracle – brit tévéfilm az E = mc² című elbeszélés nyomán; 1986 – Un métier de seigneur – francia tévéfilm a Nagyúri mesterség nyomán; 2015 – La Face – francia tévéfilm.
Egyéb adaptációk A majmok bolygója regény és a belőle ihletett filmek nyomán számos képregény is megjelent, Eric Greene. Planet of the Apes as American Myth (A majmok bolygója mint amerikai mítosz). Middletown: Wesleyan University Press, 1998, 166–168. o. (Hozzáférés: 2024. április 19.) köztük egy magyar is, a regény alapján: Pierre Boulle – Zórád Ernő. A majmok bolygója. Budapest: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat / Mokép, 1981.
A 2001-es filmadaptációval egyidőben videójáték is készült a regény nyomán. Ubi Soft and Fox Interactive kick off a global partnership, bringing Planet of the Apes to video games, bluesnews.com (Hozzáférés: 2024. április 19.)
William Conrad címmel Nicolas Mazmanian francia zeneszerző szvitet komponált zenekarra. Nicolas Mazmanian : Suite pour Orchestre "William Conrad", pierreboulle.fr, 2017. március 12. (Hozzáférés: 2024. április 19.)
Műveinek jellegzetességei és fogadtatása Pierre Boulle műveinek forrásai általában korának valóságai. Ezek között fontos helyet kaptak azok a közvetlen tapasztalatok, amelyeket a Malajziában és az Indokínában töltött évek alatt élt meg: munkája az ültetvényen (Le Sacrilège malais – A maláj szentségtörés), a háború és az író fogsága (Híd a Kwai folyón). Más regényeinek cselekménye is ezen országokban játszódik. Ilyenek a L'Épreuve des hommes blancs (A fehér emberek megpróbáltatása) és a Les voies du salut (A megváltás útjai) Malajziában, vagy az amerikaiak vietnámi háborúja alatt történő Les oreilles de jungle (A dzsungel fülei).
Műveit több műfajhoz tartozóakra lehet osztani, de az egyes művekben ezek jellegzetességei kereszteződnek. Van közöttük háborús regény (Híd a Kwai folyón, Nagyúri mesterség, Les oreilles de jungle – A dzsungel fülei), kémregény (William Conrad), kalandregény (Heroincsempészek), lélektani regény (Nagyúri mesterség), tudományos-fantasztikus regény és elbeszélés. Egyébként mindegyikben vannak lélektani elemek.