Ifjabb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula Gábor Manó Ádám (Tőketerebes, 1860. június 30. – Budapest, Józsefváros, 1929. június 11.)Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1793/1929. folyószáma alatt. magyar politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke, id. Andrássy Gyula miniszterelnök fia, az Andrássy család sarja. Államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott.

Életpályája Gyermekkora Miután édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere lett 1871-ben, a család Bécsben, a Ballhausplatzon élt. A fiatal Andrássy Gyula nem járt iskolába, mindvégig magántanuló volt. A gimnázium első osztályának anyagából 1871-ben az budai egyetemi gimnáziumban tette le a vizsgát. Nevelője 1871 decemberétől Bolgár Mihály piarista volt, attól kezdve a budapesti piaristáknál vizsgázott, egészen az érettségiig, 1878-ig.Csiffáry Gabriella, Magyar politikusok az iskolapadban, Budapest, 2021, 197.

A szünidőket az Andrássy család együtt töltötte, például Tiszadobon. Apja külügyminiszteri megbízatásának lejárta után többet foglalkozott gyermekeivel, külpolitikai nézeteivel is megismertette őket. Ifj. Andrássy Gyula pályája is a külügyek területén kezdődött: 1883-ban apja beajánlotta a konstantinápolyi követségre, ahol először fogalmazóhelyettes, 1884-ben – diplomáciai vizsgájának letétele után – Berlinben követségi attasé lett. Közben jogot hallgatott a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, ahol Eduard Gneist volt a tanára. Mindezek alapján a nemzeti liberális eszmék híve lett.

Magánélete Fivére, Andrássy Tivadar halála (1905) után annak özvegyét, Zichy Eleonórát 1909-ben feleségül vette. Lányaik, Andrássy Ilona, Andrássy Borbála, Andrássy Katinka és Andrássy Klára neveltetéséről is ő gondoskodott. A leányok Duci bácsinak hívták családi körben. Klára 1919-ben a titkáraként dolgozott.

Politikai pályafutása 1906 előtt bélyegkép|balra|250px|Felesége Zichy Eleonóra (Rippl-Rónai József festménye 1884-ben a Szabadelvű Párt tagjaként kapcsolódott be a belpolitikai életbe. Az 1884-es választásokon a csíkszentmártoni kerületben választották meg először országgyűlési képviselőnek. 1886-ban elhagyta a diplomáciai pályát. Az első Wekerle-kormányban – Tisza Lajos utódaként – 1894. június 10-étől 1895. január 15-éig a király személye körüli miniszter volt. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt („zsebkendőszavazás”) ismételten kilépett a Szabadelvű Pártból, és a szövetkezett ellenzékhez csatlakozott. Hevesen támadta a Fejérváry-kormányt. Az 1905-ös választásokat követően társaival a 67-es alapokon álló Országos Alkotmánypárt alapítója és vezére lett.

1884 után az 1887-es és az 1892-es választásokon is mandátumot nyert előbb Csíkszentmártonban, majd Budapest Terézváros nevű részében. Az 1896-os választásokon kiesett a parlamentből, de 1897-ben Andrássy Géza kényszerű visszalépése után a megüresedett rozsnyói kerületben újra képviselő lett. 1901-ben a losonci kerületben, 1905-ben Olaszliszkán, míg 1906-ban három kerületben is megválasztották, amik közül ő a kassait tartotta meg.

Belügyminiszterként A második Wekerle-kormányban 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig belügyminiszter; ellenezte a munkásság és parasztság szocialista mozgalmait, az általános választójogot, a plurális választójog bevezetését pedig szorgalmazta. Az ő idején történt a csernovai tragédia.

A Monarchia felbomlásáig Lemondása után pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a második Tisza István-kormány parlamenti ellenzékének egyik vezetője lett. Az 1910-es választásokon a nagymihályi választókerület mandátumát nyerte el. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. 1918. október 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Az év október 24-étől október 30-áig az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt. 1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Comité egyik vezetője. 1919 után hazatért.

Legitimista politikusként 1920 januárjában pártonkívüli programmal képviselőnek választották Miskolc I-es számú választókerületében. 1921 februárjában elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Részt vett a IV. Károly király második visszatérési kísérletében, emiatt Tatán elfogták, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották; ezalatt lemondott pártelnöki tisztségéről és kilépett a pártból. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Földmíves és Polgári Párthoz csatlakozott. Az 1922-es választásokon Budapest I. kerülete országgyűlési mandátumát hódította el. Az 1926-os választásokig maradt tagja a parlamentnek, de nem sokkal később bekövetkező haláláig folyamatosan támadta legitimista oldalról a Bethlen-kormány politikáját.

Önálló művei Az 1867-iki kiegyezésről. Bp., 1896 (németül: Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867. Lipcse, 1897) Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát. Bp., 1900 A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp., I. 1901, II-III. 1911 (angolul: The Development of Hungarian constitutional liberty. London, 1908) Zrínyi Miklós, a költő. Bp., 1909 A közigazgatás reformja. Bp., 1913 Drei Reden über auswärtige Politik. Bécs, 1914, Bp., 1914 A száműzött Rákóczi. Bp., 1914 Háború és a társadalom. Bp., 1914 Entwicklung und Ziele Mitteleuropas (Sonderabdruck. Deutsche Rundschau Berlin) 1915 A jó béke céljai. Bp., 1915 Considérations sur les origines de la Guerre. Lausanne, 1915 Kinek a bűne a háború?; Franklin, Bp., 1915 A magyarság és németség érdekszolidaritása; Franklin, Bp., 1916 (Olcsó könyvtár) A világháború problémái. Bp., 1916 Törvényes király és a magyar függetlenség. Bp., 1918 A háború és a béke; Franklin, Bp., 1918 A királykérdés jogi szempontból. Bp., 1920 A jövő külpolitikája; Táltos, Bp., 1920 Diplomácia és világháború; Légrády, Bp., 1921 Miért kell a törvényes király? Bp., 1922 („puccskarlista” álnéven) A világháború előzményei. Bp., I. 1925, II. 1926 (németül: Bismarck und Andrássy. Betrachtungen zur Vorgeschichte des Weltkriegs. Bp., Lipcse, 1924, angolul: Bismarck, Andrássy and their successors. London, 1927) Törvényes király és a magyar függetlenség; Globus, Bp., 1928 Diplomácia és világháború; utószó Varga Lajos; Primusz, Bp.–Göncöl–Dorog, 1990

Folyóiratokban megjelent írásai Széchenyi politikája. Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1912 Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Pár megjegyzés. Nyugat, 1912 A király fiainak jogai. Magyar Kultúra, 1922. I-II. Még egy szó az angol parlamentárizmusról. Nyugat, 1922 Európa diplomáciai történetéről. 1871-1914. Külügyi Szemle, 1923 Anglia és Magyarország alkotmányos fejlődéséről. Budapesti Szemle, 1927 A magyar királyság jövője. Magyar Helikon, 1928

Róla Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003 Kertész János: Lengyelország és az Andrássyak. Bp., 1936 Kertész János: Ifjabb gróf Andrássy Gyula és a magyar-osztrák monarchia. Sárospatak, 1934 Kertész János: Ifj. Andrássy Gyula gróf irodalmi munkássága 1896-1929. Bp., 1933 (bibliográfia, angolul, franciául, olaszul is) A katolikus univerzalizmust képviselő Marian Zdziechowski az emlékének ajánlotta 1933-ban megjelent Węgry i dookoła Węgier (Magyarország és Magyarország körül) c. művét, melynek két fejezete ifj. Andrássynak a lengyel államiság helyreállítása érdekében folytatott diplomáciai tevékenységét összegzi. Részletes bibliográfia:

Emlékezete 2013-ban újratemették. Földi maradványait a polgárdi temetőkápolnában helyezték el.

Jegyzetek

Források Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003 Online letöltés Életrajza az 1922-1926-os nemzetgyűlés almanachjában Ifj. gróf Andrássy Gyula Alapítvány honlapja Az „ifjabb” Andrássy Ifj. gr. Andrássy Gyula politikai, tudományos és kulturális tevékenységének fő irányelvei

További információk

Kuglics Kaposi Lajos: Andrássy törvényjavaslata a nemzetiségi kérdés szempontjából; Pátria, Bp., 1910 Az európai utas. Ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete; szerkbiz. elnök Holló József Ferenc; HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum–Ifjabb Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2010 Ifj. gróf Andrássy Gyula és az I. világháború. Konferenciakiadvány; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2015 A két gróf Andrássy Gyula; szerk. Márkus Tamás; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2021 A haza szolgálata, az egyházak, az alkotmányosság és a szabadság a két gróf Andrássy Gyula pályafutásában; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2022

Kategória:A Szabadelvű Párt korábbi tagjai Kategória:Országos Alkotmánypárt-tagok Kategória:A KNEP korábbi tagjai Kategória:KNP-tagok Kategória:Magyar legitimisták Gyula 1860 Kategória:Magyar heraldikusok Kategória:Az első világháború osztrák–magyar politikusai Kategória:Magyarország belügyminiszterei Kategória:A király személye körüli miniszterek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminiszterei Kategória:Országgyűlési képviselők (Szabadelvű Párt) Kategória:Országgyűlési képviselők (Országos Alkotmánypárt) Kategória:Országgyűlési képviselők (KNEP) Kategória:Országgyűlési képviselők (KNP) Kategória:Országgyűlési képviselők (1884–1887) Kategória:Országgyűlési képviselők (1887–1892) Kategória:Országgyűlési képviselők (1892–1896) Kategória:Országgyűlési képviselők (1896–1901) Kategória:Országgyűlési képviselők (1901–1905) Kategória:Országgyűlési képviselők (1905–1906) Kategória:Országgyűlési képviselők (1906–1910) Kategória:Országgyűlési képviselők (1910–1918) Kategória:Országgyűlési képviselők (1920–1922) Kategória:Országgyűlési képviselők (1922–1926) Kategória:Csongrád díszpolgárai Kategória:Esztergom díszpolgárai Kategória:Győr díszpolgárai Kategória:Miskolc díszpolgárai Kategória:Szeged díszpolgárai Kategória:MTA-tagok Kategória:Tőketerebesiek Kategória:1860-ban született személyek Kategória:1929-ben elhunyt személyek Kategória:Piarista diákok Kategória:Az Aranygyapjas rend lovagjai