Temesrékas, 1888-ig Rékas, 1888–1909-ben Temesrékás (, , ) város Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Földrajz Temesvártól 21 km-re keletre, Lugostól 37 km-re északnyugatra, a Bega jobb partján fekszik.
Nevének eredete Neve valószínűleg a 'folyó' jelentésű szláv rěka szóból származik, magyar képzővel. 1359-ben Rykas, 1443-ban Rekas, 1469-ben Rewkas, 1554-ben varoš-i Riqaš, 1799-ben Német Rékas alakban írták. Korábbi nevét Temes vármegye 1888-ban Temesrékásra változtatta, de 1909-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság visszaállította, a megyére utaló előtag meghagyásával.
Története A 15. században a Csornai, Bizerei, Dánfi és Haraszthy családok birtokolták, illetve pereskedtek érte. 1442-ben plébánosát említették. 1470-ben mezővárosi szabadalmat kapott, vámszedőhelye és vára volt. A 16. század első felében tizenöt falura kiterjedő uradalom központja. A török hódoltság alatt részben magyar, részben délszláv lakosságú.Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. 1. Budapest, 2007, 339–340. o. Délszláv lakói részben talán az 1393 után a környékre menekült bolgárok leszármazottai voltak.
Későbbi sokác lakosságának elődei valószínűleg a 17. század közepén költöztek ide Boszniából – Rékas a legkeletebbre fekvő sokác település. Római katolikus plébániája 1721-ben alakult. 1723-ban a katolikus, sokácok lakta Cath Rikass még a Béga déli oldalán feküdt, szemben a mai Rékas helyén található, valószínűleg ortodox lakosságú Rikass-sal. (A későbbi sokác falurészt magyarul Békás-nak hívták.Lendl Adolf: Apró megfigyelések. A Természet 1903, 91. sz.) 1726-ban érkeztek első német telepesei, akiket még több hullám követett (1736, 1740-ben fekete-erdeiek, 1763-ban 42 család, 1766-ban néhányan Frankfurtból). A legjelentősebb betelepítés az utolsó volt 1786–87-ben, amikor száz német család költözött be Luxemburgból, Pfalzból, Hessenből, Frankfurtból, Trierből, Vesztfáliából, Elzászból és Lotaringiából. A katolikus iskolában 1779-ben már két tanító oktatta valószínűleg mind a német, mind a sokác gyerekeket. Az iskola 1803-ban vált ketté német és sokác iskolára (utóbbiban kántortanító tanított). 1740-től kincstári ispánság (birtokigazgatóság) működött benne. 1805-ben heti- és három országos vásár tartására kapott engedélyt. Ugyanekkor, a Szeged–Nagyszeben postaút megépülésekor postaállomás létesült benne.
A Bánság demilitarizálása után Temes vármegyéhez tartozott. 1835-ben nyílt meg az első gyógyszertár. 1848-ban Fisser (Fischer) Istvánt választották országgyűlési képviselőjévé, aki Pesten belépett a Radical Pártba. A rékasi sváb férfiak lövészegyletet alakítottak, és a császáriak oldalán harcoltak a szabadságharcban. 1871-től nagyközség, 1872-től járásszékhely. 1879-től vasút kötötte össze Temesvárral és Lugossal. 1884-től 1922-ig Temesrékasi Társaskör néven működött kaszinója, amely egyesítette német, szerb és magyar nyelvű polgárságát. A magyar állam kivágatta a határában fekvő, 2500 holdas kincstári erdőbirtokot, és arra 1899-ben száz római katolikus vallású magyar családot telepített. A telepes családok egyenként húsz holdnyi földet kaptak, azonos tervrajzú, nagy, cseréptetős házzal. A telepítvényt 1904-ben húsz öt holdas, ún. „munkástelek”-kel bővítették. A magyarok Békés megyéből, Pest megye északi részéről, Csanád, Szolnok megyéből és a Bánságból érkeztek. Ők terjesztették el a településen a kaszás aratást. Falurészüket magyarul Újfalu-nak, németül Ungarndorf-nak, románul később Satul Nou-nak hívták. Az állam magyar káplánt alkalmazott, hogy a német és sokác nagymise előtt a templomban magyar nyelvű énekes misét tartson és szentbeszédet mondjon.
1894-ben 150–200 munkást foglalkoztató téglagyára létesült. Ugyanekkor alakult meg az Első Temesrékási Takarékpénztár, három évre rá pedig a Rékási Járási Népbank. 1900-ban (magyar tannyelvű) állami iskolát állítottak. 1902-ben indult első hírlapja, Temesrekaser Zeitung címmel. 1910–12-ben helyi születésű középiskolások hozták létre az atlétikai egyletet.
1919. március 27. és június 20. között francia megszállás alatt állt. 1922-ben a földreform huszonkét, Lámkerékről beköltöző román családnak juttatott földet.Ana Lupu: File de cronică din Lancrăm (Alba Iulia, 2008), 44. o. A magyar telepesek közül, miután még állami tulajdonban lévő parcelláikat a román államnak ismét teljes értékében kellett volna törleszteniük, az 1920-as években 140-en Dél-, nyolcvanan Észak-Amerikába és hatvanan Magyarországra vándoroltak ki.Sulyok István: Az erdélyi magyar telepesek. In Sulyok István – Fritz László szerk.: Erdélyi magyar évkönyv. Kolozsvár, 1930, 233. o.
A svábok 1958–61 között kezdtek Németországba vándorolni, és már csak nagyon kevés német ajkú él a településen. 1968-ban a Magyar Néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja volt. A külön sokác iskola 1933-ban, a német iskolai tagozat 1989-ben szűnt meg. 1993 óta a római katolikus templomban román nyelven miséznek. A 2000-es évek elején indult újra az I–IV. osztályos, összevont magyar tagozat, amely azonban az évtized végére megszűnt.Kiss Tamás - Kapitány Balázs: A magyar nyelvű oktatás helyzete Temes megyében (2012) 2003 óta határában golfpálya működik.
2004-ben kapott városi rangot.
Népesség Népszámlálás Nemzetiségi (anyanyelvi) csoportokÉvNépességRománokNémetekMagyarokSzerbek (Sokácok) 1880 (a)Anyanyelvek szerint. 3663 170 1820 148 1364 1890 (a) 3637 162 1969 165 1316 1900 (a) 4104 166 1955 749 <1163 1910 (a) 4321 215 1832 1236 <970 1920 (n)Nemzetiség szerint. 4158 209 1863 1129 <923 1930 (a) 4210 384 1685 1335 683 1941 (n) 4280 597 1494 1396 <793 1966 (a) 4980 1741 1128 1407 410 1977 (n) 5764 2956 902 1264 365 1992 (n) 5085 3543 202 930 228 2002 (n) 4955 3670 100 805 216 2011 (n) 4722 3464 57 547 142
Gazdaság 1957-ben a sváb gazdák kisajátított szőlőbirtokainak a helyén megalakult az állami borgazdaság, amely később a Recatim nevet vette fel, a privatizálás után pedig Cramele Recaș néven működik. 750 hektáron gazdálkodik, és jelenleg is a város legfontosabb vállalata. Fajtái: királyleányka, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, pinot gris.www.recaswine.ro
Látnivalók Római katolikus temploma 1914–18-ban, Sándy Gyula tervei alapján épült. Helytörténeti múzeumát 2002-ben adták át.
Híres emberek bélyegkép|jobbra|260px|Rékas (Rickas) környéke 1769–72 körül Itt töltötte gyermekkorát Johann Nepomuk Preyer temesvári polgármester. Itt született 1858-ban Geml József temesvári polgármester. Itt született 1876-ban Tass Antal csillagász. Itt született 1877-ben Mihailich Győző építőmérnök. Itt született 1889-ben Szondy György ifjúsági író. Itt született 1892-ben Stitzl József orvos, sportoló, orvosi és sportszakíró. Itt született 1907-ben Pióker Ignác, a legismertebb magyar sztahanovista. Itt született 1908-ban Schwartz Elek labdarúgóedző, a holland válogatott és a Benfica edzője. Itt született 1913-ban Hildegard Grosche német fordító. Itt született 1930-ban Martha Kessler operaénekes.Uo. Itt született 1931-ben Ion Cojar színházi rendező.
Testvértelepülések Magyarcsernye, Szerbia
Jegyzetek
Források Helytörténeti monográfia Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Budapest, 1908 Josef Stitzl: Aus der Vergangenheit und Gegenwart der Grossgemeinde Rekasch. Temesvar, 1924 Paládi-Kovács Attila: Az anyagi kultúra alakulása néhány dél-alföldi (bánsági) magyar faluban. Népi kultúra – népi társadalom VII. Bp., 1973 A borvidék természetföldrajzi leírása
További információk Fényképek a római katolikus templomról és orgonájáról, utóbbi leírásával
Kategória:Temes megye települései Kategória:Temes vármegye települései