A hagyományos nyelvtanban az indulatszó általában változatlan alakú szófaj, amely felkiáltó módon fejez ki érzést, lelkiállapotot, ritkábban akaratot. Jelentése nem vonatkozik tárgyi, fogalmi tartalomra. Általában nincs mondattani funkciója, hanem mondatszó, maga alkot tagolatlan mondatot.Bokor 2007, 251. o.
Az indulatszót jellegzetesen a beszélt nyelvben használják, főleg annak fesztelen regiszterében.Avram 1997, 291. o. Pragmatikai jelentését a beszéd közben gyakran a hanglejtés, a gesztusok és az arckifejezés pontosítják.Bărbuță 2000, 210. o.
Az indulatszó körülhatárolása
Különböző nyelvek grammatikáinak és különböző nyelvészeknek a nézetei nem egységesek arra vonatkozóan, hogy mely változatlan alakú és felkiáltó módon használt szavak tekintendők indulatszóknak.
A francia,Grevisse 1964, 1002. o. szerb,Klajn 2005, 174. o. horvát,Barić 1997, 283. o. románConstantinescu-Dobridor 1980, 245. o. grammatikákban nem választják szét az indulatszót a hangutánzó szótól. Nyelvészeti szótárakban ingadozás mutatkozik a kérdésben. Például Bussmann 1998 azt állítja, hogy „az indulatszóknak gyakran hangutánzó jellegük van”,Bussmann 1998, 582. o., interjection szócikk. de a hangutánzó szót nem az indulatszó kategóriájaként határozza meg.Bussmann 1998, 836. o., onomatopoeia szócikk. Dubois 2002-ben sem jelenik meg a hangutánzó szó mint az indulatszó kategóriája,Dubois 2002, 334. o., onomatopée szócikk. de az interjection szócikkben azt állítja, hogy egyes indulatszók hangutánzó szókból származnak.Dubois 2002, 253. o.
Abban az alfejezetében, amelyben az indulatszót kezeli, Gerstner 2006 nem szól a hangutánzó szóról, de a hangulatfestő szavakról (igék, főnevek) szóló alfejezetben mellékesen megemlít „hangutánzó indulatszók”-at.Gerstner 2006, 463. o.
Bokor 2007 külön kezeli az indulatszót és a hangutánzó szót, mint két mondatszófélét,Bokor 2007, 251–252. o. Crystal 2008-nak pedig nincs szócikke a hangutánzó szóról, és az interjection szócikkben sem említi meg.Crystal 2008, 249. o.
Nem tisztázott az sem, hogy indulatszók-e az artikulálatlan hangos emberi megnyilvánulások, melyek másféle mondatszók szinonimái. Ilyen a magyar nyelvben ühümnek írott, az igennel azonos jelentésű szó. Balogh 1971 szerint ez hangutánzó szó,Balogh 1971, 99. o. Bokor 2007 pedig az „indulatszókkal rokon”-nak tekinti.Bokor 2007, 252. o.
Ugyancsak a körülhatárolás kérdéséhez tartoznak az állatokat hívó, terelő vagy űző szavak. A hangutánzó szavakat indulatszóknak tekintő grammatikák ezeket is idesorolják: Bokor 2007 indulatszóknak tekinti, Gerstner 2006 szerint pedig az indulatszók és a hangutánzó szavak speciális csoportját képezik.Gerstner 2006, 464. o.
Crystal 2008 szól az artikulálatlan emberi megnyilvánulásokból származó indulatszók és a fogalmi jelentéssel bíró, felkiáltó módon használt szavak közötti nem világos határról. Példák az utóbbiakra excellent ’kitűnő’, lucky devil ’te szerencsés fickó’. Az ilyeneket indulatszóknak tekinti például Grevisse 1964 [ ciel ’egek’, courage ’légy bátor’],Grevisse 1964, 1003. o. Dubois 2002 [ ciel, encore ’még’], Barić 1997 [ naprijed ’előre’, živio ’éljen’], Bărbuță 2000 [ ajutor ’segítség’, rușine ’szégyen’]. Az utóbbi idesorol szócsoportokat [ Doamne sfinte ’szent Isten’], de még mondatokat is: Acu-i acu! ’Most vagy soha!’ Avram 1997 szerint az ilyen szavak, ha egyedülállóak, csak másféle szófajok, amelyeket alkalomszerűen felkiáltó módon használnak, de az olyan szócsoportokat és mondatokat, mint pe naiba ’a fenét, fenéket’, illetve Doamne ferește ’Isten őrizz’ indulatszó értékű szókapcsolatoknak tekinti.Avram 1997, 295. o. Magyar grammatikákban nem jelennek meg ilyen entitások indulatszókként.
Az indulatszók eredete
Az indulatszók eredetileg akaratlan, ösztönös, artikulálatlan hangos reagálások külső tényezőkre, melyek fizikailag vagy érzelmileg hatnak a beszélőre, illetve belső fizikai vagy érzelmi tényezők megnyilvánulásai. Idővel ezekből szavak lettek, azaz beilleszkedtek a nyelv fonológiai rendszerébe. Kivételt képeznek egyes, a szóbeli kommunikációban artikulálatlan állapotban maradt szavak, bár ezeket is visszaadják írásban, amennyire lehetséges. Átírásuk nehézsége abból is látszik, hogy egyazon nyelvben is ennek több változata fordul elő. A fenti ühümön kívül példa erre a hmWikiSzótár, hm szócikk. / hüm / hümm / üm,WikiSzótár, hüm szócikk. hm / hem / hum / humm,TLFi, hem szócikk. hm,HJP, hm szócikk. hm.Avram 1997, 293. o.
Egyes indulatszók pragmatikai funkciója és hangzása között még erős kötődés van, ezért több nyelvben megvannak anélkül, hogy jövevényszavakról lenne szó. Ilyenek az á, ah, ó, pszt indulatszók. Mások esetében már nem érezhető ilyen kötődés, pl. nosza.Gerstner 2006, 462. o.
Osztályozás
Az indulatszók több kritérium szerint osztályozhatók.
Pragmatikai funkciójuk szerint megkülönböztethetők: testi vagy lelki állapotokat kifejezők: jaj, ó, óh, juj, hű, ejnye, ejha; akaratot nyilvánítók: emberek felé: hé, pszt, csitt, zsupsz; állatok felé: hess, sicc.
Jelentésük szerint lehetnek specifikus és többjelentésű, nem specifikus indulatszók. A specifikusoknak csak egy jelentésük van: adio ’agyő’ (sajnálkozás), sâc ’úgy kellett’ (káröröm), ura ’hurrá’ (öröm). Kommunikációs helyzettől függő, többjelentésű indulatszó például ah (fájdalom, sajnálat, reménytelenség, félelem, nosztalgia, sajnálkozás, bosszúság, elégedettség, beképzeltség, megvetés, csodálat, hő vágy stb.).Constantinescu-Dobridor 1980, 247.
Eredetük szerint az indulatszók általában belső szóteremtéssel keletkeztek. Olyan nyelvek esetében, amelyek más nyelvből fejlődtek ki, nem mindig lehet megkülönböztetni az örökölt indulatszókat az új nyelvben keletkezettektől. Például a román nyelvben lehetséges, de nem biztos, hogy a vai ’jaj’ a latin nyelvből származik, és biztos, hogy az aoleu ’ajaj’ a román nyelv terén keletkezett.Dexonline, aoleu szócikk.
A nyelven belüli ösztönhangokból keletkezett indulatszókon kívül megjelenhettek ilyen szavak még két úton: Indulatszók keletkezhettek szóösszetétellel, egyes nyelvészek szerint csak két különböző indulatszóból, pl. hajda-de ’ugyan, ugyan’, mások szerint egy indulatszó megismétlésével, pl. cuțu-cuțu (kutyát hívó szó).Bărbuță 2000, 211. o. Szófajváltással is keletkezhetett indulatszó, olykor az alapszó alakjának változása nélkül, bár az indulatszó esetében ennek már nincs köze az alapszó grammatikailag indokolt alakjához. Például a román a pofti 1. ’(meg)kíván, 2. meghív, 3. kínál’ igének a kijelentő mód többes szám első személyű alakjából a poftim ’tessék’ (tárgy átadásával asszociált vagy megengedést jelző) indulatszónak tekintett szó lett. Máskor az alapszó megrövidülésével keletkezett indulatszó: / gle ’ni’ (< gledati ’néz’),HJP, gle szócikk. aș ’dehogy’ (< așa ’így’), păi ’hát’ (< apoi ’majd, aztán’),Avram 1997, 292. o. fa / fă ’te (lány)’ (< fată ’lány’).
Viszonylag kis számban jövevény indulatszók is vannak. Az angol megszólító/hívó hallo indulatszó az alapja a több nyelvben telefonbeszélgetésben használt indulatszónak. Az amerikai angolban hello lett, és az összes angol nyelvű területen ebben az alakban terjedt el,Etymonline, hallo szócikk. más nyelvekben pedig halló,WikiSzótár, halló szócikk / halo,HJP, halo szócikk. allô,TLFi, allô szócikk. aloDexonline, alo szócikk lett.
Egy török indulatszót is átvett több nyelv: haydi ’gyere, gyerünk’, ἄïντε, hajde, хайде, haide, / hajde.Ciorănescu 1958–1966, haide szócikk.
A románban vannak még jövevény indulatszók az ószláv nyelvből, azaz ennek közvetítésével a Bibliából (aleluia ’allelúja’, amin ’ámen’), a franciából (marș ’mars’), az olaszból [basta ’elég (legyen)’], az angolból: stop ’állj’.
Egyes jövevény indulatszók az eredeti nyelvben is azok (pl. haide), de mások csak a befogadó nyelvben lettek azzá, pl. marș [< marche ’járj’ ige].
Az indulatszó mondattani viselkedése
Általában az indulatszónak nincs mondattani funkciója, hanem mondatszó, egyedül alkothat tagolatlan mondatot.
Ugyancsak mondattani funkció nélkül tagolt mondatban is használható az indulatszó. Például a románban egyesek személy megszólításában az őt megnevező főnévvel asszociáltak: Măi Zaharie... ’Te Zaharie…’.Bărbuță 2000, 216. o. Van egy olyan is, amely csak tagolt mondatban használt: Ia să vedem! ’Lássuk csak!’
Egyes nyelvészek szerint bizonyos indulatszók – elsősorban az akaratot kifejezők – igei állítmányi funkciót töltenek be, főleg mondatszóként, de többtagú mondatban is: Zatrčao se i hop preko plota ’Nekifutott, és hopp a kerítésen át’,Barić 1997, 284. o. Na-ți cartea! ’Nesze a könyv!’Avram 1997, 294. o.
Van olyan állítmányként működő indulatszó, melynek néhány személyragja is van. Ilyen a ’gyere/gyerünk/gyertek’-nek megfelelő / hajde/hajdemo/hajdeteBarić 1997, 283. o. és haide/haidem/haideți.
Miután szófajváltáson ment át, az indulatszó más mondatrész is lehet: névszói állítmány névszói része: E vai de tine! ’Jaj neked!’;Constantinescu-Dobridor 1980, 246. o. alany: Hát nem segít a jaj s az allelúja (József Attila);P. Lakatos 2006, 108. o. tárgy: Nu zice hop până n-ai sărit (szó szerint ’Ne mondd hopp, amíg nem ugrottál’ – közmondás);Bărbuță 2000, 214. o. jelző: Era o iarnă... hehe! ’Micsoda tél volt!’
Az indulatszó mint alapszó
A szóalkotásban azon kívül, hogy szófajváltás alapja lehet (a fenti példák), az indulatszó a szóképzésben is lehet alapszó. Elsősorban igék képezhetők indulatszókból (hesseget, jajong),Cs. Nagy 2007, 304. o. és ilyenekből továbbképezhetők az illető cselekvést megnevező főnevek: vai ’jaj’ → a se văicări ’jajong’Dexonline, văicări szócikk. → văicăreală, văitat ’jajgatás’.Dexonline, văicăreală szócikk.
Jegyzetek
Források
Bokor József. Szófajtan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 197–253. o. (Hozzáférés: 2017. április 26) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. Balogh Dezső – Gálffy Mózes – J. Nagy Mária. A mai magyar nyelv kézikönyve. Bukarest: Kriterion. 1971 Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. (Hozzáférés: 2023. május 22.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2017. április 26) Ciorănescu, Alexandru. Dicționarul etimologic român (Román etimológiai szótár). Tenerife: Universidad de la Laguna, 1958–1966; az interneten: Dexonline (Hozzáférés: 2017. április 26) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Mic dicționar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kis szótára). Bukarest: Albatros. 1980 Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2017. április 26) Cs. Nagy Lajos. A szóalkotás módjai. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 293–320. o. (Hozzáférés: 2017. április 26) Dicționare ale limbii române (A román nyelv szótárai) (Dexonline) (Hozzáférés: 2017. április 26) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 22.) Gerstner, Károly. A magyar nyelv szókészlete. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 437–480. o. Grevisse, Maurice. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 8. kiadás. Gembloux (Belgium): Duculot. 1964 Harper, Douglas. Online Etymology Dictionary (Online etimológiai szótár) (Etymonline) (Hozzáférés: 2017. április 26) Hrvatski jezični portal (HJP) (Horvát nyelvi portál) (Hozzáférés: 2017. április 26) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. (Hozzáférés: 2023. május 22.)