Wilhelm Canaris

Wilhelm Canaris (Aplerbeck (Dortmund), 1887. január 1. – Flossenbürg, 1945. április 9.) német tengernagy.

Már az I. világháborúban a haditengerészet vezérkarában szolgált. 1924-1928 között a Birodalmi Védelmi Minisztérium tengerészeti főnökének stábjához tartozott. 1935. január 1-jétől az Abwehr vezetője volt, mely szervezet 1938-ig a Birodalmi Hadügyminisztérium, majd onnantól közvetlenül az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) irányítása alatt állt. Kinevezésekor ellentengernagy, 1938-tól altengernagy, majd 1940-ben léptették elő tengernaggyá. Hivatala, ami Canaris kinevezéséig jelentéktelen volt, vezetésével komoly vetélytársa lett és állandóan rivalizált is a Heydrich, majd Kaltenbrunner vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatallal, az SD-vel. Kapcsolatban állt a Hitler ellenes katonai ellenállási mozgalommal, s bár tevékenységében nem vett részt, de fedezte annak tagjait. 1944. februárjában leváltották, s az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylet után letartóztatták, koncentrációs táborba vitték és kivégezték.

A kezdetek

Canaris a Ruhr-vidék szülötte. Apja egy vasöntöde főmérnöke volt. A kis Wilhelm a család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Szülei evangélikusok voltak. Kortársai közül sem fizikai, sem szellemi adottságaival nem tűnt ki gyerekkorában. Csupán kíváncsisága volt erősebb az átlagnál, s társai ezért a „Kieker” (leselkedő, figyelő) becenevet adták neki. Tizennyolc évesen választotta a katonai hivatást, bár igazából az óceánok és az idegen vidékek és népek vonzották. Talán kíváncsiságának köszönhetően rendkívüli érzéke volt a nyelvtanuláshoz. 1935-ös hivatalos jellemzésében már az szerepel, hogy a németen kívül angolul, spanyolul, olaszul, franciául, portugálul és oroszul beszélt. Neve alapján családját, az apja a görög Konsztantinosz Kanarisz XIX. századi görög szabadságharcos és államférfi leszármazottaiként határozta meg (Kanarisz a törökök elleni szabadságharcban tengernagyként szétverte a török flottát). A rokonságnak azonban nincsenek bizonyítékai – sőt, bizonyosan egy korábban Lombardiába betelepült görög család leszármazottjai –, de lehetséges, hogy a fiatal Canaris döntését, hogy 1905. április 1-jén belépett a Császári Haditengerészeti Akadémiára, mégis befolyásolta.

Az iskola elvégzése után, 1908-ban sorhajóhadnagyként a Bremen cirkálóra került. A cirkálót felettesei előbb a Földközi-tengerre, majd onnan a latin-amerikai térségbe irányították. Innen adódott a későbbiekben kiemelkedően jó spanyol nyelvtudása. Canaris már ekkor is teljesíthetett titkos küldetéseket, mert 1909. május 13-án megkapta a Bolivar-rendet. 1910 januárjában hazarendelik és másodtiszti beosztást kap a V–162-es torpedórombolón. 1910. augusztus 29-én főhadnaggyá léptetik elő és áthelyezik az S–145-ös hajóra, ahonnan 1912 őszén átkerül a Dresden könnyűcirkálóra másodtisztnek. Hajóját a török partokhoz vezénylik. Feladatuk a németek által épített, Törökországon áthaladó vasútvonal ellenőrzése volt. 1913 végén hajóját Mexikó parti vizeire rendelik, hogy ott a német befektetéseket védelmezze az ott zajló polgárháborúban. Az első világháború kitörése után feladata az ellenséges kereskedelmi hajók elsüllyesztése volt a Mexikói-öbölben, de lőszer és szén híján kevés sikerrel járnak, ezért hajóját Maximilian von Spee tengernagy Kelet-ázsiai hajórajához (Ostasiengeschwader) rendelik. A Dresden könnyűcirkáló a hajóraj kötelékében teljesít szolgálatot a Csendes-óceán térségében, majd a balsikerű Falkland-szigeteki csata után menekülni kényszerült. Feltehetően Canaris javaslatáraNemere István úm. Stefan Niemayer feltételezi ezt. a hajó Chile belvizein hajózva igyekszik elkerülni a brit felderítést, azonban két brit cirkáló, a HMS Glasgow és a HMS Kent, kitartó üldözés után Chile partjainál elsüllyesztésre kényszeríti. A Dresdent maguk a németek küldték a hullámsírba, miután a legénység elhagyta a hajót.

Canaris a fogságból 1915. augusztus 4-én megszököttNemere jogosan veti fel azt, hogy ekkor Chile semleges állam volt, a Dresden legénysége chilei internálótáborba lett zárva, nem britbe, ahonnan végül is Canaris megszökött. és az Andokon keresztül eljutott a németbarát Valparaisóba, ahol felszállt a Frisia nevű holland gőzhajóra, ami Rotterdamba tartott.Nemere szerint Argentínából indult el ez a holland hajó Rotterdamba, az utat félbeszakítva az angliai Plymouth-ban is kikötnek, ahol az angolok német kémek után kutatnak. Lásd im. 16–18. oldalakat. 1915. szeptember 30-án érkezett meg Berlinbe. Hamarosan új feladatot kapott. Gibraltárba küldték, ahol a német tengeralattjárók üzemanyag-, víz- és élelmiszer-ellátását szervezte, természetesen a spanyol hadvezetés és titkosszolgálat tudtával. 1916 elején átküldték Marokkóba, ahol minél több arab törzset kellett fellázítania az antant ellen. Ezzel a küldetésével azonban nagyon nem dicsekedhetett. Kérelmére hazarendelték, ám a hazaúton Észak-Olaszországban váratlanul letartóztatták. A halálos ítélet végrehajtása előtt – nem tisztázott körülmények között – sikerült megszöknie, és 1916 márciusában már újra a számára biztonságos Madridban volt, immár kapitányi rendfokozatban. Spanyolországból 1916. október 1-jén az U–35 tengeralattjáróval menekítik ki, ami a Cattaro-i öbölben teszi partra. Az 1917-es év folyamán tengeralattjárós kiképzésen vett részt, ősszel pedig az U–34 kapitánya lett az Adriai-tengeren, ahol sok ellenséges kereskedelmi hajót elsüllyesztettek. A háború befejezésekor azon kevés német hadihajók egyikének parancsnoka volt, amelyek teljesen sértetlenül tértek vissza Kielbe.

A weimari köztársaságban

1919 nyarán már Noske miniszter közvetlen munkatársa, a szabadcsapatok parancsnokának, Hermann Erhardnak a bizalmasa. Tagja annak a hadbíróságnak, amelyik felelősségre vonta a szabadcsapatok azon tagjait, akik részt vettek Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht megölésében. A vádlottak nagy részét a bíróság felmentette. Ebben az évben vette feleségül Erika Waag-ot. A házasságukból két leánya született (Eva és Brigitte). Egy évvel később részt vett az úgynevezett Kapp-puccsban. Ezután elfogták és letartóztatták, de rövidesen szabadult. Majd korvett-kapitányi rangban a Berlin cirkálóra került, de igazi feladata a flotta illegális fejlesztése lett von Gagern ellentengernagy segédtisztjeként. 1920. júliusától I. osztályú vezérkari tiszti minősítést kapott, de feladata változatlan. 1922-ben szervezésében nagyban folyik a német haditengerészet titkos újrafelfegyverzése. 1923-ban Canaris a Berlin fedélzetén, melynek külföldi útját az Antant engedélyezte, eljut Japánba. De nem megy üres kézzel, hanem ekkor adja át a japánoknak az U-Bootok (a tengeralattjárók) tervrajzait.

Hitler színre lépése

Canarist az 1920-as évek közepén a védelmi minisztérium haditengerészeti vezérkarában referensé nevezték ki, ami valójában kémkedést jelentett. Megbízható fegyverszállítókat és fegyvergyártókat kellett találnia, titkos tervrajzokat illegálisan külföldre juttatnia. A német kormány az e célokra félretett és sehol nyomot nem hagyó pénzeiből álcázott cégeket alapított Hollandiában, Finnországban, Spanyolországban és másutt is, amelyek elsősorban haditengerészeti, a békeegyezményekben tiltott árut gyártottak Németországnak. E téren végzett sikeres működése után 1928 júniusában ismét hajóra vezényelték, első tiszt lett a Schlesien (Szilézia) nevű sorhajón. Egy évvel később, 1929. július 1-jével már fregattkapitányi rangban a Nordsee (Északi-tenger) haditengerészeti támaszpont vezérkari főnökévé nevezték ki, ahol azokat a hajókat őrizték, amelyekre Németország a versailles-i békeszerződést megszegve tett szert. Az 1932. október 1-jével Canaris újra hajót kapott, de már mint az egyik legnagyobb német hadihajónak, az általa oly jól ismert Schlesiennek a kapitánya szolgálhatott. De nem sokáig, mert 1934. szeptember 29-én egy tengerparti erőd parancsnokságát bízták rá, ami számára valószínűleg büntetés volt a haditengerészet vezetői részéről, akik nem lelkesedtek a nácik hatalomátvételekor, szemben Canarissal. Aztán 1935. május 1-jén következett be a fordulat Canaris életében, amikor ellentengernaggyá nevezték ki, s maga Hitler választotta az Abwehr élére. Canaris teljesen átszervezte az Abwehrt, melyet nem titkoltan a világ legjobb kémszervezetévé akart tenni. Törekvéseit Hitler valószínűleg erőteljesen támogathatta, mivel 1935-36-ban négy hónap leforgása alatt 12 alkalommal fogadta Canarist.

Canaris és az Abwehr

Canaris széles körű nyelvtudásának köszönhetően sokrétű kapcsolatokkal rendelkezett az egész világon. Barátai között tudhatta Franco tábornokot, a spanyol diktátort, akinek hatalomra jutásában komoly szerepe volt a főleg Canaris révén megszervezett német katonai segítségnyújtásnak. A világot járt admirális 1936 végére már olyan szervezetté varázsolta az Abwehrt, melynek a világ minden sarkában volt ügynöke. A Berlin környéki Abwehr kiképző központokban tömegével képezték ki a különböző nemzetiségű ügynököket és szabotőröket, akiket titokban csempésztek ki hazájukból és juttattak oda vissza. Az Abwehr megrendelésére a német híradástechnikai cégek – főleg a Telefunken – az akkori csúcstechnikát fejlesztette ki, amivel a német ügynököket ellátták. Párhuzamosan kifejlesztették az ellenséges ügynökök lehallgatására alkalmas eszközöket is. Az Abwehr emberei ott voltak minden földrész kikötőiben, jelentős hadi üzemeinek a környékén, kutatólaboratóriumokban, s nemcsak az ellenséges országokban, hanem a szövetségesnek számító és semleges államokban is.

1936. december 21-én Canaris komoly sikert könyvelhetett el a többi, német titkosszolgálattal folytatott rivalizálásban. E napon írták alá azt az egyezményt, ami kötelezte a Biztonsági Szolgálatot, (Sicherheitsdienst, Hírszerzés, SD) és a titkos államrendőrséget (Gestapo), hogy működjenek együtt az Abwehrrel. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy e két szervezet minden akciójáról értesült az Abwehr, ugyanakkor ez fordítva nem volt igaz. Hitler annak ellenére bízott Canarisban, hogy a rivális vezetők valószínűleg őt is többször beárulták a Führernek. De Canaris hű nemzetiszocialista érzelmű, antiszemita és antikommunista volt. Így 1938. április 1-jén ellentengernagyból altengernaggyá avanzsált. Az Abwehrt pedig a hadügyminisztériumból közvetlenül az OKW (Oberkommando der Wehrmacht, ) alá szervezték. Ettől kezdve Canaris elérte, hogy a német külügyminisztérium is a lehető legszorosabban együttműködjön szervezetével, s minden német nagykövetségen tartson legalább egy Abwehr ügynököt diplomata státuszban.

Hitlernek természetesen bizonyos mélységig be kellett vonnia Canarist és az Abwehrt a jövőbeli terveibe is, hogy az tudja szervezni a kémtevékenységet a leendő ellenséges országokban. A Führer az Abwehrtől szerzett információk alapján rendelte el a Rajna-vidék visszafoglalását tábornokai ellenkezése ellenére, mert tudta, hogy a franciák angol segítség nélkül nem fognak ez ellen semmit sem tenni. A britek számára viszont egyáltalán nem volt olyan fontos a Rajna-vidék, hogy a német bevonulás ellen bármit is akartak volna tenni. 1936. március 7-én a németek egyetlen puskalövés nélkül birtokba vehették a fegyvermentes övezetnek nyilvánított területet.

Abwehr akciók a háború kitörése előtt