bélyegkép|levélzáró / pecsétbélyeg A Magyar Északkeleti Vasút Részvénytársaság (MÉKV) Magyarország egykori magánvasút-társasága volt.
Története A Tiszavidéki Vasút még 1859-ben kapott engedélyt a Nyíregyháza–Vásárosnamény vonal megépítésére, de ez a terv nem valósult meg. Ekkor Debrecen és Szatmár városok lakosainak ösztönzésére a Debrecenből Szatmáron át Máramarosszigetre vezető vasútvonal előmunkálataira gróf Forgách Antal és Kovách Lajos kért engedélyt 1864-ben. Az 1867-ben megalakult magyar kormány országos érdeknek tartotta a hosszabb vonalakból álló vasúttársaságok kialakulását, így a Felső-Magyarország keleti részén építendő vasúthálózat engedélyesei és a fent nevezetteket egyesítve, az 1868. évi XIII. törvénycikkel a Magyar Északkeleti Vasút építésére megadta az engedélyt. Az engedélyezett vonalak
Debrecentől Szatmárnémetin és Tekeházán át Máramarosszigetig Tekeházától Csapon át Kassáig, valamint ez utóbbiból kiágazva Sátoraljaújhelytől Mezőzomborig és Bátyútól Munkácsig vezető vonalak voltak
Ezekre a vonalakra mérföldenként 37 100 ezüst forint kamatbiztosítás (kamatgaranciát) nyújtottak a 64,5 mérföld hosszúságú vonal biztosított tőkéjét 47 214 000 forintban állapították meg. A részvény és kötvények szelvényei 10 évre adó- és illetékmentesek voltak. Az építést a berlini dr. Stroussberg Henrikre bízták. Stroussberg a kamatbiztosítás alapján kibocsátott építési tőkéért elvállalta a vonal megépítését, teljes felszerelését, az építés ideje alatt felmerülő időközi kamatok és igazgatás költségeinek fizetését. Az előmunkálatok lassú végzése, az addig nem ismert árvízmagasságok, végül a francia-német háború kitörése miatti munkáshiány az amúgy is rosszul vezetett vállalatot megbuktatta. 1871-ben Stroussberg kijelentette, hogy csak akkor képes folytatni a munkálatokat, hogyha a beszerzett anyagok értékének arányában előleget kap. Ezt engedélyezték, majd 1871. márciusában Stroussberg a vállalatot a bécsi Union Banknak adta át. A bank állítólag az építés befejezéséig 22 millió forintot veszített, mert a Tekeházánál építendő 420 m hosszú Tisza-híd, továbbá a Kassa–Legenyemihályi–Sátoraljaújhely vonalon bekövetkezett csúszások a munkálatokat nagyon megdrágították. A fenti vonal építése közben az 1870. évi XVII. törvénycikkel engedélyezték a Nyíregyháza–Ungvár közötti másodrangú vonal építését, melyre mérföldenként csak 20 000 ezüst forint kamatot garantáltak és a teljes tőkét 4 960 000 forintban állapították meg. Ennek a vonalnak építésébe az első vállalkozó szintén belebukott. Mindezek miatt a kormány újabb tőkerendezéseket engedélyezett, végeredményként 1877. december 31-re a névleges tőke volt 57 390 000 forint lett, melyhez különböző kölcsönökből még 7 394 830 forint járult.
Vonalai Szerencs–Máramarossziget (243,1 km) (*1871/72) Debrecen–Királyháza (150,4 km) (*1871/72) Bátyú–Munkács (26,3 km) (*1872) Nyíregyháza–Ungvár (93,9 km) (1872/73) Sátoraljaújhely–Kassa (66,6 km) (*1872/73)
A MÉKV vonalait a 1890-ben, a XXX. törvénycikk alapján államosították.
Források
Kategória:Egykori magyarországi vasúttársaságok