A Pilisense a Dunántúli-középhegységet felölelő Bakonyicum flóravidék északi részének egyik flórajárása. Északi, természetes határa a Duna és egyúttal a közép-dunai flóraválasztó vonal, északkeleten pedig a Visegrádi-hegységgel határos. Ez utóbbi határt az teszi különösen markánssá, hogy a Pilisense flórajárás valamennyi tájegységét karbonátos kőzetek építik fel, a Visegrádi-hegység viszont (miocén korú) andezit rétegvulkáni összlet. A Visegradense flórajárás–Pilisense flórajárás vonalát tovább délnyugatnak a Vesprimense flórajárás folytatja, és a Balatonicum flórajárás zárja le. A Pilisense flórajárástól nyugatra az Eupannonicum flóravidék Arrabonicum flórajárását, délkeletre ugyanezen flóravidék Colocense flórajárását találjuk.
A flórajárás négy tájegysége a Budai-hegység, a névadó Pilis, a Gerecse és a Tétényi-fennsík. A Pilisense a Visegradense flórajáráshoz hasonlóan átmeneti terület, annyi különbséggel, hogy ez uralkodóan karbonátos kőzetekből (a mészkő és dolomit különböző típusaiból) áll. A terület egy részét fiatal törmelékes üledékes kőzetek (hárshegyi homokkő, kiscelli agyag) borítják.
Itt vonható meg több lágyszárú faj összefüggő elterjedésének északi határa. Ezek a fajok, mint például: szirtőr (Hornungia petraea), délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis) deres csenkesz (Festuca pallens) az Északi-középhegységben már csak szigetszerű foltokban nőnek.
Ritkább fajok
A kőzettani változatosságnak, valamint a dolomit- és a homoki flóra találkozásának köszönhetően a terület növényzete rendkívül gazdag annak ellenére, hogy maguk a hegyek alacsonyak. Sziklai reliktum fajok: hegyi tarsóka (Thlaspi montanum) – hazánkban csak itt található; sárga habszegfű (Silene flavescens). Homoki fajok sziklai menedékállományai: csikófark (Ephedra sp.), homoki ternye (Alyssum tortuosum), szürke poloskamag (Corispermum canescens), kék szamárkenyér (Echinops ritro subsp. ruthenicus) stb.
Növénytársulások Zonális erdőtársulások
cseres–tölgyes, gyertyános–tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum), bükkösök (kevés).
Meleg déli lejtők növénytársulásai
Főként a dolomiton igen nagy területet foglalnak el:
A dolomit sziklagyep ritka növényei: deres csenkesz (Festuca pallens), ezüstvirág (Paronychia cephalotes), pilisi len (Linum dolomiticum) – endemikus faj, magyar gurgolya (Seseli leucospermum) – endemikus faj. A dolomit lejtősztyepp ritka növényei: budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana) – endemikus faj. A karszt-bokorerdők ritka növényei: cserszömörce (Cotinus coggygria). Molyhos tölgyesek.
Hűvös északi lejtők növénytársulásai
hársas törmeléklejtő-erdő (Mercuriali-Tilietum), elegyes karszterdő.
Ezek a növénytársulások mozaikosan jelennek meg, és számos ritka faj élőhelyei. Ilyen például a szürke bogáncs (Carduus glaucinus).
További, jellemző társulás a mészkedvelő tölgyes, viszont a Budai-hegységben, a Nagy-Hárs-hegy tetejét borító homokkövön mészkerülő tölgyes nő.
Gerecse
Egyes, a Keszthelyi-fennsíktól a Vértes nyugati részéig elterjedt és jellemző fajok: magyar varfű (Knautia drymeia) kőtörő aszúszegfű (Petrorhagia saxifraga) átnőtt levelű őzsaláta (Smyrnium perfoliatum) bozontos csukóka (Scutellaria columnae) megtalálhatók még a Gerecsében is, ám kelet felé csökkenő gyakorisággal. Ezek a növények előfordulnak a Visegrádi-hegységben, a Pilisben, a Budai-hegységben, sőt, az Északi-középhegység egyes részein is, ám ezeken a tájegységeken állományaik már szórványosak, szigetszerűek: összefüggő elterjedési területük a Gerecsében végződik.
Némelyik ilyen faj, mint a medvehagyma (Allium ursinum) már a Budai-hegységben sem található meg biztosan, a bókoló keltike (Corydalis intermedia) elterjedési területe pedig a Pilisben végződik; már a Visegrádi-hegységbe sem lép át.
A Dunántúli-középhegység keleti felén szokásos fajok közül a déli Gerecse dolomitlejtőin még szép számmal előfordul a sulyoktáska (Aethionema saxatile), de se a Budai, se a Visegrádi-hegységbe nem lép át.
Más fajok: méregölő sisakvirág (Aconitum anthora) márványos kövirózsa (Sempervivum marmoreum) szirti gyöngyvessző (sziklai gyöngyvessző, Spiraea media) magyar bogáncs (Carduus collinus) összefüggő elterjedési területének a Nyugat-Gerecse a déli határvidéke (ezek már a hegység keleti felén sem nőnek).
Források Növényföldrajz Barina Zoltán: A Dunántúli-középhegység növényföldrajzának főbb jellemzői A Dunazug-hegyvidék flórajárása (Visegradense)
Kategória:Flórajárások Kategória:Budai-hegység Kategória:Pilis (hegység) Kategória:Gerecse