bélyegkép|jobbra|250px|A Guadalupe Hidalgó-i békével Mexikótól az USA-hoz került és az 1853-ban megvásárolt terület. A Gadsden-vétel egy része, a mai Mesilla (Új-Mexikó) környékén a szerződés után vita tárgyát képezte.
Az 1848. február 2-án aláírt Guadalupe Hidalgó-i békeAngolul Treaty of Guadalupe Hidalgo, spanyolul Tratado de Guadalupe Hidalgo. zárta le az 1846. május 13-án kezdődött mexikói–amerikai háborút. A győztes Amerikai Egyesült Államok által diktáltThe U.S.-Mexico Border: The Treaty of Guadalupe Hidalgo, John C. Davenport, P.43, szerződésben Mexikó ideiglenes kormánya lemondott az ország területének 55%-áról, 1,37 millió km²-ről (529.000 négyzetmérföld) 15 millió amerikai dollárért2006-os árfolyamon 313 millió US$. és a gazdát cserélő területen élő mexikói állampolgárok föld- és más tulajdonainak tiszteletben tartásáért cserébe. Az egyezmény földterületigényekre vonatkozó kitételét az USA Szenátusa az általa elfogadott szövegből eltávolította, s bár a ratifikált szerződések kicserélésekor írásba foglalt Querétarói protokoll ezt újra megerősítette, az amerikai hatóságok nem tartották magukat hozzá.U.S. Congress. Recommendation of the Public Land Commission for Legislation as to Private Land Claims, 46th Congress, 2nd Session, 1880, House Executive Document 46, pp. 1116-17.Mexicanos: A history of Mexicans in the United States. Manuel G. Gonzales, Indiana University Press P.86-87 The U.S.-Mexico Border: The Treaty of Guadalupe Hidalgo, John C. Davenport, P.48, A szerződés által érintett mexikóiak száma kb. 80 ezer volt (a lakosság 20%-a).RICHARD L. NOSTRAND (1975) MEXICAN AMERICANS CIRCA 1850* Annals of the Association of American Geographers 65 (3) , 378–390 doi:10.1111/j.1467-8306.1975.tb01046.x
Háttér
A Guadalupe Hidalgó-i békével elvesztett terület 1821-ben, a mexikói függetlenségi háborúban került mexikói fennhatóság alá. Az Amerikai Egyesült Államok és Spanyolország az 1819-es Adams–Onís-egyezményben jelölte ki közös határát. Az egyezményt 1831-ben Mexikó is ratifikálta, ám a Texasi Köztársaság megalakulása után az új állam keleti határa körül vita alakult ki. A texasi függetlenségi háborút lezárni hivatott velascói szerződéseket (1836. május 14.) a mexikói kormány nem fogadta el, mivel Antonio López de Santa Anna tábornok hadifogolyként és felhatalmazás nélkül írta alá őket. A dokumentum a Rio Grandét jelölte meg a két állam határaként, Mexikó azonban az északabbra lévő Nueces folyóig terjedő területre tartott igényt. A mexikóiak az Adams–Onís-egyezmény III. cikkelyéreAdams-Onis Treaty, Article III. Elérés 2007. november 6. is hivatkoztak, amelyben az USA és Spanyolország kölcsönösen és végleg lemondott a megállapított határaikon kívül eső területek iránti igényéről.
1845. november 10-én James Knox Polk elnök mexikói ügyekért felelős megbízottján, John Slidellen keresztül vételi ajánlatot tett két mexikói tartományra (Nuevo MéxicoA mai Új-Mexikó állam, és a mai Texas, Colorado, Arizona és Utah államok egyes részei. – 5 millió US$ és Alta CaliforniaSzó szerint 'Felső-Kalifornia' (másik nevén Nueva California, 'Új-Kalifornia'): a mai Kalifornia, Nevada és Utah államok, valamint Észak-Arizona, Nyugat-Colorado és Délnyugat-Wyoming. – 40 millió US$),Mills, B. 2003. U.S.-Mexican War. Facts On File, p. 23. a mexikói kormány tagjai azonban sértőnek tartották az ajánlatot, és találkozni sem voltak hajlandóak Sidellel.
A sikertelen üzlet után az expanzionista Polk már kereste az ürügyet Mexikó megtámadására.Grant, U.S. 1885. "Azért küldtek minket, hogy harcot provokáljunk, de fontos volt, hogy Mexikó fél indítsa el a háborút." Personal memoirs of U.S. Grant, Volume I. Chapter IV. C.L. Webster & Co., p. 68 (no copyright in the United States). No ISBN.Smith, J.H. 1919. The War with Mexico. The Macmillan Company, p. 446, 476 (no copyright in the United States). No ISBN. A casus belli végül az 1846. április 25-26-án a Rio Grande közelében lezajlott Thornton-affér lett.
Polk május 13-án üzent hadat. A mexikóiak által észak-amerikai inváziónak (La Intervención Norteamericana) nevezett konfliktusban a mexikói hadsereg alulmaradt: Kaliforniában 1847. január 13-án befejeződtek a harcok (cahuengai béke); 1847. szeptember 15-én az USA csapatai bevették Mexikóvárost, és 1848 januárjáig felszámolták a szervezett ellenállást Dél-Mexikóban is. Az ország teljes annektálásának veszélyétől fenyegetve a mexikói kormány kénytelen volt elfogadni az amerikaiak békefeltételeit."Mexican Argument for Annexation." The Living Age, Volume 10, Issue 123. September 19, 1846.
A szerződés A szerződést amerikai részről Nicholas Trist,Tristet Polk elnök már korábban visszarendelte, mivel nem volt elégedett a tevékenységével, ő azonban nem teljesítette az utasítást. Polk az általa tető alá hozott békeszerződés jónak találta, a diplomatát hazatérése után mégis elbocsátották, és költségei kifizetését is megtagadták. mexikói részről Luis G. Cuevas, Bernardo Couto és Miguel Atristain írták alá 1848. február 2-án a Mexikóvárostól északra lévő Villa Hidalgó-i (ma Gustavo A. Madero, Mexikói Szövetségi Kerület) Guadalupe katedrális főoltárán.
Ratifikálás és változtatások Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa 1848. március 10-én ratifikálta a szerződést 38-14 arányban, a mexikói kormány pedig 1848. május 19-én, a törvényhozás 51-34 és a Szenátus 33-4 arányú szavazását követően.
Az USA Szenátusa által elfogadott dokumentumban a IX. cikkelyt megváltoztatták, a X. cikkelyt pedig teljes egészében eltávolították."The Treaty of Guadalupe Hidalgo." Library of Congress, Hispanic Reading Room. Elérés 2007. november 6.
A IX. cikkely aláírt szövege szerint a gazdát cserélő területeken élők lemondhattak mexikói állampolgárságukról, s ezzel amerikai állampolgárokká váltak „a lehető leghamarabb” – a Szenátus ezt „az Egyesült Államok Kongresszusa által megfelelőnek ítélt időpontban” kifejezésre cserélte. Lerövidítették továbbá a területek lakosait megillető jogokról és a szabad vallásgyakorlásról szóló részt (az átszövegezéshez a Louisiana megvételéről szóló szerződést használták), és eltávolították az új határ által kettévágott katolikus egyházi kerületek belső kommunikációjának háborítatlanságát garantáló bekezdést.
A kihagyott X. cikkely a meglévő földtulajdonok tiszteletben tartásáról szólt. A terület változó hatalmi viszonyai és a mexikói bürokrácia lassúsága miatt a tulajdonviszonyok egy része rendezetlen volt. Ha a Szenátus elfogadta volna a cikkelyt, mexikói, sőt spanyol uralom alatt keletkezett megalapozatlan követeléseket biztosított volna be, s a függetlenné válása előtti Texas mexikói földbirtokosait is visszahelyezte volna jogaikba.
A szerződés tartalma thumbnail|right|350px|A békeszerződés első lapja thumbnail|right|350px|A békeszerződés utolsó lapja I. cikkely „Szilárd és általános béke” az Amerikai Egyesült Államok és a Mexikói Köztársaság között.
II. cikkely A harci tevékenységek beszüntetéséről és a megszállt területek alkotmányos rendjének helyreállításáról tárgyaló megbízottak azonnali kinevezése.
III. cikkely A szerződés ratifikálását követően a mexikói kikötők blokádjának feloldása, az amerikai csapatok kijelölt gyülekezési pontokra vezénylése, a kikötőktől legfeljebb 30 órányi járóföldre (league).Mexikóban vidéken még ma is használják a járóföldet a távolság mérésére. Mivel az egy óra alatt megtett táv nagyban függ az út minőségétől (ill. attól, hogy egyáltalán van-e út az adott területen), a járóföld hosszúsága változó. Az angolszász világban egy league általában 3 mérföld (4,8 km). A spanyol legua 4,2 km volt. Az amerikai megszállás alatt lévő kikötők vámházainak átadása mexikói hivatalnokoknak.
IV. cikkely Az erődökben amerikai kézre került fegyverek, lőszerek és más köztulajdonban álló eszközök visszaadása. A Mexikói Köztársaság következő cikkelyben meghatározandó területét az USA hadserege a kölcsönös ratifikálástól számított három hónapon belül elhagyja. Ha a ratifikálási folyamat elhúzódása miatt a csapatkivonást május 1-jéig nem lehet befejezni, a mexikói kormány május 1. és november 1. között (az év járványos időszakában) szálláshelyet biztosít az amerikai katonáknak (a kikötőktől 30 órányi járóföldnél nem messzebb). A hadifoglyok cseréje; az amerikai kormány mindent megtesz a területén „vad törzsek” (indiánok) által foglyul ejtett mexikóiak szabadon engedése érdekében.
V. cikkely A két ország új határának részletes leírása.
VI. cikkely Amerikai állampolgárok és hajóik szabadon közlekedhetnek a Mexikói-öbölben és a Colorado folyón a Gila torkolatáig. A Gila folyó partjain út, vasút vagy csatorna építéséhez a két ország megegyezése szükséges.
VII. cikkely A Gila folyó és a Rio Grande Új-Mexikó déli határát képező szakasza szabadon és ingyen hajózható mindkét ország állampolgárai számára. A hajóforgalmat terhelő adó bevezetéséhez, valamint bármilyen, a partokon végzett építkezés elkezdéséhez a két ország megegyezése szükséges.
VIII. cikkely Az USA-hoz kerülő területen élő mexikóiak minden ingó és ingatlan vagyonukat megtartva tovább élhetnek addigi lakóhelyükön, vagy szabadon Mexikóba költözhetnek vagyontárgyaikkal és/vagy az értük kapott pénzösszeggel együtt. Az el nem költöző lakosoknak a ratifikálástól számított egy éven belül el kell dönteniük, melyik ország állampolgárai kívánnak lenni. Ha ezt nem teszik meg, automatikusan amerikai állampolgárok lesznek.
IX. cikkely eredeti: Azon mexikóiak, akik lemondanak állampolgárságukról a lehető leghamarabb amerikai állampolgárokká kell nyilváníttassanak, s addig is minden, a mexikói törvények által őket megillető jogot tiszteletben kell tartani. Az USA más territóriumainak (különösen Louisiana és Florida) lakosaival egyenlő megítélés alá kell esniük. Az egyházi személyek, intézmények és gyülekezetek vallási tevékenységének és tulajdonának tiszteletben tartása. A katolikus egyház belső kapcsolatai és kommunikációja zavartalan kell legyen azokban az egyházi kerületekben is, amiket az új határ kettévágott (az új kerületek kialakításáig).
módosított: Azon mexikóiak, akik lemondanak állampolgárságukról amerikai állampolgárokká kell nyilváníttassanak az Egyesült Államok Kongresszusa által megfelelőnek ítélt időpontban, s addig is személyi szabadságukat, tulajdonjogaikat és vallásuk szabad gyakorlását biztosítani kell.
X. cikkely eredeti: A mexikói fennhatóság alatti földtulajdonviszonyok az USA-hoz kerülő területeken érvényesek maradnak. A földjeiktől megfosztott személyek (különösen Texasban) újra igényelhetik a mexikói törvények szerint tulajdonukban álló földeket.
XI. cikkely Az amerikai fennhatóság alá került indiánokat az USA megakadályozza abban, hogy mexikói területre törjenek be, vagy ha mégis sikerülne átlépniük a határt, megbünteti őket. Az USA polgárai nem vásárolhatnak meg indiánok által elfogott mexikói vagy Mexikóban élő külföldi személyeket; sem indiánok által Mexikóból lopott vagyontárgyakat. Az amerikai hatóságok mindent megtesznek az indiánok által elfogott mexikóiak kiszabadításáért. Amennyiben az amerikai kormány indiánokat üldöz el földjeikről, nem hozza őket olyan helyzetbe, hogy azok kénytelenek legyenek Mexikó felé venni az irányt.
XII. cikkely