A pirosvállú csiröge vagy vörösszárnyú gulyamadár (Agelaius phoeniceus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, az Oriolus nembe Oriolus phoenicus néven.
Alfajai Agelaius phoeniceus aciculatus Mailliard, 1915 Agelaius phoeniceus arctolegus Oberholser, 1907 Agelaius phoeniceus arthuralleni Dickerman, 1974 Agelaius phoeniceus brevirostris Monroe, 1963 Agelaius phoeniceus bryanti Ridgway, 1887 Agelaius phoeniceus californicus Nelson, 1897 Agelaius phoeniceus caurinus Ridgway, 1901 Agelaius phoeniceus floridanus Maynard, 1895 Agelaius phoeniceus fortis Ridgway, 1901 Agelaius phoeniceus grinnelli A. B. Howell, 1917 Agelaius phoeniceus gubernator (Wagler, 1832) Agelaius phoeniceus littoralis A. H. Howell & Van Rossem, 1928 Agelaius phoeniceus mailliardorum Van Rossem, 1926 Agelaius phoeniceus mearnsi A. H. Howell & Van Rossem, 1928 Agelaius phoeniceus megapotamus Oberholser, 1919 Agelaius phoeniceus nelsoni Dickerman, 1965 Agelaius phoeniceus neutralis Ridgway, 1901 Agelaius phoeniceus nevadensis Grinnell, 1914 Agelaius phoeniceus nyaritensis Dickey & Van Rossem, 1925 Agelaius phoeniceus phoeniceus (Linnaeus, 1766) Agelaius phoeniceus richmondi Nelson, 1897 Agelaius phoeniceus sonoriensis Ridgway, 1887
Előfordulása Közönséges madár Észak-Amerikában. Alaszkától és a kanadai Québec tartománytól délre az Amerikai Egyesült Államok szinte egész területén megtalálható. Elterjedési területének déli határa Florida, Mexikó déli része és Guatemala. Innen délre már csak szétszórt kis populációi vannak Salvadorban, Honduras északi részén és Costa Rica északi területein. Előfordul továbbá a Karib-térségben is. A közép-amerikai és a karibi populáció madarai egész évben egy helyben élnek.
Az elterjedési terület északi részén élő példányok, telelni délebbre vonulnak. Rendkívül alkalmazkodóképes faj. Eredeti élőhelye a folyók partjait övező galériaerdők és a nedves rétek, de mára előfordul mezőkön, szántóföldeken és városi kertekben, parkokban is.
Megjelenése Testhossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 31–40 centiméter, testtömege 32-77 gramm. Csőre kúpos, nagyon hegyes és kissé összenyomott. Szárnya középhosszú, farka meglehetős hosszú és kikerekített; tollazata puha és fényes. A kifejlett hím tiszta fekete, válla gyönyörű skarlátvörös; a felső szárnyfedők leghosszabb tollai fahéjszínű sárgásbarnák; szeme sötétbarna, csőre és lába kékesfekete. A tojó tollazata egyszerű, barnás színű. bélyegkép|jobbra|240px|A hímbélyegkép|jobbra|220px|a tojóbélyegkép|jobbra|236px|és a röpképe Életmódja Nyáron, a fiókanevelési időszakban sok rovart, pókot fogyaszt. Ezenkívül a húsos gyümölcsökből (szeder, málna) is előszeretettel csipeget. A rovarokat a földről, fákról gyűjti be, de egyes nagyobb rovarokra röptükben is vadászik. Télen elsősorban magvakkal táplálkozik. Ilyenkor jelentős károkat tud okozni a gabona és napraforgó táblákon.
Szaporodása A tavasz beköszöntével elhagyja a déli államokat, ahol télen át meghúzódott és hol kisebb, hol nagyobb csapatokban vándorol észak felé. Telelőhelyükről a hímek érkeznek meg előbb s énekszóval fogadják a később érkező tojókat. Nem élnek a párok tartós párkapcsolatban. A hímek többnyire ugyanazon revírt foglalják le évről évre, de a tojók szinte minden évben más más hím birtokán költenek.Szaporodási időszaka február és augusztus között van.
A tojó füvekből, növényi szárakból egyedül építi fel mély, csésze alakú fészkét valami védett helyen, (nádasban, bozótosban). Fészkébe 4-5 világoskék barnás pettyekkel mintázott tojást rak, melyeken 11-12 napig kotlik egyedül. A kikelő fiókák gondozásában már a hím is besegít a tojónak. A fiatal madarakat eleinte rovarokkal etetik a szülők, később áttérnek a magvak fogyasztására. A faj szaporodási rátája magas, egy pár egy szezonban akár háromszor is költhet. Minden költéshez új fészket készít a tojó.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy, de csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Képek
Jegyzetek
Fordítás
Források
– magyar neve Birding.hu – magyar neve
További információk Videó a fajról Képek az interneten a fajról Xeno-canto.org
Kategória:Agelaius Kategória:Madárfajok Kategória:Kanada madarai Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok madarai Kategória:Saint-Pierre és Miquelon madarai Kategória:Mexikó madarai Kategória:A Bahama-szigetek madarai Kategória:Belize madarai Kategória:Costa Rica madarai Kategória:Honduras madarai Kategória:Guatemala madarai Kategória:Nicaragua madarai Kategória:Salvador madarai Kategória:Trinidad és Tobago madarai Kategória:A Turks- és Caicos-szigetek madarai