Az 1950-es labdarúgó-világbajnokság házigazdája Brazília volt, a tornát 1950. június 24. és július 16. között rendezték meg. A világbajnokság történetének negyedik kiírása volt, és az első, melyet a második világháború miatt 12 év kihagyás után rendeztek. Brazíliának a rendezési jogot 1946 júliusában ítélte oda a FIFA. Ez volt az első torna, melyen a kupát Rimet-kupának hívták, hogy ezzel ünnepeljék Jules Rimet elnöklésének 25. évfordulóját.

A trófeát Uruguay nyerte, csakúgy mint az első, 1930-as tornát, legyőzve a rendező Brazíliát 2–1-re a döntő fontosságú mérkőzésen a négyes döntő során (ez volt az egyetlen torna, ahol a finálé nem egy mérkőzésen dőlt el).

Háttér

A második világháború miatt a világbajnokságot nem rendezték meg 1938 óta; az 1942-re és az 1946-ra tervezett mindkét világbajnokságot törölték. A háború után a FIFA intenzíven dolgozott a torna mihamarabbi újraindítása érdekében, és elkezdték tervezni a világbajnokság helyszínének keresését is. A háború következményeként Európa nagy része elpusztult. Ennek eredményeként a FIFA nehézségekkel küzdött, hogy találjon egy országot, amely érdeklődik az esemény megrendezése iránt, mivel sok kormány úgy vélte, a világ akkori helyzete nem kedvez a sportesemények rendezésének, ráadásul az erőforrások hiánya sem tette lehetővé a világbajnokság megszervezését. Egy ideig úgy tűnt, hogy az érdeklődés teljes hiányában nem rendezik meg a tornát, egészen addig, míg Brazília bejelentette a rendezési szándékát a FIFA 1946-os kongresszusán, azzal a feltétellel, hogy a torna időpontját tegyék át 1950-re (eredetileg 1949-ben akarták lebonyolítani).Planet World Cup - 1950 Brazília és Németország volt a két jelölt a tervezett, 1942-es labdarúgó-világbajnokságra; mivel 1934-ben és 1938-ban is európai házigazda volt, a labdarúgó történészek általánosan egyet értenek abban, hogy az 1942-es esemény rendezését valószínűleg egy dél-amerikai országnak ítélték volna oda. Brazília új pályázata nagyon hasonló volt a vitatott 1942-eséhez, amit gyorsan elfogadtak.

Selejtezők

balra|bélyegkép|Részt vevő országok, miután a 16 kijutottból 3 visszalépett. Miután megtalálták a házigazdát, a FIFA-nak meg kellett győznie az országokat, hogy elküldjék a nemzeti csapataikat versenyezni. Olaszország különösen érdekelt volt: az olaszok hosszú ideje a címvédők voltak (1938-ban nyertek), de az ország újjáépítése fontosabbnak bizonyult, mint a részvétel. Az olaszokat végül meggyőzték az indulásról, noha a híreszetelések szerint a FIFA állta minden utazási költségüket, azért hogy az olasz labdarúgó-válogatott képes legyen Brazíliába menni és játszani.

Olaszország és Ausztria, a háború előtti két sikeres csapat a nemzetközi szankcióknak volt kitéve, míg Japán megszállás alatt volt, és a megszállt és felosztott Németország nem kapott időben engedélyt a részvételre vagy a selejtezőkre. A francia megszállás alatt lévő Saar-vidék a világbajnokság előtt két héttel lett a FIFA tagja, néhány hónappal korábban a (Nyugat) Német Labdarúgó-szövetséget visszafogadta a FIFA, míg a szovjet megszállás alatti Kelet-Németország akkor még nem alapított Labdarúgó-szövetséget.

A brit nemzetek készek voltak a részvételre, négy évvel korábban újra csatlakoztak a FIFA-hoz, 17 évvel azt követően, hogy saját elhatározásból kiléptek. Ennek értelmében az 1949–1950-es brit nemzeti bajnokság volt a selejtező, ahol az első két helyezett kvalifikálta magát. Anglia végzett az első, Skócia pedig a második helyen, azonban a skótok visszaléptek, mivel nem ők lettek a brit bajnokok.

Két másik csapat, Törökország és India szintén visszalépett a selejtezőket követően, India azt nehezményezte, hogy a FIFA nem engedte meg nekik, hogy mezítláb játszanak. Franciaországot és Portugáliát hívták meg a helyükre, de visszautasították a szereplést. Végül annak ellenére, hogy eredetileg 16 csapat kvalifikálta magát, a visszalépések miatt mindössze 13 csapat vett részt a tornán.

Résztvevők

Visszalépett

Összegzés Eredetileg a torna lebonyolítása úgy történt volna, hogy a 16 csapatot felosztják négy négycsapatos csoportba, ahonnan a csoportgyőztesek továbbjutnak a négyes döntőbe, mely során eldöntik a győztes kilétét egy csoportkör formájában. Mivel azonban csupán 13 csapat versenyzett, így kialakítottak két négycsapatos, egy háromcsapatos, végül egy kétcsapatos csoportot. A sorsolást 1950. május 22-én tartották Rio de Janeiroban.

Az egyesített brit labdarúgó-válogatott barátságos mérkőzésen 6–1-re győzte le az európai válogatottat, így Anglia az egyik esélyesként utazott a versenyre. Azonban meglepetésre 1–0-s vereséget szenvedtek az Egyesült Államoktól (amikor az eredmény megjelent az angol újságokban, sokan azt hitték, hogy sajtóhibáról van szó), amely a Spanyolországtól elszenvedett 1–0-s vereséggel együttvéve Anglia kiesését jelentette.

A négyes döntőben azok a csapatok szerepeltek, amelyek megnyerték a csoportjukat: Brazília, Spanyolország, Svédország és az 1930-as labdarúgó-világbajnokság győztese, Uruguay, melynek ez volt az első világbajnoksága azóta, hogy megnyerte a legelső tornát. A világbajnok az a csapat lett, amely ennek a csoportnak az élén végzett. A négyes döntő mérkőzéseinek Rio de Janeiro és São Paulo adott otthont. Brazília az összes mérkőzését a riói Maracanã Stadionban játszotta, amíg São Paulóban rendezték az összes többi olyan találkozót, melyben nem volt érdekelt a házigazda. Brazília megnyerte az első két mérkőzését, Svédországot 7–1-re, Spanyolországot 6–1-re verte. Az Uruguay elleni döntő jelentőségű mérkőzést megelőzően Brazília a csoport élén volt, egy ponttal megelőzve a második helyezett Uruguayt. Július 16-án, hatalmas, 199 954 fős (egyes becslések szerint 205 000 fős) tömeg előtt az Estádio do Maracanãban a házigazdának elég lett volna egy döntetlen is Uruguay ellen a trófea elnyeréséhez. A spanyolok és a svédek elleni nagy különbségű győzelmek után bizonyosnak tűnt, hogy megszerzik a világbajnoki címet, annál is inkább, hogy a házigazda a második félidő második percében Friaça góljával megszerezte a vezetést. Uruguay mégis kiegyenlített, majd 11 perccel a mérkőzés vége előtt megfordította az eredményt 2–1-re, amikor Alcides Ghiggia gólt szerzett, így Uruguay második alkalommal nyert világbajnoki címet. A brazilok ezt a megdöbbentő vereségüket Maracanazo-nak hívják.

Az átlagos nézőszám mérkőzésenként közel 61 000 fős volt, melyet nagymértékben elősegített az újonnan épített Maracanãban lejátszott nyolc mérkőzés (beleértve Brazília öt találkozóját), s a rekord egészen 1994-ig állt. Nem számítva a Maracanã-ban rendezett mérkőzéseket, az átlagnézőszám 37 500 volt. Az egyetlen stadion a riói Maracanã, mely összehasonlítható a közelmúltbeli világbajnokságokkal a látogatottság tekintetében. A többi helyszín jelentősen kisebb tömeget vonzott.

Helyszínek A mérkőzéseket hat város (Belo Horizonte, Curitiba, Porto Alegre, Recife, Rio de Janeiro, São Paulo) hat stadionjában rendezték. Rio de Janeiro São Paulo Belo Horizonte Maracanã Stadion Estádio do Pacaembu Estádio Sete de Setembro Befogadóképesség: 199,854 Befogadóképesség: 60,000 Befogadóképesség: 30,000 Curitiba Porto Alegre Recife Estádio Durival de Britto Estádio dos Eucaliptos Estádio Ilha do Retiro Befogadóképesség: 10,000 Befogadóképesség: 20,000 Befogadóképesség: 20,000

Játékvezetés Játékvezetők

Európa George Reader Reginald Leafe Arthur Ellis Alois Beranek Giovanni Galeati Generoso Dattilo Leo Lemešić Jean Lutz Charles de la Salle Roma Ramon Azon Karel van der Meer Ivan Eklind Gunnar Dahlner José Vieira da Costa Mervyn Griffiths George Mitchell

Észak-Amerika Prudencio Garcia

Közép-Amerika Carlos Tejeda

Dél-Amerika Alberto Malcher Mario Viana Mário Gardelli Alfredo Alvarez Sergio Bustamante Cayetano De Nicola Mario Ruben Heyne Esteban Marino

Keretek A tornán szerepelt összes keret listájához lásd az 1950-es labdarúgó-világbajnokság (keretek)-et.

Eredmények Csoportkör 1. csoport

CsapatMGyDVRgKgGkP Brazília321082+65320173+44311146–2322px Mexikó3003210–80

2. csoport

CsapatMGyDVRgKgGkP Spanyolország330061+5631022202310256–1222px Egyesült Államok310248–42

3. csoport

CsapatMGyDVRgKgGkP211054+13210143+12201124–21

visszalépett

4. csoport

CsapatMGyDVRgKgGkP110080+82100108–80

visszalépett visszalépett

Csoportgyőztesek körmérkőzése

CsapatMGyDVRgKgGkP321075+25 Brazília3201144+1043102611–52 Spanyolország3012411–71

Díjak Az 1950-es labdarúgó-világbajnokság győztese2. cím

Gólszerzők

8 gólos Ademir

5 gólos Estanislao Basora Óscar Míguez

4 gólos Chico Zarra Alcides Ghiggia

3 gólos Karl-Erik Palmér Stig Sundqvist Juan Alberto Schiaffino

2 gólos Baltazar Jair Zizinho Atilio Cremaschi Riccardo Carapellese Sune Andersson Hasse Jeppson Jacques Fatton 22px John Souza Željko Čajkovski Kosta Tomašević

1 gólos Alfredo Friaça Maneca Andrés Prieto George Robledo Fernando Riera Wilf Mannion Stan Mortensen Ermes Muccinelli Egisto Pandolfini 22px Horacio Casarín 22px Héctor Ortíz Atilio López César López Silvestre Igoa Bror Mellberg René Bader Jean Tamini 22px Joe Gaetjens 22px Frank Wallace Julio Pérez Obdulio Varela Ernesto Vidal Stjepan Bobek Tihomir Ognjanov

Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont, jobb gólkülönbség, több szerzett gól, nemzetnév. A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. thumb|275px|right|Az 1950-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései HelyezésNemzet4310155+1076411226+16952121115-454.63121012-27 A csoportkörben estek ki5.320173+446.311146-237.210143+128.310222029.310256-1210.310248-4211.201124-2112.3003210–8013.100108–80

Jegyzetek

További információk

Az 1950-es labdarúgó-világbajnokság története

1950