A halcsontfarkú réce avagy rozsdabarna réceFesztáv (Wingspan) (Oxyura jamaicensis) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a halcsontfarkú réceformák (Oxyuridae) családjába tartozó faj.
Elterjedése Eredetileg amerikai faj. Észak- és Közép-Amerikában Kanada déli részétől az Egyesült Államokon keresztül egészen Panamáig előfordul és a Karib-tenger legtöbb szigetén is honos. Őshonos Észak- és Dél-Amerikában. Fészkel még Nyugat- és Közép-Kanadában, az Egyesült Államok nyugati államaiban egészen a Nagy-tavak vidékéig, valamint Dél felé Közép-Texas-ig, Baja-n (Kalifornia) keresztül egészen Mexikóig. Dél-Amerikában elsősorban az Andok hegyvidéki tavain él Kolumbiától délre egészen a Tűzföldig. Telelőhelyei: Észak-Amerika legtöbb nyugati állama, Kalifornia, Nagy tavak vidéke, Atlanti-óceán partvidéke, Guatemala, Salvador.
Az Angliába, Gloucestershire-be történő betelepítése (1960) után Írországban, Belgiumban, valamint Európában is kezdett elterjedni. Újabban Franciaországban és Spanyolországban is megfigyelték. Az Amerikából Európába telepített réce lassan teljesen kiszorítja a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) még megmaradt populációit. A halcsontfarkú réce már megjelent Dél-Spanyolországban a kékcsőrű réce élőhelyein, veszélyeztetve a fajt az agresszív hibridizációval, tönkretéve ezzel Európa egyetlen stabil kékcsőrű réce állományát. Magyarországon alkalmi vendég, a Hortobágyon észlelték 1997-ben.
Élőhelye Állandó édesvízi mocsarakban, tavakban, költési időszakban kisebb tavaknál. Ezek a tavak jelentős mennyiségű vegetációval rendelkeznek, melyekben a récék elrejtik fészküket. Télen jobban kedvelik a sekély mocsarakat és parti öblöket.
Európai populációja Az angliai populáció mérete 1994-től 1999-ig kb. 4110 egyed. Írországban 15–20 pár. Az európai populáció mérete nem ismert. Spanyolországban a kékcsőrű réce védelme érdekében a halcsontfarkú réce populációjának méretét vadászattal csökkentik. Magyarországon a Nyugat-Európai létrejött önfenetartó populációkból származó és fogságból szökőt példányok fordulhatnak elő.
Élőhelyi elterjedése A halcsontfarkú récék nem védik aktívan a területüket és nem ragaszkodnak egy adott területhez az év bizonyos szakaszában.
Alfajai Észak-amerikai halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis jamaicensis) - Észak- és Közép-Amerika, karib szigetek Kolumbiai halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis andina) - Kolumbia Andoki halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis ferruginea) - Andok
Megjelenése A halcsontfarkú réce megjelenésére ivari dimorfizmus és évszakos változás jellemző. Átlagos testhossza (mindkét nemnél) 35–43 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 53–62 centiméter.
Nyáron a gácsérnak gesztenyeszínű nyaka és teste van. A fejtető, a nyakszirt és farok sötétbarnák. Alsó farkfedői fehérek. Télen tompább színezetű. Arca teljesen fehér, míg a nőstényeknél sötét vonal halad keresztül. A nőstények és fiókák testéről hiányzik a gesztenyeszín. Télen a hímek hasonlítanak a nőstényekre. Az ő fehér arcuk továbbra is az elsődleges határozó bélyeg. Halvány kék színű csőrük van. A hím tömege: 540–795 gramm. A gácsér egy évben kétszer vedlik. A párválasztás előtti vedlés a nyári hónapokra esik, tollazatuk ilyenkor hasonlít a tojókéhoz. A párválasztás utáni vedlés augusztustól októberig tart, megjelenik a téli tollazat, ami fényes gesztenyebarna.
A tojó legjobban csőréről ismerhető fel. A tojók fehér arci részén sötét sáv díszlik, a hasoldaluk erősen sávozott. Tömege: 310–650 gramm. Mindkét nemnek nagy, lapát alakú csőre van. Télen mindkét ivar szürkés. Hasonlít a kékcsőrű récéhez (Oxyura leucocephala), de itt kevesebb a fejen a fehér, s legfőképpen: nem vastagodott meg a csőr töve. thumb|right|200px|A hímthumb|right|200px|és a tojóthumb|right|200px|Museum specimen
Szaporodása
Évente egyszer költenek, késő télen vándorolnak költési helyükre. Gooders és Boyer (1986) szerint párokat alkotnak késő télre. Az viszont nehezen érthető, hogy a hímen monogámok vagy poligámok-e? A költőhelyre történő érkezés után a gácsérok elvégzik feltűnő udvarlási rítusukat Hogy felkeltse a tojó érdeklődését, a gácsér körülötte úszik, farkát előre hajtja, nyakát kinyújtja, ezután fényes, kék csőrével megüti a nőstény gesztenye színű mellkasát. Mikor a nőstény elégedett a hím előadásával, kinyújtja a nyakát, kinyitja a csőrét.
A tavaszi és nyári hónapokban költenek májustól augusztusig. A költési helyre történő érkezés után a tojók fészket és egy dobogót építenek, ahol a gácsérokkal pihenni tudnak. A fészek éppen a vízszint fölé és az előző évi vegetáció közé épül. A fészek fölé egy kupolát készít, hogy megvédje azt a ragadozóktól. Hozzávetőleg 4 héttel a költőhelyre való érkezés után a nőstény kész a fészkelésre. Siegfried (1976) felvetette, hogy a tojó nem mindig van felkészülve a tojás lerakásához és az alkalmas fészkelőhely kiválasztásához. Ez eredményeztheti a tojás földre- vagy más madarak fészkébe esését. Ezt gyakran megfigyelték az Oxyura jamaicensis-nél, így költésparazitaként is ismert.
A tojók 6–10 fehér tojást raknak, amik a madár testméretéhez képest relatíve nagyok. A kikelésig 23–26 napot kell várni. A tojásokon egyedül a nőstény kotlik. A fiókák fejletlenek, a fészekben maradnak a kikelés utáni első napig, amikor is a szülők kivezetik őket a fészekből. Akkor a fiatal Halcsontfarkú récék képesek a víz alá merülésre és hajlamosak az agresszív viselkedésre más madarakkal szemben. A szülők a fiókák kikelése után 20–30 nappal elhagyják öket. Ezek a fiatal récék 50–55 napos korukra válnak válnak röpképessé.
A tojók nagyon sok energiát fektetnek a fiatalok nevelésébe. Ez a gondos fészeképítésben, a fészek eltakarásában, a tojásban történő tartalék tápanyag felhalmozásában és a költésre szánt időben nyilvánul meg. A kikeléstől számított 2–4 hétig a tojó nagyon gondos a fiókákkal. Közel marad táplálkozás közben és agresszív magatartást mutat, ha más korú réce közeledik. Ezek kívül kevesebb időt tölt víz alá merüléssel. Amíg a fiókák alábuknak, ő figyel és megvédi őket egy esetleges veszélyhelyzet esetén.
A hímek kevés vagy semmilyen szülői gondoskodást sem mutatnak. Gyakran elhagyják a tojót a költési időszak alatt. Azok a gácsérok, amelyek a tojókkal maradnak, semmiféle zaklatástól sem védik meg a fiókákat.
Élettartama Maximális élattartama 13 év, fogságban 2,4 év. Nagy-Britanniában az egyedek hosszú kort érnek meg, invazív fajnak számít.
Viselkedése bélyegkép|jobbra|250px|Hím A halcsontfarkú récék a szárazföldön elég ügyetlenek a lábaik testükön való elhelyezkedése miatt. Lábaik túlságosan hátul helyezkednek el, ami megnehezíti a járást. Ez a morfológiai kialakítás viszont a vízben rendkívül gyorssá és ügyessé teszi őket. Viszonylag kis erőkifejtéssel le tudnak merülni és lesüllyedni a víz alá. Lenyűgöző, hogy ezek a madarak a ilyen ki erőkifejtéssel hozzávetőleg 1 méter mélyre le tudnak merülni a felszín alá az aljzatig a táplálékért. Amíg merül, lábaival egyszerre evez, szárnyait összezárva tartja.
Néha egészen alacsonyan repülnek a vízfelszín felett. Ez vándorlás alatt figyelhető meg, mikor közepes vagy nagy csapatokban repülnek. Elsősorban este vonulnak a nyári tenyészterületükre. A récék előfordulhatnak egyedül, párban vagy kisebb, 8-12 fős csapatokban is. Ritkán társulnak más madarakkal valamint a fiókák agresszív viselkedésre hajlamosak más madarakkal szemben.
Kommunikációja
Ezek a madarak nem adnak ki hívó vagy éneklő hangokat. A hímek viszont udvarlás közben násztáncukat bonyolult hangokkal kísérik.
Táplálkozása
A halcsontfarkú récék mindenevők. Táplálékuk főleg vízi gerinctelenekből és növényekből áll. Lapát alakú csőrüket használják a táplálék kiszűrésére az iszapból merülés közben. A növényi táplálékok közé tartoznak a zárvatermő növények, magok. A vízi gerinctelenek képezik a táplálékuk másik részét. Ez a gerinctelenek évszakos gyakoriságától is függ. Ilyenek a Crustaceae- és Chiromonidae-lárvák és -bábok.
Ragadozói
vörös róka (Vulpes vulpes) mosómedve (Procyon lotor) amerikai nyérc (Mustela vison) amerikai varjú (Corvus brachyrhynchos) vörösfarkú ölyv (Buteo jamaicensis) amerikai uhu (Bubo virginianus) bakcsó (Nycticorax nycticorax) prériölyv (Buteo swainsoni) gyűrűscsőrű sirály (Larus delawarensis) kaliforniai sirály (Larus californicus)
A halcsontfarkú récéknek megvan a képessége a víz alá bukáshoz. Ez az adaptáció hozzájárul a ragadozók kijátszásához. A fészkelési időszak alatt fészet építenek a környező növényekből. Ez védelmet nyújt és álcázza a fészket a fészekpredátorokkal szemben. A tojó a viselkedésével el is térítheti a ragadozókat a fészektől. Ezen kívül a nőstények és a fiókák rejtő színezetűek.
Ökoszisztémában betöltött szerepe
Az ökoszisztémában ahol élnek, kettős szerepük van: ragadozóként viselkednek az árvaszúnyogfélék lárváival és a rákokkal szemben, de táplálékul is szolgálnak a fent említett ragadozóknak. Ezen kívül gazdaszervezetek a tápcsatorna-élősködőknek, például Polymorphus obtusus, Corynosoma constrictum, Hymenolepis cyrtoides, Diorchis excentrica.
Gazdasági jelentősége
Régen a halcsontfarkú récét minőségi húsa miatt vadászták. Szabályozott vadászatát jelenleg sportként űzik az Egyesült Államokban és Európában.
Jegyzetek
Források
Hermann Heinzel - Richard Fitter - John Parslow: Európa madarai Birding.hu - magyar neve
További információk
Birdguides.com Madarhatarozo.hu Animal Diversity Web
Kategória:Oxyura Kategória:Madárfajok Kategória:Észak-Amerika madarai Kategória:Kanada madarai Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok madarai Kategória:Közép-Amerika madarai Kategória:Salvador madarai Kategória:Guatemala madarai Kategória:Honduras madarai Kategória:Mexikó madarai Kategória:Nicaragua madarai Kategória:Dél-Amerika madarai Kategória:Argentína madarai Kategória:Bolívia madarai Kategória:Chile madarai Kategória:Kolumbia madarai Kategória:Ecuador madarai Kategória:Peru madarai Kategória:A Karib-szigetek madarai Kategória:Anguilla madarai Kategória:Antigua és Barbuda madarai Kategória:A Bahama-szigetek madarai Kategória:Barbados betelepített madarai Kategória:Bermuda madarai Kategória:A Kajmán-szigetek madarai Kategória:Kuba madarai Kategória:A Dominikai Közösség madarai Kategória:A Dominikai Köztársaság madarai Kategória:Guadeloupe madarai Kategória:Grenada madarai Kategória:Haiti madarai Kategória:Jamaica madarai Kategória:Martinique madarai Kategória:Montserrat madarai Kategória:Puerto Rico madarai Kategória:Saint Kitts és Nevis madarai Kategória:Saint Lucia madarai Kategória:Saint Vincent és a Grenadine-szigetek madarai Kategória:A Turks- és Caicos-szigetek madarai Kategória:A Brit Virgin-szigetek madarai Kategória:Az Amerikai Virgin-szigetek madarai Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Magyarország betelepített madarai Kategória:Az Egyesült Királyság betelepített madarai Kategória:Inváziós fajok Kategória:Franciaország betelepített madarai Kategória:Spanyolország betelepített madarai Kategória:Portugália betelepített madarai Kategória:Marokkó betelepített madarai