A waweli székesegyház vagy Szent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyház a Krakkói főegyházmegye érseki főszékesegyháza Krakkóban, a Wawel-dombon. Ebben a templomban koronázták a lengyel királyokat és itt van végső nyughelyük is. A katedrálist Szent Szaniszlónak, a lengyelek legfontosabb nemzeti szentjének szentelték, aki a templomban nyugszik. Ide temetkezett I. Ulászlótól Erős Ágostig 19 lengyel király, de a mai napig ide temetik a krakkói püspököket is.
Története bélyegkép|A székesegyház a Wawel térképén balra|bélyegkép|Ulászló Herman katedrálisának megmaradt része a Szent Leonard kriptája bélyegkép|Az ezüstharangok tornya alatti kripta balra|bélyegkép|Nagy Kázmér kapuja bélyegkép|Mihály arkangyal – dombormű balra|bélyegkép|Szent Margit – dombormű
A mai gótikus templom helyén két korábbi román katedrális állott. A korábbit, mely Vitéz Boleszláv fejedelem idejében épült, Szent Vencelnek szentelték. Építését 1020-ban kezdték meg az 1000-ben lezajlott gnieznói szinódus határozata alapján. A Szent Gereon templom maradványait (többek között a kripta alsó részét) a 20. század elején tárták fel és az 1980-as évek vizsgálata azonosította ezzel az első templommal. Az épület 1038-ban semmisült meg I. Břetislav cseh fejedelem támadása idején.
A második székesegyházat II. Boleszláv idején kezdték építeni, majd I. Ulászló Herman alatt folytatták az építkezést és Ferdeszájú Boleszláv alatt fejezték be. 1142-ben szentelték fel. A templom háromhajós bazilika volt két kórussal és a nyugati kórus alatti Szent Leonard kriptával. A 13. században hozzáépült a Szent Miklós kápolna északon és a Szent Péter és Pál kápolna délen, középen pedig kialakították szczepanówi Szent Szaniszló mártír püspök sírját és oltárát, akinek hamvait 1289-ben hozták át a krakkói Szent Mihály arkangyal templomból. Ettől kezdve a székesegyház lett a szent kultuszának központja.
A katedrális 1305-ben leégett. Máig megmaradt belőle a Szent Leonard-kripta és az Ezüstharang- torony alsó része. 1320-ban a még romos és kiégett templomban a gnieznói érsek lengyel királlyá koronázta I. Ulászlót. Röviddel ezután Nanker krakkói püspök hozzákezdett az új, gótikus katedrális építéséhez.
Az újjáépítés a Szent Margit kápolnával kezdődött, ez jelenleg a sekrestye. A kórus 1346-ban lett kész, majd 1364-ben a templom többi része, a főhajó, kereszthajó és a mellékhajók. A templomot 1364. március 28-án Nagy Kázmér jelenlétében szentelte fel a gnieznói érsek de az építését csak később fejezték be. A székesegyház háromhajós, kereszthajós bazilika lett szentélykörüljáróval és kápolnakoszorúval, belsőjét szobrokkal és képekkel díszítették.
1679-ben a szentélykörüljáró északi szárnyát megmagasították a kórus magasságáig, majd 1713-1715 között a másik két szárny magasságát is megnövelték. A templomot többször kirabolta ellenséges katonaság, így 1655–1657 között a svédek sok műtárgyat megsemmisítettek, majd 1702-ben újra feldúlták a templomot.
A 19. században a székesegyházat többször is átépítették. 1895–1910. között a templomot közadakozásból teljesen restaurálták. Az osztrák uralom alatt a templomot át akarták alakítani helyőrségi templommá; úgy tervezték, hogy a királysírokat átszállítják a krakkói Szent Péter és Pál templomba.
1817-ben Józef Poniatowski herceg hamvait, majd 1818-ban Tadeusz Kościuszko hamvait helyezték el a templomban. 1890-ben Adam Mickiewicz hamvait hozták haza Franciaországból, Juliusz Słowacki végső nyughelye pedig 1927-ben lett a székesegyház. Józef Piłsudski marsal 1935-től, Władysław Sikorski pedig 1993-tól nyugszik a templomban.
A második világháború alatt a német megszállók bezárták a székesegyházat, kirabolták, és sok műkincset megsemmisítettek.
A székesegyház kívülről bélyegkép|A vikárius torony (a közelebbi) és az óratorony A templom téglából és fehér mészkőből épült, háromhajós bazilika kereszthajóval, szentélykörüljáróval és kórussal. A 18. században a hajók magasságának megemelésével elvesztette a korábbi egységes bazilika jellegét. Évszázadok alatt a gótikus épület köré különböző stílusú kápolnák koszorúja épült. A székesegyházat a külső udvartól elválasztó falon Jan Trevano három barokk kaput épített 1609-ben.
A székesegyháznak három tornya van. Északon helyezkedik el a Zsigmond-torony a híres Zsigmond-haranggal. Ennél magasabb az óratorony Kacper Bażanka készítette barokk toronysisakkal, a déli oldalon pedig a vikárius torony vagy ezüst harangok tornya van, így hívják, mivel a benne lévő bronz harangok anyaga tartalmaz némi ezüstöt is.
Homlokzat bélyegkép|balra|A székesegyház homlokzata bélyegkép|Az északi szárny bélyegkép|balra|Zsigmond-harang bélyegkép|Óratotony bélyegkép|balra|Déli szárny A templom homlokzata nagyrészt megőrizte eredeti alakját, különösen a felső része, melyben megmaradt a rózsaablak. Ennek színes üvegablaka a Szent Szaniszlót ábrázoló eredeti üvegablak 19. századbeli hű másolata, az eredeti az „Elveszett Wawel” kiállításon látható.
A 15. században a templomhoz két kápolnát építettek hozzá, melyek falán a portál két oldalán egy-egy dombormű látható: Szent Margit és Szent Mihály arkangyal a sárkánnyal küzd. A bejáratnál a Szentháromság kápolnánál fosszilis állatok csontjai függenek a falon. A bejárat felett barokk baldachin van. Az eredeti barokk, lemezzel burkolt kapun ismétlődő díszítés a K betű – Nagy Kázmér nevének kezdőbetűje.
Északi szárny Az északi oldalon különböző épületek támaszkodnak a székesegyházra: a káptalanház, a katedrális késő gótikus kincstára (1481-1500) és a káptalan könyvtára. A káptalan épülete eredetileg 15. századi lakóház volt, 1775-ben ennek egy részét könyvtárrá és levéltárrá alakították át.
Zsigmond-torony A templom második legmagasabb tornyát a 14. század második felében kezdték építeni és a vár védelmi rendszerébe szánták. 1520-ban alakították át harangtoronnyá, amikor felfüggesztették az Öreg Zsigmond által adományozott Zsigmond-harangot, mely hosszú ideig a legnagyobb lengyel harang volt. Megszólaltatásához 8-12 ember szükséges. A harangot ma is használják, de csak nagy egyházi és állami ünnepeken. A torony többi harangja: a Kardinális (1445), Urbán (1460), Félzsigmond (1463), valamint Szaniszló (1751). A toronysisak 1898-ban készült.
Óratorony A 15. század elején épült a korábbi román torony alapjaira. Ma 1715-16 között készült barokk sisak fedi. A torony párkányának négy sarkán négy szent szobra áll: Kázmér, Vencel, Szaniszló és Adalbert.
Déli szárny Itt több kápolna épült, többek között a kupolával fedett Zsigmond-kápolna és ennek mása, a Vasa-kápolna. Az ezüst harangok tornyának lábánál található a királysírok kijárata, melyet az 1930-as évektől baldachin fed.
Az Ezüstharang-torony Más néven vikárius-torony. Az alapja (12 m magasságig) a második templom része volt. Három harangja van: Maciek (1699), Nowak (16. sz.) i Gaworek (1496). A harangok bronzöntvénye jelentős mennyiségű ezüstöt tartalmaz, innen a torony neve.
A székesegyház belső tere Az eredeti gótikus összkép megmaradt, bár az utólagos változtatások sokat módosítottak rajta. Szent Szaniszló mauzóleuma, melyet a 17. században állítottak fel a kereszthajó közepén, a rövid főhajót és a kórust két külön térre bontotta. A 17. és 18. században barokkosított szentélykörüljáró elvesztette középkori jellegét. A főhajót és a kórust, melyet bordás keresztboltozat fed, csúcsíves árkád választja el a mellékhajóktól és a szentélykörüljárótól. A kórus keleti oldalán feltűnik a lengyel gótikára jellemző háromosztású boltozat. Eredeti megoldás a pillér-támfalas rendszer, melyet krakkói rendszernek is neveznek. bélyegkép|A kórus gótikus boltívekkel a főoltár felett bélyegkép|Szent Szaniszló szarkofágja A templom vázlatos alaprajza + 320px Zsigmond-torony Kincstár A Czartoryski család kápolnája az Óratorony alatt Előcsarnok Samuel Maciejowski püspök kápolnája A Lipski család kápolnája A Skotnicki család kápolnája Andrzej Zebrzydowski püspök kápolnája Sekrestye Piotra Gamrat püspök kápolnája Mária-kápolna Piotr Tomicki püspök kápolnája Andrzej Załuski püspök kápolnája János Albert kápolnája Jakub Zadzik püspök kápolnája Jan Konarski püspök kápolnája Zsigmond-kápolna Vasa-kápolna A Szafraniec család kápolnája A Potocki család kápolnája Świętokrzyska-kápolna Szentháromság-kápolna Szent Szaniszló szarkofágja Szentély
A főhajó A főhajó boltívek közötti pillérein Szent Jeromos, Szent Ambrus, Szent Gergely és Szent Ágoston faszobra áll. A pillérek között királysírok: I. Ulászló magyar király (Lengyelországban III. Ulászló néven uralkodott) 1906-ban gótikus minták után készült jelképes szarkofágja (a sír üres, a király tetemét a vesztes várnai csata után nem találták meg). Jagelló Ulászló magyar vörös márványból a 15. század első felében készült szarkofágja. A reneszánsz homokkő baldachin felette 1524-ben készült.
A székesegyház belsejét borító brüsszeli gobelinek Jákob történetét ábrázolják, Jakkub van Zeunen műhelyében készültek. Az empóriumot 1756-59 között F. Placidi készítette, az orgona 1785-ből való. A falakon a régi falfestés maradványai láthatók. bélyegkép|Nagy Kázmér sírja bélyegkép|Részlet I. Ulászló sírjából bélyegkép|Hedvig királynő sírja bélyegkép|Hedvig királynő sírjából kiemelt jelvények bélyegkép|180px|Hedvig lengyel királynő (A krakkói székesegyházban őrzött kép után) Kereszthajó A templom közepén helyezkedik el Szent Szaniszló barokk síremléke, mely 1626-1629 között készült. Ebben helyezték el Szent Flórián ereklyéit és Szent Szaniszló maradványait. Az ezüsttel borított fából készült Szent Szaniszló életéről készült jeleneteket ábrázoló ereklyetartó-koporsó Piotr von den Rennen munkája. Látható rajta többek között a Grünwaldi csata egy jelenete is, mivel a legenda szerint Szent Szaniszló hozzájárult a lengyelek győzelméhez. A síremlék neve Ara Patriae vagyis a haza oltára. Ide helyezték évszázadokon keresztül a királyok a győzelmi trófeáikat, például Jagelló Ulászló ide tűzte fel az 1410-es Grünwaldi csatában a Német Lovagrendtől szerzett zászlókat. Utolsóként Sobieski János helyezte el az 1683-ban a Bécs alatti csatában zsákmányolt török zászlót. A síremlék mellett püspökök szarkofágjai láthatók.
A kórus és a szentély A zárókövek faragott szobrai: Az angyalok imádják a feltámadt Krisztust, Szent Szaniszló, Szent Vencel, valamint Rawicz címere a legrégibb krakkói gótikus szobrok közé tartoznak. A falakon 1616-ból származó falfestmények maradványai láthatók. Lejjebb tájképeket és címert ábrázoló 17. századi flandriai gobelinek és 1620-ban készült kanonoki stallumok. A háttámlákat és a szószéket 1901-ben rekonstruálták az eredeti darabjainak felhasználásával.
A főoltár Piotr Gembicki püspök alapítványából épült. Előtte zajlott le a lengyel királyok koronázási szertartása. A ma is látható barokk oltár 1650 körül készült Giovanni Battista Gisleni tervei szerint. Középen látható a Keresztre feszítés képe. A kórus pódiumán Piotr Gembicki püspök trónja Nalecz címerével. A trón fölött III. Szász Ágost király és felesége, Mária Jozefa osztrák főhercegnő 1734-es koronázására készített baldachin függ. Az oltár mögött a 16. század második felében készült színes falfestmény megmaradt részletei láthatók. Az oltárhoz vezető lépcsőn Jagelló Frigyes kardinális bronz síremléke, jobbra pedig a főoltár megújítójának, Piotr Gembickinek a sírja († 1657.) foglal helyet.
A kórus két oldalán a pillérek közt sorban a következő szarkofágok láthatók: I. Ulászló lengyel király († 1333.) Ezt a hesseni kőfaragók által homokkőből faragott síremléket fia, Nagy Kázmér állíttatta, és a székesegyház első szarkofágja lett. A föléje boruló neogótikus baldachin (1900-1903) a 17. században eltávolított eredetit helyettesíti. Nagy Kázmér († 1370) szarkofágja, melyet unokaöccse, Nagy Lajos lengyel és magyar király állíttatott. A síremlék és az oszlopok vörös márványból, a baldachin homokkőből készült.
Szentélykörüljáró Kora barokk kapukon keresztül juthatunk a szentélykörüljáróba, a kapuk mellett Alfred Daun 1903-ban készült bronz reliefjei vannak.