Canterburyi Ágoston, OSB (Róma, 534. november 13. – Canterbury, 604. május 26.) bencés szerzetes, 598-ban Canterbury első érseke. Ő az angol egyház egyik megalapítója, Anglia egyik védőszentje, szokásos mellékneve „az angolok apostola”.Delaney Dictionary of Saints pp. 67–68
Ágostont, aki egy római kolostor perjele volt, 595-ben Nagy Szent Gergely bízta meg azzal, hogy vezesse a pogány I. Æthelberht országának, a Kenti Királyságnak a keresztény hitre térítésével megbízott missziót. Talán azért Kentet választották helyszínül, mert közel volt ahhoz a Galliához, amely már akkor is keresztény királyság volt, és mert Æthelberht király felesége, Berta Párizs királyának, I. Charibertnek a keresztény lánya volt. Bertától azt várták, hogy a térítés sikeressége érdekében hatni tud férjére. Bár a misszió még Kent elérése előtt visszafordult, Ágoston Thanet szigetén partra szállt, és Æthelberht központi városa, Canterbury felé vette az irányt.
Æthelberht áttért a keresztény hitre, a misszionáriusokat hagyta szabadon prédikálni, a városfalon kívül még területet is biztosított számukra, ahol kolostort alapíthattak. Ágostont az angolok püspökévé szentelték, aki a király számos alattvalóját megtérítette. A legnagyobb tömeges keresztelésre 597 karácsonyán került sor, amikor a karácsonyi misén több ezer ember vette fel a keresztséget. 601-ben Gergely pápa további misszionáriusokat, s velük együtt biztató leveleket és ajándékokat küldött az egyháznak. Sikertelenül próbálta meg a kelta püspököket rábeszélni, hogy vessék alá magukat Ágoston egyházrendszerének. 604-ben Londonban és Rochesterben katolikus püspökségeket alapítottak, s létrehoztak egy iskolát angolszász papok és misszionáriusok képzésére. Szintén Ágoston intézte utódjának, Canterburyi Lőrincnek a felszentelését.
Ágoston 604-ben halt meg, ezt követően röviddel már szentté is avatták. Az angliai egyház és a Szentszék között még 930 évig megvolt az egység, mígnem VIII. Henrik a 16. században függetlenné nem nyilvánította az előbbit.
A misszió háttere Miután a római légiók 410-ben elhagyták Britannia provinciát, a Brit-sziget lakosainak egyedül kellett megvédeniük magukat a szászok támadásai ellen. A sziget lakosságát már Britannia szétesése előtt is keresztény hitre térítették, még eretnekük is volt, Pelagius. A légió kivonulása után a déli partokat pogány törzsek népesítették be, de a sziget nyugati fele keresztény maradt. A brit egyház a rómaitól külön fejlődött, rájuk az Ír-szigetet megtérítő misszionáriusok voltak hatással.Hindley Brief History of the Anglo-Saxons pp. 3–9 A brit egyházra inkább a kolostorok, semmint a püspökségek voltak a jellemzők. A két egyház között eltérés mutatkozott a húsvét dátumának megállapításában és a papok által hordott hajviselet, a tonzúra jellemzőiben is.Mayr-Harting The Coming of Christianity pp. 78–93Yorke Conversion of Britain pp. 115–118 tárgyalja részletesen a kelta egyház témáját, és azt, hogy ez pontosan mi volt. A kereszténységnek a keleti parton való túlélésére utaló bizonyítékok közé tartozik Szent Alban kultuszának fennmaradása és az eccles, a latin egyházért kifejezésnek az angol településnevekben való megléte.Yorke Conversion of Britain p. 121 Arra vonatkozó nincsenek bizonyítékok, hogy ezek az őskeresztények próbáltak volna téríteni az angolszászok körében.Stenton Anglo-Saxon England p. 102
Ez volt a háttér, amelynek ismeretében I. Gergely pápa 595-ben úgy határozott, hogy hittérítőket küld az angolszász területekre.Stenton Anglo-Saxon England pp. 104–105 Kentet Æthelberht irányította, aki 588 előtt vette feleségül Berta frank királyi hercegnőt,Stenton Anglo-Saxon England pp. 105–106 a meroving király, I. Charibert lányát. Házasságával egy időben magával vitte Kentbe Liudhard püspököt is,Nelson "Bertha (b. c.565 körül – 601 vagy később)" Oxford Dictionary of National Biography akivel Canterburyben felújítottak egy római korból származó templomot,Hindley Brief History of the Anglo-Saxons pp. 33–36 talán a mai Canterburyi Szent Márton-templomot. Bár Æthelberht angolszász szokást követő pogány volt, feleségének megengedte a vallásgyakorlást. Berta egyik életrajzírója azt állítja, hogy Æthelberht felesége hatására kérte meg Gergely pápát, hogy küldjön hozzá hittérítőket. Ian Wood történész feltevése szerint a kezdeményezés egyszerre érkezett a kenti udvar és a királynő oldaláról.Wood "Mission of Augustine of Canterbury" Speculum pp. 9–10 Más történészek úgy vélik, hogy bár az indíték homályos, maga Gergely küldte a misszionáriusokat. Szent Béda egyik híres története szerint a római rabszolgavásáron Gergely találkozott szőke angolszász rabszolgákkal, és ekkor döntött úgy, hogy megtéríti ezt a népet.Feltehetően Gergely érdeklődött, hogy honnét jöttek a rabszolgák. Azt válaszolták, hogy angolok Nagy-Britannia szigetéről. Gergely erre azt válaszolta, hogy nem angolok, hanem angyalok. Bede History of the English Church and People pp. 99–100Mayr-Harting The Coming of Christianity pp. 57–59 Az ország kiválasztásában azonban sokkal praktikusabb dolgok is közrejátszhattak, például hogy új területekkel ismertessék el a pápaság hatalmát, illetve befolyást szerezzenek az egyre hatalmasabb kenti király udvarában. A misszió a longobárdokhoz küldött csapat ott fölöslegesnek ítélt része lehetett.Mayr-Harting "Augustine [St Augustine] (d. 604)" Oxford Dictionary of National Biography
Kent és Æthelberht választásánál számos szempont közrejátszhatott, amelyek között az is szerepelt, hogy a király felesége szabadon gyakorolhatta vallását. A frankok és a kentiek közötti kereskedelem szilárd alapokon állt, a nyelvi korlátok is csak csekély akadályt jelentettek, mivel a misszió tolmácsai a frankoktól jöttek. A küldöttség ideirányításának egy másik oka a Kenti Királyság hatalmának folyamatos növekedése lehetett. Ceawlin wessexi király 592-es bukása óta Æthelberht volt a vezető angolszász uralkodó. Szent Béda, egy 8. századi szerzetes, aki megírta az angol egyház történetét, úgy utal Æthelberhtre, mint akinek imperiuma, hatalma van a Humber folyótól délre fekvő területek fölött. Végül Kentnek a frankokhoz való közelsége a keresztény területekről érkező segítség lehetőségét is jelentette.Brooks Early History of the Church of Canterbury pp. 6–7
595-ben Gergely a Szent Antoniusz apátság egyik papját, Ágostont választotta a Kentbe küldendő misszió vezetőjének, és ő választotta ki az Ágostont kísérő szerzeteseket is. Gergely pápa támogatást remélt a frank királytól, és Ágoston érdekében számos frank püspöknek írt levelet, amelyben leírta a küldetést, és arra kérte őket, hogy küldöttjét és csapatát megfelelő fogadtatásban részesítsék. Ezeknek a leveleknek néhány másolata Rómában fennmaradt. A küldetés megsegítése érdekében a pápa II. Theuderich burgundi és II. Theudebert austrasiai királynak, valamint nagyanyjának, Brünhildének is írt levelet. Gergely II. Chlothárnak, Neustria királyának megköszönte az Ágostonnak nyújtott segítséget. A vendégszeretet mellett a frank püspökök és királyok tolmácsokat is biztosítottak, és néhány frank pap is elkísérte a missziót.Brooks Early History of the Church of Canterbury pp. 4–5 Azzal, hogy Gergely elintézte a frank királyoknál és püspököknél a fogadtatást, Kentben is kellemes légkört teremtett Æthelberht udvarában a térítők számára, mivel valószínűtlen, hogy a király kellemetlenül bánna olyanokkal, akikkel feleségének rokonai láthatóan jóban vannak.Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 6 A frankok ez idő tájt igyekeztek befolyásukat Kentre is kiterjeszteni, s Ágoston küldetésének támogatása segíthetett e cél elérésében is. Chlotharnak a gyakorlatban egy, a Csatorna mindkét oldalára kiterjedő uradalomra volt szüksége, hogy nagyobb sikerrel vezethesse seregeit a szomszédos frank királyságok ellen.Wood "Mission of Augustine of Canterbury" Speculum p. 9
Arról nem maradtak fenn források, Gergely miért egy szerzetest nevezett ki a küldetés élére. Gergely pápa írt egyszer egy ajánlást Æthelberhtnek, melyben kifejtette, hogy Ágoston mennyire érti a Bibliát, tehát hogy mennyire művelt. Képességei között megtalálható volt az adminisztráció vezetéséhez szükséges szakértelem is, amelyet Gergely jól ismert, hiszen amikor pápaként egyidejűleg a Szent Antal-apátság apátja volt, Ágoston perjelre bízta az apátság napi ügyeinek intézését.
Megérkezése és első erőfeszítései Ágoston Canterburyi Lőrinccel, az érsekség következő előjárójával és negyven másik emberrel – köztük szerzetesekkel – érkezett meg. Nem sokkal azután, hogy elhagyták Rómát, a misszionáriusok az előttük álló feladattól elcsüggedve megálltak. Ágostont visszaküldték, hogy szerezze meg a pápa jóváhagyását a küldöttek visszatéréséhez. Gergely ezt megtagadta, és a küldöncöt egy biztató levéllel indította vissza, hogy tartsanak ki, és folytassák útjukat.Blair An Introduction to Anglo-Saxon England pp. 116–117 597-ben Ágoston csapatával együtt kikötött Kentben. Már rögtön megérkezésük után sikereket értek el:Fletcher The Barbarian Conversion pp. 116–117 Ethelbert megengedte, hogy a papok a fővárosban, Canterburyben letelepedjenek és igét hirdessenek. A misék helyszíne a Szent Márton-templom volt. Sem Béda, sem Gergely nem említi meg Ethelbert megkeresztelésének időpontját,Wood "Mission of Augustine of Canterbury" Speculum p. 11 de a feltevések szerint erre 597-ben került sor. A középkor elején a tömeges áttéréshez először az uralkodó áttérése szükségeltetett, és Ágostonról azt jegyezték fel, hogy Kentbe való érkezését követően egy év alatt számos embert térített meg. 601-ben Gergely mind Ethelbertnek, mind Bertának levelet írt, amelyben a királyt fiának nevezte, és utalt megkeresztelésére is.A levél szerint, melynek fordítása megtalálható a Brooks-féle Early History of the Church of Canterbury 8. oldalán, "megőrizni a kegyelmet amiben részesült". A kegyelem ebben a szövegösszefüggésben a keresztség kegyelmét jelenti. Thomas Elmham 15. századi krónikás feljegyzéseiben említés található egy akkori hagyományról, mely szerint a királyt pünkösd vasárnapján, vagyis 597. június 2-án térítették meg. A dátum kétségbevonására nincs indok, de nem is bizonyítható.Brooks Early History of the Church of Canterbury pp. 8–9
Ágoston a püspökség központját Canterburybe helyezte. Nem világos, hol és mikor avatták püspökké. Béda egy századdal a történtek után azt állította, hogy Æthelberht megkeresztelését követően Ætherius, Arles frank érseke szentelte fel, azonban Gergely pápa korabeli levelei Ágostont már Angliába való érkezése előtt is püspökként emlegetik. Gergely egyik, 597 szeptemberében írt levele Ágostont püspöknek nevezi, és csak egy tíz hónappal később írja, hogy a németek érseke felszentelte.Brooks Early History of the Church of Canterbury p. 5
left|thumb|Az angol királyságok 600 körüli kiterjedését ábrázoló térkép Nem sokkal érkezése után megalapította a Szent Péterről és Szent Pálról elnevezett kolostort, melyet később átneveztek Canterburyi Szent Ágoston-apátsággá. Az apátság területét a király adományozta.Blair Church in Anglo-Saxon Society pp. 61–62 Gergely egy 598-ban az Eulogiosz alexandriai pátriárkának írt levelében azt írta, hogy Kentben több mint 10 000 embert kereszteltek meg; lehet hogy a szám túlzás, de nincs okunk arra, hogy megkérdőjelezzük az ilyen arányú vallásváltást. Lehetséges azonban, hogy már Ágoston érkezése előtt is voltak Kentben keresztények, akik a Római Birodalom idejéből őrizték meg a vallást.Mayr-Harting The Coming of Christianity pp. 32–33