bélyegkép|350px|jobbra|A Negev-sivatag ősi városait az ókori tömjén- és fűszerszállító útvonalak kötötték össze a Földközi-tengerrel.
A tömjénút az Egyiptomot, Indiát és Arábiát átszelő nagyobb kereskedelmi útvonalak gyűjtőneve. A Dél-Arábiától a Földközi-tengerig ívelő tömjénkereskedelem durván az i. e. 3. század és a Krisztus születése utáni 2. század között virágzott. A tömjénút olyasfajta áruk szállítására szolgált, mint az arab tömjén és mirha; indiai fűszerek, ébenfa, selyem és finom kelmék; valamint kelet-afrikai ritka fafajták, tollak, állatbőrök, és arany.
Történetének kezdetei Az ókori egyiptomiak a Vörös-tengeren közlekedve importáltak fűszereket "Punt földjéről" és Arábiából.Rawlinson 2001: 11-12 Az indiai cikkeket arab hajókon vitték Ádenbe. Különlegesen felszerelt türoszi hajók, az úgynevezett „tarziszi hajók”, számtalanszor végigjárták a keletre vezető utat, hogy arannyal, ezüsttel, elefántcsonttal és drágakövekkel megrakodva térjenek vissza. Mindezt Ofír kikötőjében rakodták ki.
Himanshu Prabha Ray (2003) így ír erről:Ray 2003: 31
Strabo szerint a Róma és India közötti kereskedelem növekvő tendenciát mutatott. (II.5.12.):
bélyegkép|jobbra|350px|Zöld: A Szászánida Birodalom 602 és 629 között; sráfozott terület: Szasszánid katonai ellenőrzés alatt
Patricia Crone (2006) azon a véleményen van, miszerint a szárazföldi kereskedelem továbbra is fennmaradt az India és a görög-római világ közötti egyre intenzívebb tengeri kapcsolatok mellett.Crone 2004: 10 A még nem iszlám mekkaiak például a rómaiak luxuscikkek iránti vágyának kielégítésére használták a Tömjénutat. A mekkaiak idején ugyanazokat a cikkeket exportálták: arab tömjént, kelet-afrikai elefántcsontot és aranyat, indiai fűszereket, kínai selymet stb. A tömjénkereskedelem hanyatlása után Jemen kávékivitelre használta al-Mocha vörös-tengeri kikötőjét.Colburn 2002: 14
bélyegkép|220px|Egyiptom a Rásidún uralkodása idején. |balraA római-perzsa háborúkat követően a római Bizánci Birodalom területeit a perzsa szasszánius dinasztia tagja, I. Koszró hódította meg.Farrokh 2007: 252 639 végén vagy 640 elején az arabok Amr ibn al-Ász vezetésével átszelték Egyiptomot.Meri 2006: 224
Ez az előretörés Egyiptom iszlám meghódításának kezdetét jelentette. Alexandria és a többi nagy kikötőváros,Holl 2003: 9 biztosította a Ptolemaiosz dinasztia óta görög-római világ számára az Indiával folytatott kereskedelmet.Lindsay 2006: 101
Végül az oszmánok meghódították Konstantinápolyt a 15. században, ami a törökök kezébe adta az Európa és Ázsia közötti legközvetlenebb kereskedelmi utak fölött gyakorolt hatalmat.The Encyclopedia Americana 1989: 176
Napjainkban Az UNESCO világörökségi bizottsága 2000. november 27-i, az ausztráliai Cairns-ben tartott ülésén világörökségi helyszínné nyilvánította az Omán területére eső tömjéntermő vidéket és a hozzá kapcsolódó kikötőket és oázisokat. Íme az erről szóló határozat részlete: 2008-ban ugyancsak világörökségi listára került - első Szaúd-arábiai objektumként - Mada'in Salih régészeti terület, amely a Vörös-tenger menti szárazföldi karavánút kiemelkedő jelentőségű helye volt.
A tömjén- és mirha-kereskedelemben a kereslet megcsappanásával járt az időszámításunk kezdetén megjelent őskereszténység, s annak a római birodalom területén történő elterjedése (Udi Lévy). Ugyanis a korábbi misztériumok kellékeit jelentő tömjén és mirha helyét új jelkép: a kenyér és a bor váltotta fel (a nabateusok gyors reagálásként meghonosították a Negevbeli városok szőlőművelését).
Az iszlám térhódításával egyidőben a nabateus-gazdaság keretei közt működő távolsági kereskedelem szárazföldi szakasza megszűnt, illetve az útszakasz használati jelentősége lokálissá vált, majd pedig a medinai és mekkai zarándoklatok beindulásával jelentősége újra megemelkedett. Részben ennek, részben az oszmán birodalmi hatalom stratégiai igényeinek kiszolgálására volt hivatva az 1906-ban megépített Bagdad-Medinai vasútvonal, amely lényegében szintén a tömjénút vonalát követte. (Mára megszüntették, csak egyes helyi szakaszai működnek, eredeti nyomvonalát a sivatagban fellelhető roncsai jelzik.)
A Themba Wakashe vezette Világörökségi Bizottság 2005. július 15-én vette az UNESCO világörökségek listájára a tömjénút városait a Negev-sivatagban. A határozat így rendelkezik:
A szócikk témájához lásd még Karaván Nabateusok Mada'in Salih Petra Negev-sivatag
Jegyzetek
Fordítás
Források
Udi Levy: Petra Az elveszett civilizáció - Bp. General Press K. 1996. - C.Diercke - E. Gaebler: Schul-Atlas für höhere Lehranstalten - Braunschweig, 1899. G. Westermann Verlag G. Heck–M. Wöbcke: Arabische Halbinsel (347–350 old.) Dumont Reiseverlag, 2007.