Abaújdevecser egykori község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. 1984-ben Encshez csatolták.
Fekvése, megközelítése Encs belvárosától északnyugatra fekszik, az M30-as autópálya és a 3-as főút közelében, Főutcája a főútról, kevéssel annak 222. kilométere előtt északnyugat felé leágazó 26 149-es út (települési nevén Kossuth utca, majd Fő utca).
Története Középkor Neve valószínűleg magyar személynévből származik. Az, hogy a szláv devicsar ’kilencedszedő’ szó rejlene mögött, biztosan tévedés. A kilencedszedő kifejezés nem létezett, és a kilenced mint földesúri adónem jóval későbbi, mint a magyarországi Devecser falunevek. balra|bélyegkép|220x220px|Emlékoszlop Abaújdevecser fennállásának 740. évfordulójára Első említése 1262-ből származik. Eredetileg az abaúji vár birtoka volt, ebben az esztendőben azonban István ifjabb király (a későbbi V. István király) eladományozta Csete fia Aladár királynéi tárnokmesternek négy másik faluval együtt. Az öt falu központja Forró volt, melyet ekkor Abaújvár megye fő helyének neveztek. Forrón és Devecseren kívül Fancsal, valamint az akkor még önálló és lakott Őzd és a már bizonyára lakatlan Gata tartoztak ehhez a birtoktömbhöz. IV. Béla király e birtokokat korábban már eladományozta, ám az adományokat István ifjabb király érvénytelenítette, egyben Aladárnak azt a kiváltságot adta, hogy örökösök nélküli halála esetén arra hagyja, akire akarja. Aladár korábban IV. Béla szolgálatában állt, és három évig „Görögországban” tartózkodott, mint a király követe, később a herceg illetve felesége szolgálatába állott, ő volt az, aki Istvánnak hírül vitte fia, László herceg, a későbbi IV. (Kun) László születését. Az adományt az tette lehetővé, hogy IV. Béla király idősebbik fia, István herceg 1260 óta Erdély és Kelet-Magyarország egy részének, többek közt Abaúj megyének volt az ura, majd 1262 végén felvette az ifjabb királyi címet és hatalmát egészen a Dunáig kiterjesztette. Devecsert a forrói uradalommal együtt 1271-ben István király és más abaúji, hevesi, gömöri birtokokkal együtt István országbírónak adományozta, ám a kiskorú László király nem sokkal apja halála után, 1273-ban visszaadta Aladárnak, amelyet ettől kezdve ő és utódai birtokoltak. Az abaúji ispánok fenn akarták tartani bíráskodási jogukat, ezért László király 1275-ben Aladár kérésére parancsot adott nekik, hogy ha ezután az itteni lakosok ellen valakinek panasza lenne, akkor a királyi kúriában keresse az igazát. 1309-ben Aladár felosztotta két gyermeke között birtokát, amelynek során Devecser és Fancsal Aladárnak jutott. Az erdők és bozótosok közös birtoklásban maradtak. A Forróiak itt birtokló ágának utolsó férfitagja 1353-ban a családjukba benősült Szentandrási Apród családnak adta el a falut, de 1358-ban még Forrói János – ő a család még élő ágához tartozott – is igényt tartott itt egy darab földre. A Devecsert Forrótól elválasztó egyik határjel a kassai nagy út mellett állott, út kötötte össze Devecsert és Fájt is. A falu teljes területét öt királyi ekealjra becsülték, ebből fél ekealj volt Forrói Jánosé. Az így kapott érték túl kicsiny, a királyi ekealjat 220 katasztrális holddal számolva 1.100 hold.
A falu határa a középkor óta nem változott, nem olvasztott magába más területet, márpedig a 19. századi felmérések 1728 katasztrális hold falunagysággal számoltak, azaz több mint 600 hold terület a különbség. Magyarázatul az szolgálhat, hogy a becsűbe az erdőket valamilyen oknál fogva nem vonták be, csak a szántókat és a bozótosokat, azaz a megművelt és az irtással művelés alá vehető területeket. A Szentandrási család itt birtokos tagjai közül volt, akinek a neve is Devecserire változott. 1403-ban e család is kihalt, és Zsigmond király az év őszén, amikor az ellene fordult felkelők Abaúj megyében még nem adták fel a harcot, Dobi Péternek, a későbbi gömöri ispánnak adta a Szentandrásiak birtokait: Szentandrást, Garadnát, Devecsert, Olajt, Nyavalyádot, a pusztán álló Baktát és a szabolcsi Fejőt. A Szentandrásiak nőtagjai pert indítottak, és 1405-ban visszaszerezték Devecsert Dobitól. 1411-ben már a Borsod megyéből való Besenyői család tagjai voltak a falu birtokosai. 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői 28 telken hajtották be az adót. A falu birtokosa Besenyői László volt, és a Hernádtól nyugatra fekvő falvakkal feküdt egy járásban. A falu, vagy csak egy része, a Gecsei családé lett. 1477-ben Gecsei György elzálogosította a borsodi Besenyőt, az abaúji Devecsert, Szentandrás, Ináncsot, Bakolcsot(?), Hilyót, a nyavalyádi pusztát és a Pest megyei Harasztit rokona feleségének 330 forintért. A zálogösszegből következően csak kisebb birtokrészekről lehetett szó.
1275-ben az egri püspök visszaadta az egri káptalannak az elidegenített forrói egyházi tizedeket. Devecser tizedei – akárcsak Fancsalé és Fájé –Forróhoz tartoztak. Mivel e falvakat évtizedekkel később sem írták össze önálló tizedfizetőként, bizonyára a forrói plébánia leányegyházai voltak.
Kora újkor Devecser falu a középkor végén több Abaúj és Torna megyei nemesi családot is földesurának mondhatott. A zempléni eredetű Monaky (Monoky/Monoki) családból való Monaky Mihály a devecseri birtokos Bessenyői (Besenyői) Lőrinc fia László lányát, Veronikát vette nőül, 1469-ben már egyik felnőtt gyermeküket, Monaky Miklóst említik Veronika fivére, ifj. Bessenyői László és Butykay Dorottya lányával, Nenkei Lászlóné Bessenyői Petronellával együtt. A középkor végén Monaky Mihály és Bessenyői Veronika unokái, közöttük Monaky Tiborc (Tiborcius) és Monaky Mihály öröklik a devecseri birtokrészt. 1511-ben azonban Monaky Tiborc már nem él, birtokai özvegye, Butykay Keszeg Orsolya, ekkor Kércsi Babis (Dujmovics) Simon tállyai várnagy felesége kezén vannak, tőle követeli Monaky Mihály a birtokokat, köztük Devecsert. Végül Monaky Tiborc özvegye 1523-ban 200 arany forintért elzálogosítja egykori sógorának, pestenyei Horvát (Monaky) Tamásnak, Monaky Mihály és gesztelyi Orosz Potentiana lánya, Monaky Anna férjének.
Tornallyay Jakab (†1531?) erdélyi sókamara- és pénzverő kamaraispán, Szapolyai István, majd Szapolyai János erdélyi vajda familiárisa, Mohács után János király kincstartója is Devecser birtokosa volt a középkor végén, hiszen feleségével, Klárával együtt 1523-ban eladják familiárisaiknak, Tomori Lőrincnek és Lajosnak a borsodi Besenyő és az abaúji Devecser falvakbeli birtokrészeiket régi jó magyar ezüstpénzben számított 100 Ft-ért és a fivérek Papi faluban bírt jobbágytelkéért. A devecseri birtokrész így került Abaúj egyik középbirtokos családjához, a Tomoriakhoz, közelebbről a Mohácsnál hősi halált halt Tomori Pál kalocsai érsek (Mohács, 1529. augusztus 29.) unokaöccseihez, akik királyi adományt is nyertek a nemesi jószágokra. Amikor azonban 1525-ben a Tomori fivéreket birtokba akarták iktatni, több birtokos, így Besenyői Horvát Simon fia Simon és anyja, illetve Tornaházai Bálint, valamint Putnoky Antal és István is ellentmondtak az iktatásnak. A gömöri eredetű Putnoky család már a 15. század végén megjelenik a Csereháton, Putnoky György gömöri alispán, murányi várnagy ugyanis nőül veszi a nógrádi eredetű családból való kálnói Etthre (Ethre) Margitot, akinek anyja a Gecsei családból származott. 1431-ben Etthre Mihály és négy fia is az adományosok között van, amikor a király a Bessenyői, Gecsei (Gechei) és Balai családot megerősíti Devecser birtokjogában. 1503-ban már Putnoky György fiai: István, Pál és Antal bírnak bizonyos részeket Devecser faluban.
A Szabolcs vármegyei eredetű eszenyi Chapy (Csapi) család is a Gecsei és Etthre família révén lesz birtokostárs Devecserben, Chapy Albert ugyanis nőül veszi Etthre Orsolyát. 1525-ben Chapy Gergely gyermekei: Péter, Farkas, Ferenc, Katalin és Anna tiltakoznak, mert apjuknak szándékában van elidegeníteni a borsodi Besenyő és az abaúji Devecser falvakbeli birtokrészeiket.
A falu Mohácsot követően is középbirtokos nemesek mint conpossessorok, azaz birtokostársak folyamatosan lakott jobbágyfaluja marad, jobbágyai gazdasági erejét jelzi, hogy lakosai 1532-ben és 1533-ban 8 porta mint adófakultás és adóalap után fizetik az állami adót (rovásadó, dikális vagy portális adó). A monoki Monaky (Monoki) család devecseri öröksége a 16. század közepén Monaky Mihály tulajdonában van, aki azonban egyrészt a Szapolyai-párt híveként I. Ferdinánd király ellensége lett, másrészt a szerencsi kastélyban harapásával súlyosan megsebesített egy szegény jobbágyot, majd Somogy György királyi kapitányt alattomban elemésztette, így többszörösen is a felségsértés bűnébe esett, ezért 1560-ban a királyi sárosi, zempléni, illetve az Abaúj vármegyében fekvő Golop és Devecser falvakban bírt jószágait elkobozta, és híveinek, Forgách Simonnak és petropolyai Horváth Ferencnek adományozta. Gróf Forgách Simon (1527–1598) kisszebeni, majd váradi kapitány, a későbbi egri kapitány, dunántúli főkapitány, majd királyi pohárnokmester, az adományozás idején még katonai és politikai karrierje elején állt, egyébként már 1556-ban is hasonló módon nyert Abaúj vármegyében birtokokat. Petropolyai és szarvaskői Horváth (Tyukovith) Ferencet mint párthívét, I. Ferdinánd 1530-ban kinevezte a Heves megyei Szarvaskő kapitányának, később a gyulai végvárban szolgál, majd katolikus nemesként és katonaként Verancsics Antal egri püspök 1562-ben, alig egy évre, megtette Eger főkapitányának; 1570-ben kelt testamentumát is ismerjük. Felesége a Nógrád, Gömörben és Kishontban birtokos zeherjei Derencsényi György lánya, Margit lett, fiuk: Horváth Gáspár. bélyegkép|Abaújdevecser, népi lakóház, jelenleg "Emlék-ház" A 16. század közepén a Tomori család birtokai, így Devecser is, az egyetlen örökösre, Tomori Lőrinc fia Tomori Andrásra (meghalt 1560 körül) szálltak, aki Losonczy István várkapitány apródjaként részt vett Temesvár 1552. évi sikertelen védelmében, majd miután az oszmán had elfoglalta a várat, török fogságba került, ahol áttért a mohamedán hitre. Tomori Andrástól emiatt I. Ferdinánd király 1558-ban elkobozta birtokait, és ezeket mostohaapjának, Réghy Kelemennek adományozta. Réghy (Reéghy) Kelemen (meghalt 1573), aki több Abaúj és Borsod vármegyei birtokkal rendelkezett, és rezidenciáját a hangácsi birtokán álló erődített kastélyában rendezte be, így a hangácsi nemesi előnevet is felvette, az 1550-es években az egri vár főtiszttartói hivatalát viselte, 1559 decemberében Verancsics Antal egri püspök az egri vár második kapitányának nevezte ki, de az egri püspöki vár és uradalom gazdasági irányítását csak 1562. májusáig végezhette. Később a szepesi kamara tisztviselője lett, királyi biztosként is képviselte a kamarát az 1570-es években. Réghy Kelementől 1556-ban az uralkodó felségsértés bűne miatt elkobozta devecseri és kércsi (fulókércsi) jószágait, és Chely Györgynek, illetve Sweghffay Balázsnak adományozta, de a jószágvesztés csak egy rövid időre szólt, Réghy később visszanyerte birtokait.