Émile Doumergue (Nîmes, 1844. november 25. – Montauban, 1937. február 14. ) francia protestáns egyháztörténész, neves Kálvin-kutató.
Életpályája
Apja Jean-Louis Doumergue lelkész, anyja Marie Bruguière volt. A porosz Marie Bindewaldot vette feleségül. Teológiai tanulmányait 1865–1868 között Genfben, majd Berlinben és Montaubanban végezte. 1882-ben szerzett doktorátust. 1872-ben Párizsban segédlelkész (Pasteur auxiliaire) lett. 1880-tól az egyháztörténet rendes tanára volt Montaubanban (1907–1919 között korelnök). 1872 és 1878 között szerkesztője és szerzője volt a Le christianisme au XIXe siècle című egyházjogi folyóiratnak. 1901-ben a Genfi Egyetem honoris causa doktorrá avatta.
Művei Számos egyháztörténeti művet írt, főleg Genfről és Kálvinról.
Fő műve Jean Calvin: les hommes et les choses de son temps, (Lausanne, 7 kötet, 1899-1927)
Magyarul Kálvin jelleme; ford. Révész Imre, előszó Muraközy Gyula; Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, Bp., 1922 Művészet és érzelem Kálvinnál és a kálvinizmusban; ford., bev. Révész Imre; Bethlen Gábor Ny., Bp., 1922 (Holland-magyar kálvinista könyvtár)
Jegyzetek
Források
További információk Nyitott egyetem életrajza angolul
Kategória:Francia történészek Kategória:Vallás- és egyháztörténészek Kategória:1844-ben született személyek Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:Nîmes-iek Kategória:Francia teológusok Kategória:Francia egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Becsületrend lovagjai