Ábrahám (héberül: Avraham, tibériai kiejtésselʾAḇrāhām, askenázi kiejtéssel Avrom, Avrohom vagy Avruhom; jelentése: sokak apja/vezére; arabul: ابراهيم, Ibrāhīm) próféta volt, akit a judaizmus mellett a kereszténység, az iszlám és számos kisebb vallás is ősatyaként tisztel.
Ábrahám nem volt zsidó, hiszen akkoriban még nem léteztek zsidók. Viszont Sém leszármazottjaként Ábrahám sémita volt. Történetét a Teremtés könyve írja le, amely szerint Ábrahám az izraeliták, az ismaeliták (arabok), a midianiták és az edomiták ősatyja. Terah (vagy Terach) fia volt, Nákhor és Hárán testvére. A zsidó hagyomány szerint ő az egyistenhit megalapítója. A Teremtés könyvében legelőször Ábrám névvel jelenik meg, amely feltehetőleg "magasztalt atyát" jelent.Ábrám és Ábrahám nevének jelentése A könyv 17. fejezetének ötödik versében az Úr és Ábrám között kötött szövetség emlékére változik át neve Ábrahámra: És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. (Ter. 17:5)Teremtés könyve 17:5
Ábrahám Noé tizedik és Ádám huszadik leszármazottja volt. Harránból származott, csak a kései hagyomány származtatja a khaldeai Ur városából. Itt kötötte meg a fentebb is említett szövetséget az Úrral, amely szerint Ábrahám és népe egyedül őt ismeri el istenének, és cserébe az Úr neki adja Kánaán földjét, és nemzedékét megsokasítja. A szövetség miatt indult el Ábrahám és népe az ígéret földjére.
A judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot, szokás ábrahámi vallásoknak is nevezni, ugyanis ezek szent könyveiben Ábrahám ősatyaként, a vallás alapítójaként jelenik meg. Mellettük számos egyéb vallás és felekezet is épít az ábrahámi örökségre (). A zsidó vallásban Ábrahámot gyakran az Avraham Avinu (, askenázi kiejtéssel Avrom Ovinu) névvel illetik, amelynek fordítása hozzávetőleg "Atyánk, Ábrahám". Isten megígérte Ábrahámnak, hogy leszármazottain keresztül a világ minden nemzete áldott lesz.Teremtés könyve 12:3 Ezt a kereszténység hagyományosan Krisztusra való utalásként fogja fel. Az ábrahámi vallások követői egyaránt úgy tekintenek rá, mint Izráel népének atyjára, hiszen első feleségétől, Sárától születik meg Izráel apja, Izsák. A muszlimok iszlám prófétaként tekintenek Ábrahámra, ugyanis második feleségétől, Hágártól született meg Mohamed elődje, Izmael. Noha Ismáel volt Ábrahám elsőszülött fia, az Ószövetség mégis Izsákot tekintette jogos utódnak, mivel a Szentírás Hágárt Sára szolgálójaként említi.
A mai modern történettudomány, a bibliakritika és a régészet fősodorbeli álláspontja szerint Ábrahám nem tekinthető valós történelmi személynek. Hasonlóan Jákobhoz, az ő alakját is egy később megalkotott kulturális, teológiai és nemzeti eredetmítoszként azonosítják a kutatók.
Ábrahám a Teremtés könyvében
Ábrahám nevére többször is utal a Héber Biblia, de életének történetét a Teremtés könyve mutatja be. Ábrahám életútja a 11. fejezet 26. versétől kezdve bontakozik ki. A fejezet Noé gyermekének, Sémnek az utódait sorolja fel, magába foglalva Hébert is, a héber nép névadóját. Sém leszármazottait a fejezet egészen Ábrahámig vezeti. Az ősatya története a 25. fejezet 10. verséig tart.
Ábrahám apja Terah volt, aki a khaldeai Ur városából származott, amelyet a legtöbb történész a khaldeaiak uralma alatt álló dél-mezopotámiai területre tesz. Egyes megközelítések szerint viszont a khaldeus Ur az észak-mezopotámiai Urfára utal. A város lakói mind a mai napig hagyományosan Urfát tartják Ábrahám szülővárosának. Ugyancsak mások a letűnt Urkes települést vélik az igazi khaldeus Urnak. További kutatások rámutattak, hogy a khaldeus szó másra is utalhat. Egyrészt a korabeli Mezopotámiában khaldisz névvel illették az istenek egy csoportját, másrészt pedig az Urartuban beszélt nyelvet is khaldeainak mondták. Ábrahám Urból Hárán vidékére költözött, amelynek közelében található Urfa és Ura, mint a khaldeus Ur lehetséges megfelelői. Sőt, Nuzi, Ebla és Ugarit kőtábláin fennmaradtak utalások egy északon fekvő Ur nevű településre.IBSS - Genesis 11-12: Where was Abraham's Ur? Hárán vidékén egyébként több olyan történelmi település neve is fennmaradt, amelyek Ábrahám őseinek nevét viselik (például: Péleg, Sérug, Nákhor és Tháré). Ábrám a khaldeus Urban veszi feleségül Szárait, aki ugyan rangjához méltó, de magtalan, és még Ur városában hal meg bátyja, Hárán, Lót apja.Teremtés könyve 11:28 Ábrám az Úr parancsára innen indult el az ígéret földjére, Kánaánba. A közeli Hárán vidékén telepedett le, a Habor folyó partján álló Carrhae, azaz Harrán városában. Itt halt meg Ábrám apja életének 205. évében.
Itt az Úr ismét megszólította Ábrámot, és felszólította őt, hogy népével együtt induljon el arra a földre, amelyet Ő mutat neki. Cserébe Jahve megígérte az akkor 75 éves és gyermektelen Ábrámnak, hogy leszármazottai benépesítik majd a Földet. Ábrám tehát útnak indult Kánaán felé feleségével Száraival és Lóttal, valamint házának népével és nyájával. Egészen Sikhem vidékéig vezette Ábrámot az Úr, ahol a szent fánál a Mindenható megjelent Ábrám előtt, és neki valamint leszármazottainak adta a földet. Ábrám itt oltárt épített a teofánia emlékére, és továbbindult Béthel és Ai irányába.Teremtés könyve 12:5
Ábrahám testvérének nevezi Sárát A Teremtés Könyve két különböző történetet említ meg, amikor Ábrám (vagy később Ábrahám) testvérének nevezi feleségét. A két történet között több hasonlóság is felfedezhető. Ábrahám egész népével együtt délre indult el mindkét esetben, és amikor az új területek uralkodói érdeklődést mutattak Sára iránt, bölcsebbnek tartotta letagadni kettejük kapcsolatát. Ábrahám mindkét esetben attól tartott, hogy urai megölik, ha megtudják, hogy Sára a felesége. Előbb Egyiptom fáraója, majd később Abimélek is megpróbálta feleségül venni Sárát. Végül az Úr segítségével Ábrahám meggazdagodva, szerencsésen és Sárával az oldalán hagyta el urainak királyságát.
Ábrám és a fáraó Az első történet a Teremtés Könyve 12:10-20 versében jelenik meg. Ábrám Ai és Béthel között telepedett le népével együtt, de az országot hamarosan aszály és éhínség sújtotta. Ezért Ábrám arra kényszerült, hogy délre, Egyiptom földjére vezesse népét az éhhalál elől. Mivel Sára igen szép nő volt, Ábrám arra kérte, hogy mondja testvérének magát, mert így elkerülhetik, hogy az egyiptomiak megöljék őt, és erővel elvegyék Sárát. Mikor Ábrám és népe a fáraó elé vonult, az egyiptomi hercegek valóban felfigyeltek Sára kivételes szépségére, és elhalmozták Ábrámot ajándékokkal és kinccsel, hogy megnyerjék tőle a szépséges lány kezét. Ezek után Sárát "elvivék a Fáraó udvarába", vagyis feltehetőleg az uralkodó háremébe. Az Úr azonban haragra gerjedt, és nagy csapásokkal sújtotta a fáraót és országát a házasságtörés miatt. Az uralkodó ekkor döbbent rá, hogy Sára Ábrám felesége. A fáraó úgy döntött, hogy Ábrám és népe minden Egyiptomban szerzett javával együtt elhagyhatja a birodalmat, hogy a végzetes csapásokat elhárítsák.Teremtés könyve 12:10-20
Ábrahám és Abimélek A második történet a Teremtés Könyvében két részre bomlik. Az első a könyv 20:1-16 versében található, míg a második a 21:22-34 versekben. Ábrahám népével együtt a déli tartományba költözött, Gérárba, amelynek királyát Abiméleknek hívták. Ábrahám ismét letagadja, hogy Sára a felesége lenne, és ezért a király feleségül veszi a szépséges Sárát. De az Úr megjelent Abimélek álmában, és elmondta neki az igazat, elismerve, hogy önhibáján kívül vétkezett. Ugyanakkor az Úr felszólította Gérár királyát, hogy adja vissza Sárát Ábrahámnak. Amikor Abimélek kérdőre vonta Ábrahámot, ő azzal védekezett, hogy Sára valójában az ő féltestvére, ezért nem hazudott. Erre Abimélek visszaadta Sárát Ábrahámnak, és engesztelésül szolgákat és jószágokat adott ajándékba neki, és azt is megengedte, hogy népével együtt bárhol letelepedhet Gérár földjén.Teremtés könyve 20:1-16 Abimélek ezen felül ezer ezüstpénzt ad Ábrahámnak, hogy "az Sára számára a szemek befedezője" legyen. Ez feltehetőleg arra utal, hogy ezzel a király biztosítani akarta Sára ártatlanságát.A szemek befedezője a Képes Biblia Szótárból, Matthew George Easton, 1897 A fejezet utolsó két verse azt írja le, hogy az Úr "erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét". Ez azt jelenti, hogy amíg Sára a király felesége volt, az Úr nem örvendeztette meg Abiméleket gyermekáldással. Ez egyúttal arra is utal, hogy Sára feltehetőleg hosszú időt töltött el Abimélek udvarában, mielőtt az Úr megjelent volna a király álmában.
Az Ószövetség Abimélek történetét Izsák világra jötte után folytatja. Ekkor a gérári uralkodó felismerve, hogy az Úr Ábrahám mellett áll, szövetséget ajánl neki, amelyet Ábrahám el is fogad. Történt azonban, hogy Abimélek alattvalói erővel elvettek egy kutat Ábrahámtól, amit ő elpanaszolt a királynak. Abimélek viszont nem látta megalapozottnak Ábrahám panaszát. Erre Ábrahám juhokat és barmokat adományozott Abiméleknek, hogy megerősítse szövetségüket, és hét anyajuhot kiemelt ajándékából, hogy azok emlékeztessék a királyt arra, hogy az a kút, amelyet Ábrahám népe esküjük színhelyén ás majd, Ábrahámhoz tartozik. A szövetség helyszínét Beersebának nevezték el, ami az eskük kútját, vagy hetek kútját, vagy hét kutat jelent.Teremtés könyve 21:22-34
Mamré Ábrám Egyiptomból a kánaáni Ai földjeire tért vissza népével és családjával együtt. A fáraó ajándékaival gyarapodva Ábrám népe lassan kinőtte saját törzsterületét. Az egyre növekvő gulyákat és nyájakat szét kellett választani, ezért Ábrám és Lót úgy határoztak, hogy elválnak egymástól. Ábrám megengedte unokatestvérének, hogy ő válasszon elsőként területet. Lót a Jordán folyó keleti partján fekvő termékeny síkságot választotta Szodoma és Gomora közelében. Ábrám pedig Kánaán földjén maradt, és az Úr vezetésével levonult Hebronba, Mamré tölgyesei közé, ahol oltárt állított az Úr tiszteletére.Teremtés könyve 13:1-12 thumb|200px|Ábrám találkozik Melkisédekkel Ábrám népének kettéválása után a Jordán keleti partvidékét észak-mezopotámiai seregek támadták meg. A hadak élén Elám királya, Khédorlaomer állt, aki hatalmas adókat vetett ki a síkság városaira. Tizenkét év elteltével a Jordán menti városok fellázadtak Khédorlaomer uralma ellen, de az elámi uralkodó a Sziddim-völgyi csatában leverte a lázadók hadát, és foglyokat ejtett, köztük Ábrám unokatestvérét, Lótot. Ábrám a hír hallatára összehívta harcosait, és Khédorlaomer üldözésére indult. A csapatokra bomlott sereg az éjszaka leple alatt támadta meg az elámi király seregét, és győzelmet aratott felettük. Ábrám egészen Damaszkuszig űzte ellenségeit, és kiszabadította Lótot, valamint visszaszerezte minden jószágát és népét. Miután Ábrám visszatért a csatából, Melkisédek, Sálem királya megáldja őt. Szodoma királya is üdvözli Ábrámot, és felajánlja neki a hadizsákmányt népéért cserébe. De Ábrám úgy dönt, hogy a Szodomából elrabolt javakat egy szálig visszaadja a város királyának, és megmarad népének élén.Teremtés könyve 14. fejezet
Miután Szárai magtalan volt, úgy tűnt, az Úr jóslata, miszerint Ábrám leszármazottai fogják örökölni az ígéret földjét, nem válhat valóra. A 15:2 versben kiderül, hogy Ábrám egyetlen örököse Damaszkuszi Eliézer, Ábrám felszabadított szolgája lenne. Az Úr azonban ismét ígéretet tesz Ábrámnak, hogy véréből származó utóddal ajándékozza meg őt.Teremtés könyve 15:2 A szokásoknak megfelelően Szárai Ábrámhoz adta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, aki hamarosan gyermeket fogant. Szárai féltékeny lett a terhes asszonyra, és ezért úgy megkeserítette szolgálója életét, hogy az a sivatagba menekült előle. Az Úr angyala meglátogatta Hágárt a sivatagban, és megígérte neki, hogy gyermeke hatalmas nép őse lesz, de vissza kell térnie úrnőjéhez, és tűrnie kell a megaláztatást.Teremtés könyve 16. fejezet Így született meg Izmael, Ábrám elsőszülött fia, éppen ezért az iszlám őt tartja Ábrám jogos örökösének!