Vezérszállás (korábban Pudpolóc, , ) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése Alsóvereckétől 10 km-re délnyugatra, a Latorca partján, a Zsdenyovka-patak Latorcába torkollásánál fekszik.
Nevének eredete A falu eredeti Palazalja neve magyar, földrajzi eredetű: a Palaz (=szántalp) hegynév és az Alja birtokos főnév összetételével keletkezett. A hegynév a hegy formájára utal. A magyar névadással párhuzamosan a ruszinban Pudpolovec falunév keletkezett, amiből a magyarban Pudpolóc jött létre. Ez utóbbi a 16. században kiszorította az eredeti magyar nevet.
Története A falu a 15. század elején települt, 1430-ban és 1444-ben „Palazalya” néven említik. 1548-ban „Polozallya”, de 1567-ben már „Puthpoloz” formában írják. A 17. század végén elpusztult, pusztaként említik. 1700-ban „Podpolócz” néven találjuk.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RUDPOLÓCZ. Orosz falu Bereg Várm. földes Ura Gr. Schönborn Uraság.”
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Pudpulócz, orosz falu, Beregh vmegyében, A. Vereczkéhez délre 1 mfd. a Latorcza mellett, s a gallicziai országutban: 127 g. kath., 7 zsidó lak. Görög kath. paroch. templom; híd a Latorczán. Fája, rétje, legelője jó; Földje sovány. F. u. gr. Schőnborn. Ut. p. Munkács.”
1889-ben egyesítették Pudpolóc és Romanóc községekből, és ekkor már „Vezérszállás” alakban írják a nevét. A névadás oka, hogy a hagyomány szerint a faluban szállt meg 1703. június 27-én II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklóssal együtt a munkácsi csatavesztés után, Lengyelországba menet.
A trianoni békéig Bereg vármegye Alsóvereckei járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták. 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott. 1939-ben visszakapta korábbi nevét, ekkor „Pudpolóc” formában említik. 1944 őszén a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1946-ban – a jelenleg is használatos – „Підполоззя” néven írják, ez a ruszin név ukránosított alakja. 1991 óta a független Ukrajna része. 2020-ig Felsőgereben és Jávor tartozott hozzá.
Népessége
1910-ben 385, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 2005-ben 800 ruszin lakosa volt.
Nevezetessége Görögkatolikus temploma a 18. században épült a 17. századi templom helyén.
Források A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei
Jegyzetek
Kategória:A Munkácsi járás települései Kategória:Bereg vármegye települései