bélyegkép|jobbra|200px|Kavicssivatag Nyugat-Szaharában
A szerir (berber: serir, kb. ’alacsonyan fekvő’) a sivatagok egyik típusa. Magyarul kavicssivatagnak nevezzük, de a magyar földrajzi nyelv átvette a berber megnevezést. A szerirek jellemzője a kopár felszínt borító kavicsok sokasága. A kavicssivatagokat a Kelet-Szaharában szerirnek, míg Nyugat-Szaharában regnek nevezik.
Kialakulása
A szerirek egykor folyóvíz járta területeken jönnek létre. Az egykori folyók medrének kavicsai közül a sivatagi szél elszállította a homokot és a törmelékszemcséket, így a mederben csupán a nagyobb méretű kavicsok maradtak hátra, amelyeket a légmozgás nem volt képes elmozgatni. A terület az anyagvesztés miatt pusztuló, a szerir tehát deflációs forma.Arid és szemiarid területek folyamatai és morfológiája ; Az SZTE honlapja; Elérés: 2008. július 16.
A szerirek jellemzői az ún. sarkos kavicsok, amelyeket a szél által szállított törmelék alakít ki. A sivatag felszínén fekvő kavicsokat a széllel mozgó törmelékszemcsék koptatják. Ám míg a koptatás a kavics földfelszín felett lévő részét pusztítja, addig a földdel érintkező oldala sértetlen marad. A szél koptató munkája így furcsa, félbevágottnak tűnő kavicsokat alakít ki.Eolikus felszínformálás; Az ELTE honlapja, Elérés: 2008. július 16.
A szerireket durva (6-60 milliméter közötti kavicsok), illetve finom (2-6 milliméteres kavicsok) kategóriába sorolják. A Szahara területének mintegy 10%-át borítják kavicssivatagok.
Előfordulása
A szerirek a Szaharában a sivatag szívében fekvő fennsíkok hordalékkúpjai körül alakulnak ki. A trópusi vidékeken túl kavicssivatagokat láthatunk az Atacama-sivatagban és Irán délkeleti vidékén is. A Germán-Lengyel síkságon a kainozoikumi eljegesedés üledékeiben találhatunk kavicssivatagok nyomaira.
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kategória:Sivatagok