Johann Anton Leisewitz (Hannover, 1752. május 9. – Braunschweig, 1806. szeptember 10.) német drámaíró és jogász.
Életpályája
Egy helyi borkereskedő fiaként ifjúságát Celle városában töltötte. 1770 és 1774 között Göttingenben (Georg-August-Universität Göttingen) végezte jogi tanulmányait, ahol 1774-től a Liget-kör (Göttinger Hainbund) tagja volt.
1778 után először hivatalnok, azután a Ferdinánd trónörökös nevelője, végül mint titkos igazságügyi tanácsos működött. Számos terve (például a harmincéves háború története, Die Weiber von Weinsberg című vígjáték stb.) csak tervek maradtak. Összes munkáit Schweiger adta ki 1838-ban.
Művei Fő műve nagy tehetségéről tanúskodó szomorújátéka (Trauerspiel): Julius von Tarent (1776, újra kiadta Werner 1889), amelyet (mivel névtelenül jelent meg) Gotthold Ephraim Lessing Goethe művének tartott, a fiatal Schiller pedig – saját nyilatkozata szerint – könyv nélkül tudott. A darab a Sturm und Drang egyik legbecsesebb és legbefolyásosabb terméke. Die Pfandung (drámai jelenet), 1775 Der Besuch um Mitternacht (drámai jelenet Szene), 1775 Selbstgespräch eines starken Geistes in der Nacht (drámatöredék), 1776 Konradin (drámatöredék), 1776 Alexander und Hephästion (drámatöredék), 1776 Rede eines Gelehrten an eine Gesellschaft Gelehrter (szatíra), 1776 Geschichte der Entdeckung und Eroberung der Kanarischen Inseln (fordítás angolból), 1777 Nachricht von Lessing's Tod (Levél Lichtenbergből), 1781 Über die bei Einrichtung öffentlicher Armenanstalten zu befolgenden Grundsätze, 1802
Irodalom Michael Weisser: Die Geschichte der Familie Leisewitz 1551-2021. Die Geschichte vom Rittergut Valenbrook 1699-2021. Ein Beitrag zur Entstehung bürgerlicher Rittergüter im Herzogtum Bremen. Isensee Verlag, Oldenburg 2021. Artikel Leisewitz, Johann Anton von. In: Joachim Rückert und Jürgen Vortmann (Hrsg.): Niedersächsische Juristen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 2003, S. 83–87. Adalbert Elschenbroich: Leisewitz, Johann Anton. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 14, Duncker & Humblot, Berlin 1985, , S. 157 f. (Digitalisat). Rolf Hagen] Leisewitz, Johann Anton. In: Luitgard Camerer, Manfred Garzmann, Wolf-Dieter Schuegraf (Hrsg.): Braunschweiger Stadtlexikon. Joh. Heinr. Meyer Verlag, Braunschweig 1992, , S. 142–143. Andreas Herz: "…ward ich doch mit der ganzen Gesellschaft zuletzt ziemlich lustig". Leisewitz' erste Jahre in Braunschweig. In: Formen der Geselligkeit in Nordwestdeutschland 1750–1820. Hrsg. v. Peter Albrecht, Hans Erich Bödiker u. Ernst Hinrichs. Tübingen, 2003 (= Wolfenbütteler Studien zur Aufklärung; 27), S. 211-259.
Ines Kolb: Herrscheramt und Affektkontrolle. Johann Anton Leisewitz' "Julius von Tarrent" im Kontext von Staats- und Moralphilosophie der Aufklärung. Lang, Frankfurt am Main, 1983. Gregor Kutschera von Aichbergen: Johann Anton Leisewitz. Ein Beitrag zur Geschichte der deutschen Literatur im 18. Jahrhundert. Gerold, Wien 1876. Gérard Laudin: L'œuvre de Johann Anton Leisewitz jusqu'en 1782. Lang, Bern u.a., 1991. (= Contacts; Sér. 3, Études et documents; 15) Gert Mattenklott: Melancholie in der Dramatik des Sturm und Drang. Athenäum, Königstein im Taunus, 1985. Isa Schikorsky: Leisewitz, Johann Anton. In: Horst-Rüdiger Jarck, Günter Scheel (Hrsg.): Braunschweigisches Biographisches Lexikon – 19. und 20. Jahrhundert. Hahnsche Buchhandlung, Hannover 1996, , S. 375. Stefanie Wenzel: Das Motiv der feindlichen Brüder im Drama des Sturm und Drang. Lang, Frankfurt am Main u.a., 1993. (= Marburger germanistische Studien; 14)
Jegyzetek
Források
Kategória:Német drámaírók Kategória:Német jogászok Kategória:Hannoveriek Kategória:1752-ben született személyek Kategória:1806-ban elhunyt személyek