Az Eötvös-inga a torziós inga Eötvös Loránd által kifejlesztett aszimmetrikus változata, amely a gravitációs mező vízszintes irányú változását is képes érzékelni.
Történetek bélyegkép|jobbra|188px|Eötvös-inga a Sághegyi Múzeumban bélyegkép|jobbra|188px|A Ság hegyen található Eötvös-emlékoszlop felső része a torziós ingát ábrázolja. Eötvös 1891-ben itt végzett ellenőrző méréseket ingájával.
Eötvös gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát használt. Az első a Cavendish-kísérletben is használt szimmetrikus Coulomb-mérleg, amelynél a torziós dróton függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van erősítve, így a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban helyezkednek el (görbületi variométer). A görbületi variométer a Coulomb-mérleg pontosabbá és stabillá tett változata, amivel a nehézségi erő potenciáljának deriváltjait lehet meghatározni. Ebből levezethető a potenciál szintfelület görbülete. A második alak esetében a vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg alá, így a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak, amivel a horizontális gradienseket is meg lehet határozni (horizontális variométer). A horizontális variométer – Eötvös főműve – a tulajdonképpeni Eötvös-inga.
A horizontális variométer, az első Eötvös-inga, 1891 májusában készült el. A műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a két tömegre ható vonzóerő nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér, akkor a rúd a vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő platina szál megcsavarodik. A megcsavart drót rugalmassága a rudat eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog megállni, ahol az egymással szemben működő vonzó erő és rugalmas erő forgatónyomatéka egymással egyenlő. Műszeréről Eötvös maga a következőket mondja:
Eötvös műszerei, a görbületi variométer és a horizontális variométer, 1890-ben a Magyar Optikai Művek elődjében, Süss Nándor finommechanikai műhelyében készültek. Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott és díjat nyert egyszerű nehézségi variométer 1898-ban készült.
Az első, nagyobb területre kiterjedő módszertani gravitációs mérést 1901-ben és 1903-ban a befagyott Balaton jegén a Balaton bizottság lelkes vezetője, id. Lóczy Lajos támogatásával végezték. A sima Balaton-felszín nagyon alkalmas volt a mérések szempontjából, mert nem kellett figyelembe venni a terepfelszín egyenetlenségeiből adódó terrén hatást. Ezeket számos további terepi mérés követte, amelyekkel az inga földtani kutatásban való hasznosíthatóságát vizsgálták. Végül a földmérők 1912-ben Hamburgban rendezett XVII. konferenciáján Eötvös elérkezettnek látta az időt, hogy a gyakorlati alkalmazás elveit megfogalmazza. Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket Egbell környékén, a Morva-mezőn 1915-ben végezték – ezzel vette kezdetét a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden át uralkodó műszere Eötvös Loránd torziós ingája volt; alkalmazták többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti olajterületek feltárásánál.
Eötvös-kísérlet
A terepi mérések meggyorsítása érdekében Eötvös következő műszerébe két, egymáshoz képest 180°-kal elfordított lengőt épített be. Ezzel az 1902-ben készült műszerrel végezte a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának (ekvivalenciaelv) kimutatását célzó híressé vált kísérleteit, amelyeket ma Eötvös-kísérlet néven ismerünk.
Jegyzetek
Források Világemlékezet-listán szereplő dokumentumok (két termékismertető a Süss Optikai és Finommechanikai Művektől): The small original Eötvös torsion balance, 1928 Gravitational torsion balance, 1926 A vállalat, ahol az Eötvös-ingák készültek: EÖTVÖS-INGÁK - GEOFIZIKAI-GEODÉZIAI MŰSZERFEJLESZTÉS ÉS INNOVÁCIÓ A MAGYAR OPTIKAI MŰVEKNÉL, MOM Emlékalapítvány, 2019
További információk
Kategória:Gravitáció Kategória:Tudományos műszerek Kategória:Magyar találmányok