A nagy zabálás (La Grande Bouffe / La grande abbuffata) 1973-ban bemutatott színes, olasz–francia filmdráma. Marco Ferreri alkotásához az 1973-as cannes-i filmfesztivál legzajosabb botránya fűződik. Az öt főszereplő – Marcello Mastroianni, Philippe Noiret, Ugo Tognazzi, Michel Piccoli és Andréa Ferréol – saját keresztnevén szerepel a filmben, sőt a szereplők bizonyos tulajdonságai az őket alakító színészek valós személyiségére utalnak: Mastroianni például a magánéletben is nagy nőfaló hírében állt, Tognazziról pedig köztudott volt, hogy szabadidejében kitűnő szakács. Andréa Ferréol a szerep kedvéért 15 kilót hízott, ámbár később állítólag megbánta, hogy igent mondott Ferrerinek, és szabadulni próbált a film által kialakított imázsától.
A magyar közönség a korszak más botrányfilmjeihez hasonlóan meglehetős késéssel, bő egy évtized után láthatta Ferreri alkotását, először a budapesti Filmmúzeum moziban, 1985-ben.
A cselekmény
Négy középkorú jó barát közös hétvégére készül. Ugo, a séf a feleségét hagyja ott a baráti kiruccanás kedvéért, kapcsolatuk szemmel láthatóan már úgyis kihűlt. A televíziónál dolgozó Michel többheti műsort elkészített előre, hogy nyugodtan tudjon elutazni a hétvégére. Lakásának kulcsait a lányára bízza. Marcello, a pilóta éppen egy külföldi utazásról érkezik vissza, ahonnan rengeteg sajtot hozott a baráti összejövetelre. Philippe, a bíró anyáskodó házvezetőnőjét, egykori dadáját hagyja magára, hogy barátaival lehessen. Az asszony tudja, hogy Philippe nem mond igazat, mikor azt állítja, hogy egy konferenciára megy, de azt hiszi, a férfi örömlányokhoz készül. A négy barát autóval utazik Philippe vidéki házához, melyet még az apja vásárolt az anyjának, de a mama nem költözött oda, mert túl frivolnak találta az épületet. Hamarosan egy furgonon megérkezik az első hússzállítmány elképesztő választékban és mennyiségben. Rövidesen megkezdődik a főzőcske és az evés, eleinte még csak visszafogottnak mondható módon. Evés közben a barátok régi diákat nézegetnek, Philippe művészinek mondott gyerekkori gyűjteményét a XX. század elején lefotózott meztelen nőkről. Másnap Ugo már reggel fél 7-kor felébreszti az álomszuszék Philippe-et, mert rajtuk a sor, hogy a konyhában szorgoskodjanak annak érdekében, hogy barátaikat ébredéskor fejedelmi reggeli várja. Később Marcello és Michel is felébrednek. Marcello azt mondja, hogy ő ilyen feltételek mellett nem tud maradni: neki hiányoznak a nők, képtelen lemondani róluk. Michel megígéri, hogy reggeli után visszatérnek a témára. A problémát azonban már étkezés közben megtárgyalják. Ugónak nincsenek ellenvetései, Philippe azonban kételyeit hangoztatja: szerinte a nők szétzilálnák a társaságot. Marcello különleges étrendet javasol a prostituáltak érkezése alkalmából.
balra|bélyegkép|250px|Andrea felvarrja Philippe sliccgombját (Philippe Noiret és Andréa Ferréol)
A kéjhölgyek előtt azonban egy iskolai osztály érkezik látogatóba egy teltkarcsú tanítónő, Andrea kisasszony vezetésével. A nebulók egy öreg, terebélyes fát szeretnének megnézni a kertben. A négy férfi vendégül látja a tanulókat, Ugo pedig meghívja Andreát az esti összejövetelre. Philippe ezt nem tartja jó ötletnek, szerinte a tanítónő nem fogja jól érezni magát Marcello hölgyvendégeivel, Andrea viszont nem utasítja vissza a meghívást. Beköszönt az este, megérkeznek a lányok. Philippe és Michel ennek nem örül annyira, mivel a hölgyek érkezése óta alig ettek. Szerencsére a lányok szívesen csipegetnének valamit, ezért beszállnak az evésbe. A társasághoz csatlakozik Andrea is. Philippe felháborodik azon, hogy a duci tanítónőt meghívták a prostituáltak közé, Andrea viszont nem érzi sértve magát, sőt rokonszenvesnek találja a többi hölgyvendéget. Erre Philippe is kénytelen megbékélni. Mindenkinek jut partner, Andrea Philippe-hez csatlakozik. A társaság szórakoztatására Ugo Marlon Brandót utánozza A Keresztapa című filmből. A férfi alkalmi barátnője szívesen venné, ha Marcellóék példáját követve ők is csintalankodnának egy kicsit, Ugo viszont csak enni akar. Az anyáskodó Andrea felvarrja Philippe sliccének hiányzó gombját, a férfi pedig az egyik emeleti szobában megkéri a nő kezét. Rövidesen be is jelentik az eljegyzést a többieknek. A társaság örömmel fogadja a hírt, a tivornyázás azonban nem szakad félbe: merő tréfából tortával dobálják meg az egyik meztelen lányt. Hajnalban az egyik prostituált úgy dönt, elmegy, mert egész éjjel hányt és rosszul volt a sok evés miatt.
Reggeli közben egy másik lány is kifakad, hogy folyton csak esznek. Evés után Marcello elvonul a garázsba szeretkezni az egyik prostituálttal. Hamarosan megjelenik Andrea, és arra kéri, jöjjön azonnal, Michel rosszul van. Marcello rutinosan kezelésbe veszi a barátját, és közreműködésének köszönhetően Michel megkönnyebbülten hatalmasakat szellent. Ahogy kicsit jobban érzi magát, Ugo máris elkezdi etetni. Az egyik prostituált nem bírja tovább, kijelenti, hogy mindnyájan őrültek és meg fognak halni. A lányok távoznak, Andreát is hívják, de ő maradni akar. Sőt este már ő követeli az ennivalót, mikor a férfiak éppen nem esznek. Aztán ágyba bújik Michellel, hogy kicsit kipihenjék magukat. Marcello elvonul a garázsba, hogy egyedül egyen, de végül a falhoz vágja a tányért. Másnap a kertben Philippe azt mondja Andreának, hogy mindenképpen feleségül veszi, bárkivel is feküdt le a többiek közül. Később a nő együtt fekszik az ágyban Michellel, Philippe-pel és Ugóval. Rövidesen megjelenik Marcello, és magával hívja, hogy próbálják ki a működésbe hozott régi autót. A kertben kocsikáznak, kis idő után megállnak. Marcello azt akarja, hogy Andrea vegye le a kabátját, és mutassa meg a csupasz fenekét. A nő némi vonakodás után engedelmeskedik. Michel meglátja őket a tornácról, és kihívja Philippe-et is. Philippe azonban úgy nyilatkozik, hogy mindenképpen feleségül veszi Andreát, hiszen amit most tesz éppen Marcellóval, azt csak jóságból csinálja.
jobbra|bélyegkép|250px|Az első halott (Marcello Mastroianni és Michel Piccoli)
Marcello este Philippe megértését kéri, de ismét szüksége van Andreára, akit magával visz a szobájába. Philippe nem tiltakozik, ám a pár távozása után az ennivalót kezdi kritizálni, hogy például Ugo miért nem tett tölteléket a pulykába. A duzzogás ellenére folytatódik az evés. Marcello ezalatt hiába próbál meg szerelmeskedni Andreával, életében talán először nem jön össze a dolog. Ingerült lesz, azt mondja, elmegy, hiszen az evésben úgysem lehet meghalni. Ezen össze is vitatkozik a többiekkel, és dühösen bemegy a fürdőszobába. A WC-kagyló szétesik, és az ürülék elárasztja a helyiséget. Michel kétségbeesik, Ugo viszont harsány kacajjal fogadja a látványt. Nevetése öklendezésbe fullad. Csak Philippe és Andrea fekszenek békésen az ágyon. Kint havazik. Marcello elmegy. A többiek arról beszélnek, hogy barátjuk fél meghalni. Másnap Michel megpillantja Marcello holttestét az udvaron. A pilóta megfagyott az autóban. Michel üvölt a fájdalomtól, Philippe viszont csendre inti a szomszédok miatt. A holttestet a konyhától üvegfallal elválasztott hatalmas hűtőkamrába teszik. A főzést Ugo és Andrea folytatja tovább, akik a tűzhely mellett kezdenek ölelkezni. Egyesülésük és főzéstudományuk tetőpontja az Andrea-lepény: a terebélyes nő csupasz hátsójával beleül a kelt tésztába az asztalon, miközben Ugóval ölelkezik.
A lakoma a szalonban folytatódik, ahol néha egy-egy mondatot váltanak egymással. Michel zongorázik, játékát hatalmas szellentésekkel kíséri. Váratlanul abbahagyja a zongorázást, és kimegy a tornácra, ahol holtan borul a kőkorlátra. A főzés még mindig nem ér véget, ezúttal Philippe és Ugo szorgoskodnak, persze Andrea is asszisztál. Ugo háromféle madárból készült pástétom-különlegességét viszont Philippe finnyásan fogadja. Eleinte se felvágni, se megkóstolni nem akarja, végül azt mondja, szar az íze. Andreának ízlik az édesség, de bevallja, hogy már képtelen többet enni. Ugo rendületlenül folytatja az evést, Philippe pedig elmegy aludni. Hívja Andreát is, ő viszont Ugóval akar maradni, hogy a férfi ne egyedül egyen tovább. Később lehívja Philippe-et, hogy együttesen próbálják rábírni Ugót arra, hogy hagyja abba az evést. Minden hiába. Ugo már annyira telítődött, hogy ülni már nem is tud, csak feküdni. Philippe eteti, Andrea pedig belenyúl Ugo sliccébe, hogy örömöt okozzon neki. Egy görcsös rohamot követően Ugo meghal. Másnap reggel Andrea a kertben szolgálja fel Philippe-nek a soros nyalánkságot, a két nagy mellet formázó pudingot. A férfi hozzálát az evéshez. Megérkezik a következő hússzállítmány. Andrea azt mondja a szállítóknak, hogy tegyék le a kertben a húst. A hentesek ugyan csodálkoznak ezen a kívánságon, de azért engedelmeskednek. Evés közben Philippe rosszul lesz, és Andrea kebleire borulva meghal. A nő magára maradt. Szótlanul indul befelé a házba, az udvaron letett hússzállítmányt pedig az odasereglett kutyák kezdik felfalni...
Értelmezési lehetőségek A nagy zabálás legkézenfekvőbb és ezért leggyakoribb értelmezése, hogy a film a fogyasztói társadalom szatirikus kigúnyolása. A középpolgárságot képviselő főszereplők egyre féktelenebbül falják a finomabbnál finomabb, nagy műgonddal elkészített ételeket, a mértékét vesztett fogyasztástól azonban képtelenek fel is dolgozni a nemes táplálékot, ami aztán egészen addig távozik valahogy a szervezetükből, míg a testük fel nem mondja a szolgálatot. A szatíra éle részben azáltal nyilvánul meg, hogy ordító az ellentét a négy férfi konszolidált életformája és társadalmi helyzete, az ételek elkészítésének kifinomult módja, illetve az orgiával színezett lakoma féktelensége között: e zabálás (= fogyasztás) során a főszereplőkről leválik a civilizáció, a tisztes polgári lét máza, és felszínre törnek primitív ösztöneik, megmutatják valódi énjüket. A létezés számukra immár a test funkcióira korlátozódik, az evés, ürítkezés és szeretkezés monoton körforgására, amely azonban már semmiféle valódi élvezetet nem okoz nekik. A nagy zabálás alighanem ezen a ponton kapcsolódik a polgárság csődjét ábrázoló egyéb alkotásokhoz, mint például Ferreri korábbi filmje, a Dillinger halott (1969), Luis Buñuel A nap szépe (1967) és A burzsoázia diszkrét bája (1972) című munkái, vagy Pier Paolo Pasolini szimbolikus jelentésű filmjei, a Teoréma (1968) és a Disznóól (1969). Ferreri botrányfilmje nemcsak a fogyasztói társadalom vagy általában a polgárság, hanem tulajdonképpen az egész európai kultúra és szellemiség fölött mondott ítélet. A négy főszereplő személyiségéhez és foglalkozásához ugyanis e kultúrkör kulcseszméi és kulcsfogalmai társulnak. A pilóta Marcello képviseli a technikai fejlődést és a modernizmust, a szakács Ugo az esztétikát és a kifinomultságot, a bíró Philippe a családot és a jogot, az egyik jelenetben balettozó tévéproducer, Michel pedig az idealizmust, a művészetet és a humanizmust.
balra|bélyegkép|250px|Készül az Andrea-lepény (Andréa Ferréol és Ugo Tognazzi)