A szassza vagy sziklaugró antilop (Oreotragus oreotragus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.
Előfordulása Afrika keleti és déli részének sziklás hegyvidéki részein mindenütt elterjedt faj. A következő országokban fordul elő: Szudán, Dél-Szudán, Etiópia, Eritrea, Dzsibuti, Szomália, Kenya, Tanzánia, Uganda, Ruanda, Zambia, Zimbabwe, Malawi, Mozambik, Dél-afrikai Köztársaság, Szváziföld, Botswana, Namíbia, Angola, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság és Nigéria.
Élőhelyei kizárólag a hegyvidékek és a sziklás-bozótos helyek, az észak-dél irányú hegyvonulatok és a fennsíkok sziklás bozótjaiban él, olyan helyeken, amelyeknek a többi antilopfaj általi megközelíthetetlensége miatt táplálékvetélytársa szinte alig akad.
Alfajai
Oreotragus oreotragus aceratos Noack, 1899 Oreotragus oreotragus aureus Heller, 1913 Oreotragus oreotragus centralis Hinton, 1921 Oreotragus oreotragus oreotragus (Zimmermann, 1783) Oreotragus oreotragus porteousi Lydekker, 1911 Oreotragus oreotragus saltatrixoides (Temminck, 1853) Oreotragus oreotragus schillingsi Neumann, 1902 Oreotragus oreotragus somalicus Neumann, 1902 Oreotragus oreotragus stevensoni Roberts, 1946 Oreotragus oreotragus transvaalensis Roberts, 1917 Oreotragus oreotragus tyleri Hinton, 1921
Megjelenése Ennek a kis termetű, ám felettébb mozgékony antilopnak a vállmagassága 45-60 centiméter, testtömege 10-18 kilogramm körüli. Érdekesség, hogy a suta nagyobb, mint a bak. Testszőrzete rövid, tömött, vastag szálú. Színe a sárgásbarnától a sárgásszürkéig terjed és kifejezetten „melírozottnak” tűnik. A hasi rész és a végtagok belseje világosabb. A hatalmas szemeket hosszú, fekete szempillák díszítik, a szemek és a száj környékének szőrzete világos, fehéres vagy „krémszínű”. Általában csak a bakok viselnek rövid, hegyes, párhuzamosan álló szarvat, azonban – különösen az északi területeken – ez néha a sutákon is előfordul.
Életmódja bélyegkép|balra|250px|Nőstény
Igen figyelemre méltó a szasszának az az alkalmazkodó képessége, amellyel a faj evolúciója során az igen sajátos hegyvidéki életkörülményekhez, a meredek sziklákon való mozgáshoz, táplálkozáshoz és túléléshez idomult. A téli éjszakákon fagyos és szeles, a nyári nappalokon tűzforró hegyvidék szélsőséges hőmérsékleti viszonyait a belül üreges, tömött bunda kiváló hőszigetelése segíti elviselni, apró patáinak keménygumi-szerű talppárnáival pedig – a legkisebb, kapaszkodásra alkalmas felületeket is kihasználva – a meredek sziklafalakon is a zergét megszégyenítő magabiztossággal, gyorsan mozog. Járásmódja is igen sajátos – legtöbbször pontról pontra való ugrás, szökellés – mert az egyetlen antilopfaj, amely járása, ugrása közben a paták hegyére támaszkodva halad.
Kis családi közösségekben, vagy párosával figyelhető meg, főleg a késő délutáni, kora reggeli órákban. Hűvösebb napokon napközben is mozog.
Főbb ellenségei a leopárd, a foltos hiéna, a karakál, a nagyobb sasok (kaffersas, vitézsas) és a páviánok, amelyek más, kis termetű vadfajokban, madarakban és más antilopok szaporulatában is tetemes károkat képesek egyébként okozni. A sziklaugró antilop 8-10 évig élhet.
Szaporodása Kifejezett üzekedési időszaka nincs, a suták 7 havi vemhesség után 1 gidát ellenek.
Természetvédelmi helyzete Afrika nagy részén a szasszát erősen vadászták. Finom bőréből kiváló minőségű táskákat készítettek. A szassza húsa az egyik legízletesebb az afrikai antilopok közül, ezért elsősorban húsa miatt vadásztak rá. Ma a legtöbb országban természetvédelmi oltalom alatt áll, de sok helyütt az orvvadászat komoly problémákat jelent.
Képek
thumb|left|200px|Hímthumb|right|200px|Nőstény
Fordítás
További információk
Angol nyelvű fajleírás Kingdon, J. (2015). The Kingdon Field Guide to African Mammals (2nd ed.). London, UK: Bloomsbury Publishing. pp. 588–9. . Castelló, J.R. (2016). Bovids of the World: Antelopes, Gazelles, Cattle, Goats, Sheep, and Relatives. Princeton, US: Princeton University Press. pp. 224–44. . Groves, C.; Grubb, P. (2011). Ungulate Taxonomy. Baltimore, US: Johns Hopkins University Press. pp. 275–9. .
Kategória:Törpeantilopok Kategória:Emlősfajok Kategória:Monotipikus taxonok Kategória:A nyugattrópusi-afrikai erdőség emlősei Kategória:A Nyugatközéptrópusi-Afrika emlősei Kategória:Az Északkelettrópusi-Afrika emlősei Kategória:A kelettrópusi-afrikai szavanna és sztyeppe emlősei Kategória:A déltrópusi-afrikai szavanna és sztyeppe emlősei Kategória:Dél-Afrika emlősei