Leoben osztrák város, Stájerország Leobeni járásának központja. 2017 januárjában 24 915 lakosa volt, amivel a tartomány második legnagyobb települése Graz után. A város az osztrák vas- és acélipar egyik központja, a Leobeni Bánya- és Kohóipari Egyetem (Montanuniversität Leoben) az ország egyetlen felsőfokú bányászati és kohászati tanintézménye.
Elhelyezkedése 170px|bélyegkép|balra|Leoben katasztrális községei Leoben Felső-Stájerországban, a Mura mentén fekszik. Az óváros a Mura éles kanyarulatában a Vordernberger Bach torkolata alatt található. A várostól északra a Hochschwab, délre a Gleinalpe, keletre pedig az Eisenerzi-Alpok hegységek kezdődnek. Az önkormányzat területe 108 km², amiből 79% erdő. Legalacsonyabb pontja 515 méterrel van a tengerszint fölött, legmagasabb pontja az 1643 méteres Wetterkogel.
Területe 10 katasztrális községre oszlik: Leoben (0,6 km²), Judendorf (6,8 km²), Waasen (2,9 km²), Donawitz (8,1 km²), Leitendorf (5,0 km²), Prettach (7,6 km²), Göss (8,2 km²), Mühltal (10,8 km²), Gössgraben-Göss (31,3 km²), Schladnitzgraben (26,4 km²). Városrészei a következők: Donawitz, Göss, Hinterberg, Josefee, Judendorf-Seegraben, Leitendorf, Lerchenfeld, Mühlthal, Waasen. Ezenkívül hozzá tartoznak Münzenberg, Nennersdorf, Neudorf, Proleber-Siedlung és Schladnitzdorf települések is.
A környező önkormányzatok: délnyugatra Sankt Michael in Obersteiermark, északnyugatra Sankt Peter-Freienstein, keletre Proleb, Niklasdorf és Bruck an der Mur, délkeletre Frohnleiten.
Története A város nevét (mint Liupinát) 904-ben említi elsőként Gyermek Lajos adománylevele II. Aribo göss-schladnitzi gróf számára. Mint település először 1173-ban szerepel az oklevelekben Forum Liuben néven; ekkor még a mai Szt. Jakab-templom környékén volt található. 1261-ben, II. Ottokár idejében északabbra költöztették a Mura kanyarulatához és egyúttal városi jogot kapott. Vaskereskedelméről először 1314-ben számolnak be.
1480-ban a fosztogató törökök felgyújtották Waasen elővárost és ottani Waaseni Mária-templom is leégett. A reformáció és ellenreformáció harcaiban során az 1525-ben város fontos bázisként szolgált az Enns-völgyi protestáns bányászfelkelés leveréséhez. 1572-ben a város mégis a protestáns oldalhoz csatlakozott, de 1613-ban a jezsuita rend segítségével megkezdődött újrakatolizálása. Ők építették Leoben Szt. Xavér-templomát 1660-1665 között.
1797-ben az első koalíciós háború idején Bonaparte tábornok itt kötötte meg az osztrákokkal a leobeni előbékét. 1805-ben a harmadik koalíciós háborúban Napóleon császár átvonuló csapatai elfoglalták a várost. 140px|bélyegkép|balra|A Vámtorony és a Mura hídja 1782-ben megalakult a Leobeni egyházmegye, amelynek a város volt a központja. 1859-ben egyesítették a Graz-Seckaui egyházmegyével.
1849-ben Vordernbergből Leobenbe helyezték át a bányászati főiskolát, a mai egyetem elődjét. Egy évvel később megalakult a kereskedelmi- és iparkamara. 1884-ben bevezették a gázvilágítást, 1906-tól pedig kiépítették az elektromos hálózatot. 1939-ben az önkormányzathoz csatlakozott az addig önálló Göss és Donawitz, amivel Leoben összlakossága megháromszorozódott.
A város gazdasági nehézségekkel küzdött az 1960-as években, amikor bezárták a seegrabeni szénbányát, valamint az 1980-as években recesszióba került az acélipar. Leoben igyekszik a nehéziparról áttérni modern technológiákra (mint a nyomtatott áramköröket gyártó üzem Hinterbergben), illetve egyre inkább a turizmusra fókuszál.
Lakosság A leobeni önkormányzat területén 2017 januárjában 24 915 fő élt. A lakosságszám 1961-ben érte el csúcspontját 36 259 fővel, utána a gazdasági válság miatt meredek csökkenés volt tapasztalható, ami az utóbbi évtizedben megállt és a város 25 ezer lakos körül stabilizálódott. 2015-ben a helybeliek 85%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,6% a régi (2004 előtti), 5,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 3,6% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 4,4% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 63,6%-a római katolikusnak, 7,5% evangélikusnak, 3,7% muszlimnak, 1,5% ortodox kereszténynek, 21,2% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 75 (0,3%) magyar élt a városban.
Gazdaság bélyegkép|A donawitzi acélmű A 2001-es népszámlálás során a városban 15 114 munkavállalót és 1203 munkaadót regisztráltak, közülük 8 foglalkoztatott 200-nál több alkalmazottat. A jelentősebb vállalatok: a Gössi Sörgyár helyén már 1459-ben állt egy sörfőzde. 1860-ban Max Kober jelentősen kibővítette és hamarosan az ország harmadik legnagyobb sörgyártójává vált. Ma a Brau Union Österreich AG tagja évente több mint egymillió hektoliter sört állít elő. Legismertebb márkája a Gösser. a Voestalpine AG donawitzi acélműve 2300 főt foglalkoztat és főleg vasúti síneket és huzalt állít elő, évente összesen 1,8 millió tonnányit. A donawitzi acélmű Európa legnagyobb síngyártója és itt állítják elő a világ leghosszabb, 120 méteres sínszálait. A huzalüzem a szomszédos Sankt Peter-Freiensteinben található. az Austria Technology and Systemtechnik AG-t 1984-ben alapították és nyomtatott áramköröket állít elő
Látnivalók bélyegkép|A régi városháza bélyegkép|A Hackl-ház bélyegkép|A Szt. Xavér-plébániatemplom az 1790-ben alapított Leobeni Városi Színház a Vámtorony (Mautturm) vagy népszerű nevén Gombatorony eredetileg 1280-ban épült a városi védművek részeként. 1615-ben átépítették. 1794-ben egy földrengésben megrongálódott, ezután kapta jellegzetes, félgömbös tetőzetét. a főtéri régi városháza 1485-ben épült. Ötoldalú saroktornyát 1568-ban kapta. 1973-ig az épület adott otthont a városi tanácsnak. a városházán kívül a főtéren megtekinthető a stukkókkal díszített, 15. századi Hackl-ház, a pestisjárvány emlékére 1718-ban emelt Szentháromság-oszlop, az 1799-es Bányászkút és az 1794-es Angyalkút. volt domonkosrendi kolostor az új városháza helytörténeti múzeuma a Freimann-torony, a városi védmű része Maßenburg várának romjai a volt gössi kolostor a Szt. Jakab-templomot 1188-ban alapították és 1811-ig ez volt a város fő temploma. Alapvetően román stílusú, erőteljes gótikus átalakításokkal. Belső tere barokk. a Waaseni Szűz Mária-plébániatemplom 70 méteres tornyával a város legmagasabb épülete a kora barokk Szt. Xavér-plébániatemplomot a jezsuiták építtették 1660-1665 között. az evangélikus Gusztáv Adolf-templom a redemptorista templom az Erzbergbahn múzeumvasút
A város futballcsapata a DSV Leoben.
Híres leobeniek Andreas Aigner (1984–) raliversenyző Hannes Arch (1967–2016) műrepülő Christian Gratzei (1981–) válogatott labdarúgó Roland Linz (1981–) válogatott labdarúgó Andreas Mölzer (1952–) publicista, politikus (EU parlamenti képviselő) Michael Ostrowski (1973–) színész, forgatókönyvíró Walter Schachner (1957–) válogatott labdarúgó, edző Martin Weinek (1964–) színész
Testvérvárosok Hszücsou, Kína
Jegyzetek
Fordítás
Források Günther Jontes: Leoben, die alte Bergstadt. Geschichte, Kunst, Gegenwart. Podmenik, Fohnsdorf 1989, . Günther Jontes: Leoben – Geschichten aus der Geschichte, Leoben 2016, online Alfred Joham: Leoben – Straßennamen mit Geschichte. Selbstverlag Stadt Leoben, Leoben 2015. . Alfred Joham: Leoben. Bauentwicklung und Stadtbefestigung. Eine stadtmorphologische Studie zur Leobener Innenstadt. Schriftenreihe des Instituts für Geschichte der Karl-Franzens-Universität Graz, Band 17, . Selbstverlag des Instituts für Geschichte der Karl-Franzens-Universität Graz, Graz 2009, . Alfred Joham/Wolfram Hoyer (Hgg.): Vom Kloster zum Einkaufszentrum. Die Geschichte des Dominikanerklosters in Leoben. Selbstverlag Stadt Leoben, Leoben 2011, . Elfriede Maria Huber-Reismann: Die medizinische Versorgung der Stadt Leoben vom 13. bis zum 20. Jahrhundert. Eine sozial-historische Quellenstudie als Beitrag zur Medizingeschichte sowie zur steirischen Stadtgeschichtsforschung. Universität Graz, Graz 2009. – Volltext online (PDF). A település honlapja 61108 – Leoben Statistik Austria
Kategória:Stájerország települései