jobbra|bélyegkép|Egy újszülött koponyája oldalról (a fekete téglalap jelöli az apró kutacsot) jobbra|bélyegkép|Egy újszülött koponyája oldalról (a fehér téglalap jelöli a kutacsot) balra|bélyegkép|200px|Egy hónapos csecsemő elülső kutacsa balra|bélyegkép|200px|Újszülött koponyája felülnézetben, ami mind az elülső, mind a hátulsó kutacsot mutatja A kutacs, latinul fonticulus, más nyelveken fontanel, fontanell vagy fontanelle a csecsemő koponyájának puha alkotórésze a koponyavarratok találkozóhelyén.
A csecsemő koponyáján hat kutacsot különböztetünk meg: Elülső kutacs (bregma, bregmatikus, frontális, vagy anterior fontanelle) Hátulsó kutacs Két fonticulus mastoidalis (masztoidális) Két fonticulus sphenoidalis (szfenoidális)
A kutacsok jelentősége az, hogy hajlékonyságuk megkönnyíti a szülést és lehetővé teszi a koponya későbbi növekedését.
A kutacsok idővel megkeményednek. Míg a hátsó és oldalsó kutacsok esetén ez kb. hat hónapos korban történik, az elülső kutacs csak a harmadik év közepe táján kezd megkeményedni, teljes osszifikáció (csontosodás) pedig csak a húszas évek vége és az 50 éves kor között következik be.
Források