A monyorókeréki és monoszlói Erdődy család a 16. században a jobbágysorból felemelkedő Bakóc családból elágazó, és a magyar arisztokrata családok sorába lépő família. Felemelkedését az egyházi pályán nagy sikerrel érvényesülő Bakócz családnak köszönheti. Az ő örökségüket felhasználva, és a 16. századi polgárháborús körülmények között a katonai tehetségüket kamatoztató családtagok segítségével szilárdították meg társadalmi helyzetüket. A 17. századra sikeresen integrálódtak a magyarországi főnemesi családok közé.
A Bakóc család felemelkedése
A család ősei a bélteki Drágffy család Szatmár vármegyei falujának, Erdődnek a jobbágyai közül származtak. A család első ismert őse Bakóc Ferenc kerékgyártó volt, akinek tehetséges fiai papi pályára lépve emelkedtek fel. Először a Guthi Országh Mihály támogatását élvező Bakóc Bálint lett a krakkói egyetem hallgatója, aki pártfogója segítségével megszerezte a titeli prépostságot. Itt maga mellé vette testvérét Bakóc Tamást, aki előbb őrkanonoki javadalmat kapott, majd egyetemi tanulmányokba kezdett.C. Tóth Norbert: Az Erdődi család felemelkedése. In: Bakóc Tamás emlékezete. Bp., 2024. 9-21. p. Az egyetemi anyakönyvekbe Erdődi Tamás néven szerepelt. Hazatérése után több egyházi hivatalt is betöltött, mielőtt I. Mátyás magyar király környezetébe került, és előbb királyi titkár, győri püspök, majd esztergomi érsek lett.
A család nemességét Országh Mihály nádor házi káplánja, a későbbi titeli prépost, erdődi Bakóc Bálint szerezte maga és testvérei, Tamás, Miklós és János részére 1459. szeptember 3-án. Ezt erősítette meg 1489. január 6-án kelt oklevelében Mátyás király erdődi Bakóc Tamás győri püspök és testvérei, Bálint és Miklós, továbbá Miklós fiai Péter és Pál, valamint a néhai János fiai, Tóbiás és János részére.C. Tóth Norbert: Erdődi Bakóc Tamás érsek rokonsága. In: Turul, 94. köt. 1. füz.2018. 8-30. p.
A Bakóc testvérek közül Tamás (1442–1521) esztergomi érsek volt a család ősi vagyonának felhalmozója. Ő szerezte meg részben adomány, részben vásárlás útján 1493-ban a Kőrös vármegyei Monoszlót és Szarvaskő várát, és a Zágráb vármegyei Okics várát; 1496-ban a Vas vármegyei Monyorókerék, Vörösvár és Körmend várait; 1516-ban Kruppát; 1521-ben Császárvárt; valamint a túróci Blatnica, a honti Csábrág, a somogyi Szenyér és a baranyai Máré várait. Jelentős birtokai voltak még Bihar vármegyében, háza volt Budán és zálogbirtokosa volt az esztergomi királyi városrésznek. Elérte II. Ulászló és II. Lajos királyoknál, hogy birtokait unokaöccsei, többek között testvérének, Miklósnak a fiai, Péter (monyorókeréki ág) és Bálint (monoszlói ág), illetve unokatestvérének, Bálintnak (csábrági ág) a fiai István és Farkas örökölhessék. Mivel Bálint két fia örökös nélkül halt meg birtokaik egy része előbb a rokonságukhoz tartozó erdődi Tompa családra szállt, majd házasság révén a Pálffy család birtokába került.C. Tóth, 2018. 24. p.
A család 16. századi történeteA külön nem hivatkozott addatokra lásd:
Bakócz Tamás birtokainak jelentős részét unokaöccse, Erdődy I. Péter (1489–1543) örökölte, aki először használta következetesen az Erdődy családnevet. Testvérével, Erdődy Simonnal együtt részt vett a mohácsi csatában, majd Lajos király halála után Habsburg Ferdinánd pártjára állt és Vas vármegye főispánja, királyi kamarás és főlovászmester lett. Az 1529-ben átmenetileg Szapolyai Jánoshoz csatlakozott. Ő kezdte el először használni a grófi címet (comes Montis Claudii), amit az uralkodó csak az 1565-ben kiadott rangemelő oklevelében tett hivatalossá, bár a szakirodalom hagyományosan 1511-re teszi a grófi cím megszerzését.Csízi István: Észrevételek a magyar főnemesi címek XVI–XVII. századi történetéhez. In: Fons, 21. évf. (2014) 1. sz. 34-36. p. Első felesége, alsólendvai Bánffy Sára, a második Pucheim Borbála volt.Nagy Iván: Magyarország nemes családai IV. köt
A családi birtokok örököse Erdődi II. Péter (1500 k.–1567), Erdődy I. Péter első házasságából származó fia volt, aki előbb Zala vármegye főispánja lett, majd 1557 és 1567 között ő töltötte be a horvát báni méltóságot. Első felesége Tahy Margit, a második Alapy Borbála volt. Nem sokkal halhalála előtt, 1565. október 11-én Miksa magyar királytól birodalmi grófi címet kapott. Gyermekei második feleségétől születtek, és leszármazottai révén a család két ágra szakadt: Tamás fia lett a magyarországi ág őse, Erdődy III. Péter utódai pedig a horvátországi ághoz tartoznak.
A Bakócz-örökség jelentős része a 16. század végére kikerült a család birtokából. Monyorókerék és Vörösvár uradalmait tartozékaikkal együtt Erdődy I. Péter elcserélte Zrínyi Miklóssal Medve váráért és Rokonok castellumért, de Vép oppiduma is a Zrínyiek birtokába került. Körmend várát és mezővárosát előbb zálogba adták, majd 1595-ben Joó János személynök vásárolta meg. Somló várát 1548-ban elzálogosították, majd eladták Devecseri Choron Andrásnak. Császárvár Erdődy I. Péter leszármazottainak tulajdonában maradt, és a 17. században család horvátországi rezidenciájaként funkcionált.
I. Tamás (1558–1624) korának egyik kiemelkedő hadvezére volt, aki kétszer is viselhette a horvát báni méltóságot (1584–1595 és 1608–1615), először 1584-ben, 26 éves korában. Már az 1580-as években aktívan részt vett a végvidéki harcokban, 1591-ben felszabadította családja ősi birtokát, Monoszlót. Legnagyobb győzelmét 1593. június 22-én aratta a sziszeki csatában, ahol Hasszán boszniai pasa is elesett, aminek következtében kirobbant tizenöt éves háború. Mindemellett jelentős birtokgyarapodás is köthető a nevéhez. Felesége Ungnád Kristóf horvát bán (1578–1584) egyetlen gyermekeke, Mária volt. Az ő öröksége révén került az Erdődy család birtokába Szomolány és Jókő vára, amely ettől kezdve a család ezen ágának egyik központi birtoka lett. Ugyancsak e házasság révén került a családhoz 1607-ben a varasdi főispáni cím, amit ettől kezdve mindig valamelyik családtag viselt. A családi birtokokon több építkezés is fűződik a nevéhez: 1603-ban ő építette Császárvár aljában a Novi Dvorinak (Újkastélynak) nevezett kastélyt, amely a 17. század folyamán a családtagok kedvelt tartózkodási helyévé vált. 1613-ben hosszú pereskedés után visszaszerezte, majd 1615-ben átépítette a vépi várat is, kialakítva ezzel a mai kastély négyszögletes formáját.
A család 17. század történeteA család 17. századi történetének itteni összefoglalása elsősorban Benda Borbála Az Erdődy család 17. századi genealógiája című (Turul (2007) 4. sz. 109-125) írása alapján készült
A magyarországi ág, Erdődy I. Tamás (1558–1624) utódai Erdődy Tamás fiai közül kettő egyházi pályára lépett, (István, János), egy (Zsigmond) politikai téren érvényesült, a negyedik (Kristóf) pedig gyerekei révén tovább vitte a család ezen ágát. Erdődy István és Erdődy János közül az utóbbi futott be nagyobb karriert, amennyiben II. Mátyás egri püspökké nevezte ki (igaz a pápai megerősítést nem kapta meg).Katolikus lexikon Fiatalon, 37 évesen halt meg, talán ezért nem jutott még előrébb az egyházi hierarchiában. Bátyját Istvánt pedig szerémi püspökké nevezték ki (ugyancsak nem kapta meg a pápai megerősítést), őt feltehetőleg vaksága akadályozta meg az előrejutásban. Erdődy Zsigmond folytatta a családi hagyományokat és bár a magyarországinak tartott ághoz tartozott, horvát bán (1627–1639)Fallenbüchl Zoltán: Magyarország méltóságai. Bp. 1988. 75. lett. Kristóf nem töltött be semmilyen fontos tisztséget, viszont három felnőttkor megért gyermeke (György, Gábor, Imre) révén ez az ág nem halt ki.
A következő generáció tagjai világi pályán próbáltak érvényesülni. I. György (1614–1663) és Gábor (megh. 1650) a bécsi egyetemen tanult (1628–1629), majd kettőjük közül csak György folytatta tanulmányait, méghozzá a franciaországi Doualiban (1631–1633). Azonban sem ő, sem testvére Gábor nem jutott el a legmagasabb világi tisztségig, a nádorságig. György tárnokmesterségig (1662–1663), Gábor főajtónállóságig vitte. Pedig Gábor első felesége (Pálffy Mária) révén a befolyásos Pálffy családdal is rokonságban volt. Mindkettőjük ága folytatódott: I. Györgynek I. Sándor (1644–1663), Gábornak pedig II. György (1648–1713) és Kristóf (1649–1704) nevű fia utódai születtek. I. György és Gábor öccse, a legkisebb fiú Imre is a tárnokmesterségig (1679–1690) vitte, ezzel már a negyedik Erdődy volt, aki kiérdemelte e tisztséget. Az ő egyetlen fia, Imre (1648 k.–1668) fiatalon, utód nélkül halt meg egy török elleni kisebb csatában.
A harmadik generációban tehát három fiút találunk és köztük egy olyan Erdődyt, aki már egészen a rangban a nádor mögött következő országbírói tisztségig vitte.II. Györgyöt (1648–1713) e rang elnyerése előtt végigjárta a ranglétrát: királyi főkamarás (1679–1691), majd főlovászmester (1691–1693), ezt követően pedig tárnokmester volt egészen országbíróvá való kinevezéséig vagyis 1704. január 19-ig.Fallenbüchl i. m. 83., 82., 81., 72. Erdődy II. György egyben első felesége révén jelentős birtokszerző is volt: Rákóczi László egyetlen örökösét, Erzsébetet vette feleségül, akinek révén viszonylag nagy, jól jövedelmező birtokokA makovicai, sárosi, zborói, mádi, rosályi, klastromi, szerencsi és zombori, kistapolcsányi (ehhez tartozott Hrussó vára) is, és ónodi jószág a nagymihályi jószág portiójával együtt évente becslés szerint, 46 354 forintot jövedelmezett. (A feljegyzés felirata: Az urbariumokbul rövideden consignált méltosságos gróf Rákóczy Ersibet kegyelmes asszonyunk ő nagysága jószáginak jövedelme. Dátum nincs rajta. (Slovenský Národný Archív. Archív rodu Erdődy. Ladula 21.) kerültek a család tulajdonába, amelyeket saját utódok hiányában testvére, Kristóf gyerekei örököltek. II. György nevéhez fűződik az árvai főispáni cím megszerzése is, mivel 1675-től haláláig az árvai királyi javak igazgatója is volt.Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Összeáll: Fallenbüchl Zoltán. Bp. 2002. 88. Ez az ág Sándor és Kristóf utódaiban folytatódott: I. Sándornak egyetlen fia, II. Sándor (1670–1728) érte meg a felnőttkort, Kristófnak viszont négy: III. György (1674–1739), László Ádám (1677–1736), Gábor Antal (1684–1744), József (1685 k.–1723) és Imre (1686–1736).
Az horvátországi ág, Erdődy III. Péter utódai A szakirodalom Erdődy III. Pétertől származó Erdődyeket a család horvátországi ágának nevezi. E felosztásból azonban a család egyes tagjai kilógnak. Igaz ugyan, hogy III. Péter ága erősebben kötődött Horvátországhoz: ott éltek, többnyire ott élő családból választottak feleséget és egymás között is gyakran horvátul leveleztek. Viszont a magyarországi ágnak is több olyan tagja volt, aki Horvátországban élt, sőt közülük is került ki horvát bán, a már említett Erdődy Zsigmond. De jó példa erre Erdődy Imre is, aki többnyire Horvátországban élt és fiatalon meghalt fiát, Ádámot aki ott katonáskodott. Erdődy Imrét a kortársak maguk is a horvátországi urak közé sorolták.Ugyanakkor testvérét Erdődy Györgyöt és Gábort a magyar főurak közt sorolják fel. Esterházy László és Batthyány Eleonóra lakodalmára meghívottak, akiknek elküldték már a leveleket. (Magyar Országos Levéltár [=MOL], Batthyány család levéltára, A Batthyány család körmendi központi igazgatósága [P 1322], A földesúri familiára, illetve az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó iratok [FöldFam] No. 919.)