A The Prodigy (sz.sz. „a csoda” v. „a csodagyerek”) egy elektronikus zenét játszó brit együttes, amelyet Liam Howlett, Keith Flint és Leeroy Thornhill alapított. A kilencvenes években bekövetkező nagy elektronikus zenei forradalom (amit a kritika később az „elektronika” – azon belül a „big beat” – műfaji címkékkel jelölt meg) egyik legnépszerűbb képviselőjének tekinthetőek (a Chemical Brothers, Fatboy Slim, The Crystal Method, és számos egyéb formáció mellett). Az együttes jelenlegi tagjai: Maxim Reality (énekes, MC) és Liam Howlett (zeneszerző, billentyűs).
Nemcsak több mint 20 millió lemezt adtak el világszerte, ami az elektronikus zenei műfajban egyedülálló, hanem szakmai elismeréseket is arattak, így pl. Grammy-jelöléseket, az MTV Music Awards és a Rolling Stone magazin díjait,Rockonthenet.com (angol). nem utolsósorban pedig kétszer (1997, 1998) a Brit Award-ot „a legjobb brit tánczenekar” kategóriában.Prodigy – www.brits.com. Zenéjük számos stílus jegyeit viseli magán: rave, hardcore techno, a 90-es évek ipari zenéje, az alternatív rock, a big beat és később az énekben a punk elemek is megjelennek.
A Music for the Jilted Generation (1994) lemezborítóján „The Prodigy”-ként szerepeltek, a The Fat of the Land idején (1997) „Prodigy” volt látható, majd az Always Outnumbered, Never Outgunned 2004-es borítóján megint ott a „The” névelő.
Az együttes énekese, Keith Flint 2019. március 4-én saját otthonában öngyilkos lett.
Története A kezdetek
Braintree A történet a Braintree (Essex, Anglia) nevű kisvárosban született és kamaszkorában klasszikus zongorai tanulmányokat folytató Liam Howlett-tel kezdődött. A gimnáziumi évek környékén Howlett elkezdett DJ-skedni mint a Cut 2 Kill nevű hiphopzenekar tagja. A nyolcvanas évek legvégén azonban egy veszekedés után elhagyta a formációt (a „hivatalos” életrajza szerint fehér bőrszíne miatt kiutálták a zömében színes bőrűek alkotta csapatból), és elkezdett saját zenéket írni, ill. egy magnóval mixelni, eleinte csak a saját szórakozására. Fiatal korában a break és a ska is hatással volt rá.Liam Howlett életrajza. Theprodigy.info. Hozzáférés: 2012.12.09.
A kilencvenes évek elejére a hiphop/breakláz lecsengett, elérkezett a techno és a rave korszaka. Howlett 17 évesen, 1989-ben vett először részt egy ravepartin, majd elkezdett DJ-ként fellépni a braintreei The Barn klubban és különféle rádiókban. Az említett klubban találkozott Keith Flinttel, akivel korábban egy iskolába jártak Braintree-ben (bár ott még évfolyamkülönbség miatt nem nagyon találkoztak), és elkezdtek összejárni, valamint Flint egyik barátja, Leeroy Thornhill is csatlakozott hozzájuk. Flint és Thornhill egy éjjel belehallgattak Howlett pár demókazettájába, melyen a sok mix között egy B oldalon megbújt Howlett néhány saját dala is. Flint már kezdetben (ahogy később is) el volt ragadtatva Howlett zenéjétől, és javasolta, hogy adják elő élőben, ahol ő és Leeroy Thornhill táncolnának. Így ötlete nyomán megalakult a The Prodigy.
Az első kiadott anyagok és fellépések
Howlett az angliai Essex-ben 1990-ben két olyan demókazettát készített (egy ötszámos és egy tizenhat, de a többszörös felvételek miatt csak tíz különböző dalt tartalmazó magnókazetta), melyet elküldött a rave anyagok kiadásával is foglalkozó neves XL Recordings lemezkiadónak. Az anyag nagy részét egy Roland W-30 sampler-szintetizátoron, részben pedig (szintén samplerként használt) felvevőmagnó segítségével állította elő. Az XL embereinek tetszett az anyag, és egy évvel később kiadtak Howlettől egy négy dalt (What Evil Lurks, We Gonna Rock, Android, Everybody in the Place [korai, „lassú hiphop”The Prodigy FAQ. Theprodigy.info. Áll. 2012-12-12. változata]) tartalmazó EP-t, a What Evil Lurks 12" változatát, 1991 februárjában. E fennmaradt demókazetták között szerepeltek olyan dalok, melyek később az Experience nagylemezen vagy az azt követő single-ken jelentek meg (a Charly, az Everybody in the Place és a Pandemonium), az anyag egy kis része (négy dal) a már említett EP-n jelent meg, nagy részét azonban „hivatalosan” soha nem adták ki (pl. Manic, Oz, Evil Minds).
Howlett a „The Prodigy” „(a) csoda(gyerek)” néven szerepelt a promóciós anyagban, a nevet javarészt első szintetizátora, a Moog Prodigy után választotta, bár egyéb motivációi is voltak a névválasztásnak: „Amikor először gondoltam erre a névre, nyilvánvalóan nem egy négy emberből álló csapat járt a fejemben. Csak egy arctalan zeneszerző, én magam, egyedül a hálószobában : a Csodagyerek.”The Prodigy FAQ. Theprodigy.info. Áll.: 2012-12-12.
A Prodigy első nyilvános fellépése a londoni Labyrinth Clubban volt 1990-ben, körülbelül 250 fős hallgatóság előtt.Prodigy FAQ. Theprodigy.info. Állapot: 2012-12-12. Az ezután gyakorivá váló élő show kedvéért a kezdetben egyszemélyes zeneszerzői vállalkozás, ahogy azt Flint javasolta, két táncossal egészült ki tehát: Howlett mellett Keith Flint és Leeroy Thornhill állt színpadra. Később a csapat tagja lett egy Maxim Reality művésznevű MC (polgári nevén Keith Palmer), valamint egy Sharky nevű, rövid ideig a csapatban lévő női táncos.
A Charly és a népszerűség
A "Charly"-t hat hónappal később (1991. aug. 12.) adták ki, és óriási siker lett a ravekedvelők körében, a UK Singles Chart listán 3. helyig jutott, ezzel a nagy nyilvánosság elé juttatva a csapatot. A Charly says: Always tell your mummy before you go off somewhere sorok („Charly azt mondja: mindig szólj a mamádnak, mielőtt elmész valahová!”) pedig egy angol tv-adón sugárzott, gyerekeknek szóló tájékoztató rajzfilmből (Double Deckers: Say No to Strangers) kerültek a számba, amelyben egy Charly nevű macska jótanácsokat ad a gazdájának. A „charly” vagy „charlie” a londoni szlengben egyébként a kokaint jelenti.
A Charly sikere után a csapat kiadott pár hasonlóan viccesen hangzó, kísérletező dalt single-ként, amelyeket ráadásul a társutasok és utánzók hada követett (Altern 8: Activ-8, Urban Hype, Smart E's). A kritikusok és a raverek egy része a Mixmag magazin egy 1992-es számának meglehetősen kritikus cikke nyomán fanyalogva fogadta a Prodigy sikereit, mondván, hogy a Charly indította új stílus („kiddie rave”, „toytown techno”) komolytalan attitűdje megöli a rave mozgalmat.Unity Crew: . Unity.blog.hu. Lapállapot időbélyege: 2012-12-10.
A klasszikus Prodigy Experience
A Charly-t követte az első nagylemezük, az Experience, ami a brit rave történetében szinte azonnali klasszikussá vált.
A számok: Jericho Music Reach 1234 Wind it up Your Love (remix) Hyperspeed G-Force Part2 Charly Trip into Drum and Bass version Out of Space Everybody in the place Weather Experience Fire Sunrise version Ruff in the Jungle Bizness Death of the Prodigy Dancers
A rave-korszak vége
A szokványos rave-es módszerek helyett, hogy az Experience-t promotálják, a rock'n roll zenekarok útját kezdték követni: koncertkörútra mentek és előadták dalaikat hagyományosan ilyesmire szolgáló helyszíneken. „Már e zsenge korszakukban is a rave egyre vékonyuló határait feszegették.” (Martin James) A következő hónapok eseményei aztán térdre kényszerítették az egész rave mozgalmat. Lelketlen szervezők, veszélyes drogok, hivatalos megrendszabályozás, sőt szigorú raveellenes törvények megjelenése – mindezek egyre inkább jellemzővé váltak. A Prodigy számára az utolsó cseppet a pohárban a hangosítást szabályozó, az összejöveteleken kötelező zajcsökkentésre irányuló rendeletek jelentették: úgy látták, a rave meghalt.
Music for the Jilted Generation
Ekkorra már elkönyvelték a Prodigy-t kissé „gyerekes” zenét játszó zenekarnak, a rave viszont formálódott: keményebb, durvább lett. 1993-ban Howlett névtelenül kiadott két fehér bakelitlemezt, amiken csak a titokzatos Eartbound I és Earthbound II felirat volt. Hipnotikus, kemény hangzása tetszett az underground közösségnek. A korábban a Prodigy-t a komolytalan fellépéséért kritizálók meglepődtek, amikor Howlett bejelentette: a kiadvány mögött ő áll. Ezután hivatalosan is megjelent a lemez, immár One Love címmel (a One Love = Earthbound I és One Love (Jonny L Remix) = Eartrhbound II dalokkal), és az angol listán 8. helyig jutott. A One Love volt az elsőként kiadott dal, amely szerepelt a második stúdióalbumon.
1994-ben jött a Prodigy második albuma, a Music for the Jilted Generation, megjelenése után azonnal első lett az angol albumlistán. A lemezen a zenei stílusok szélesebb keveredése figyelhető meg: a keményebb techno és breakbeat-alapú számokat kiegészítette a Narcotic Suite koncepció (pszichedelikus szintetizátorzene élő hangszerek szólóival kiegészítve) és a rockalapú betétek (Their Law).
A csapat tudatosan kerülte a médiaszerepléseket, nem fogadtak el meghívásokat tévéműsorokba, megpróbáltak háttérben maradni, és ily módon megőrizni azt a hitet, vagy képet, hogy megmaradtak „becsületes” underground csapatnak, és nem hajhásszák a népszerűséget. A mai napig az egyetlen stúdiómegjelenésük egy 1991-es BBC2-es adás, ahol a Dance Energy sorozat velük foglalkozó részében játszották az Everybody in the Place-t.
Az elkövetkező években az MTV Europe részéről erős támogatást kaptak a videóik, ez nagymértékben növelte a Prodigy népszerűségét. Keith Flint 1995-ben a 120 Minutes című MTV show egyik részében elvállalta a műsorvezetői posztot.
A számok: Intro Break&Enter Their Law Full throttle Voodoo People Speedway Heat Poison No Good (Start the Dance) One Love 3 Kilos (The Narcotic Suite – 1.) Skylined (The Narcotic Suite – 2.) Claustrophobic String (The Narcotic Suite – 3.)
The Fat of the Land
A régóta várt harmadik album az 1997-esThe Fat of the Land volt. Az együttes a Firestarter c. videóklippel a lemez kiadása előtt már jelezte, hogy valami újszerű dologra készülnek a műfajban. Az őket figyelmesebben is nyomon kísérőket külön meglepetésként érte az angyalhajú raverből vad, punkfrizurás „rockerszörnyeteggé” vált Keith Flint fellépése frontember-énekesként, ami e dal után rendszeressé vált.
A Firestarter 1996-ban jött – valamint látott és győzött is: egyből a brit listák első helyére ugrott, és három hétig ott is maradt.Kurt B. Reighley: We Didn't Start the Fire. Újságcikk, CMJ New Music Monthly. 21-24. o. (Állapot: 2012-12-15.) A dal segített betörni az amerikai, és egyéb tengerentúli piacokra, Angliában pedig listavezető lett. Utána kiadták a Breathe-t, amely szintén hasonló kirobbanó sikert ért el, és ugyanúgy első lett a slágerlistán. Az albumot az MTV Music Awards című szakmai fórumon az év legjobb lemezének jelölték – a díjat végül a Radiohead OK Computer-e vitte el, de a bevezető kislemez, a Breathe három díjat is nyert (a legjobb videóklip, a legjobb táncos és a legjobb alternatív produkció).:en:MTV Europe Music Awards#1997 MTV Europe Music Awards 1997
Elődeihez hasonlóan ez is egy mérföldkövet jelentett a csapat, és egyben az egész elektromos műfaj történetében, bebetonozta a zenekar vezető helyét a hard dance műfajban, immár nemcsak a brit, hanem az amerikai listát is vezetve, Európán kívül is piacképessé tette az elektronikus zenét.Stephen Thomas Erlewine: The Fat of the Land. allmusic.com. A zenekar többet szerepelt a nyilvánosság előtt (népszerűségüket többek között annak tulajdonították, hogy „elkezdtek olyan intenzíven koncertezni, akár egy rockzenekar”), és kialakította az ún. „electronic punks” image-et, melynek kulcsszava bármiféle műfajelméleti eszmefuttatás helyett az energia fogalma lett.
A számok: Smack my bitch up Breathe Diesel Power Funky Shit Serial Thrilla Mindfields Narayan Firestarter Climbatize Fuel my Fire