A saller (angolul sallet vagy salade) a kései lovagkor sisaktípusa. Használata szinte kizárólag a 15. századra korlátozódik, a 16. század elején szórványosan még megtalálható volt, helyét a zárt sisakok, morionok, cabasset-k és a burgund sisakok vették át. A német variáns farka jellemzően igen hosszú, rákozott vagy merev. Az 1480-as évektől ugyanitt pár évtizedig divatban volt a sisak feketítése. Az olasz variáns mélyebben lenyúlik a nyak felé, a farok csökevényes vagy hiányzik, ennek nyílt arcú alváltozatából fejlődött ki viharos sebességgel a barbuta, melynek megjelenése az a'l antica divat kezdetét jelentette.
bélyegkép|Hunyady János páncélban a Thuróczy-krónikából
Észak-Európában a bacinetet váltotta fel. Hátul egyes típusainál külön, néha igen megnyúlt lemez védte a tarkót és a vállat. Mivel a saller tipikusan nem védi az arc alsó részét és a nyakat, mellé gyakran viseltek állvértet, melyet vagy a mellvérthez rögzítettek, jellemzően de nem kizárólag szárnyasanyával és csavarral, vagy a sisakra szíjazták. Egyes darabjai nyitható (néha kettős) sisakrostéllyal is rendelkeztek, ugyanakkor a nyitott sallerek egyáltalán nem takarták az arcot.
Heraldika A saller néha előfordul címersisakként is. A hanyatló heraldika korától néha sisakdísszel is el volt látva, például a német heraldikában, de ez nem tartott sokáig. A skót heraldikában ma is használatos heraldikai sisakként. Modern leszármazói a tűzoltó sisakok.
Kapcsolódó szócikkek Sisak (heraldika) Lovag
Kategória:Heraldika