Szabad György (Arad, 1924. augusztus 4. – Budapest, 2015. július 3.https://index.hu/belfold/2015/07/03/elhunyt_szabad_gyorgy/) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, politikus, 1990 és 1994 között az Országgyűlés elnöke, Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magyarországi polgári átalakulás volt.
Élete
Érettségije 1942-es, a visszatért országrészben való letétele után beadott felvételi kérelmeit az akkor hatályos numerus clausus miatt elutasították, emiatt kertésztanonc volt 1944-ig, majd zsidó származásúként munkaszolgálatra hívták, onnan 1944. március 15-én megszökött. Ugyancsak szökéssel ért véget az 1945 márciusában történt kéthetes szovjet kényszermunkája. 1945-ben felvették a Budapesti Tudományegyetem történelem szakára, ahol 1950-ben, az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nevű intézményben szerzett tanári és levéltárosi diplomát. Egyetemi ideje alatt mezőgazdálkodott is, majd 1949-ben a Magyar Országos Levéltár gyakornoka, később levéltárosa lett. Diplomájának megszerzése után 1954-ig egyeteme aspiránsa volt, majd az ELTE újkori és legújabbkori magyar történelem tanszékének adjunktusává nevezték ki. 1956-ban vette át docensi, 1970-ben egyetemi tanári kinevezését. 1994-ben professor emeritusi címet kapott.
1955-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1969-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának tagja lett. 1982-ben az MTA levelező, majd 1998-ban rendes tagjává választotta. 1985 és 1990 között a Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság elnöke, majd tagja lett.
Tudományos munkássága mellett közéleti szerepet is vállalt: 1945–46-ban a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP) tagja volt. Az 1956-os forradalom alatt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Forradalmi Bizottságának tagjává választották. A forradalom leverése után zaklatták, de eljárás nem indult ellene. A politikai életbe ezután csak 1987-ben tért vissza, amikor részt vett és felszólalt a lakiteleki találkozón. Ekkor a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagja lett. 1989-ben megválasztották a párt elnökségébe is, amelynek munkájában 1994-ig vett részt.
Az 1990-es országgyűlési választáson pártja budapesti területi listájáról szerzett mandátumot. 1990. május 2-án az Országgyűlés alelnökévé választották, ezzel együtt megbízott elnökévé. Három hónap múltán átvette az Országgyűlés elnöki tisztségét, amelyet a ciklus végéig viselt. Az 1994-es országgyűlési választáson az MDF országos listájáról szerzett mandátumot. Az 1996. évi pártszakadáskor az MDF-ből kivált Magyar Demokrata Néppárthoz (MDNP) csatlakozott. 1997-ben az MDNP-frakció egyik helyettes vezetőjévé választották, amely tisztséget a ciklus végéig viselt. 1998-ban indult az országgyűlési választáson, de mandátumot nem szerzett. A pártban 1999-től nem volt aktív, majd 2001-ben kilépett, azután a Fidesz rendezvényeinek vendége lett.
Munkássága
Kutatási területe 1956 előtt a magyar gazdaság- és társadalomtörténet volt, ezt követően a magyar polgári átalakulás korszakában előtérbe került nemzeti és demokratikus törekvéseket helyezte vizsgálatai középpontjába.
Foglalkozott az önálló államiság történeti kérdéseivel, valamint a parlamentáris kormányzati rendszerre alapozandó jogállamiság és az abszolutista törekvések közötti konfliktusok.
Családja
Kétszer volt nős, második feleségétől egy lánygyermeke született.
Díjai, elismerései
Akadémiai Díj (1965, 1973) Az Európa Tanács Pro Merito díja (1991) A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2000) Hagelmayer István-díj (2000) Széchenyi-díj (2006)
Főbb publikációi
A tatai és gesztesi Esterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra (1957) Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860–61 (1967) Kossuth on the Political System of the United States of America (1975) Deák Ferenc és a reformkori Széchenyi–Kossuth-vita (1976) Hungarian Political Trends between the Revolution and the Compromise 1849–1867 (1977) Kossuth politikai pályája. Ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében; Kossuth–Magyar Helikon, Bp., 1977 Az önkényuralom kora 1849–1867 (1979, 1987) Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán (1982) Miért halt meg Teleki László? (1985) Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában (1986) A zsellérilletmény (1987) A polgárosodás útján. Tanulmányok Magyarország társadalmának átrétegződéséhez a polgári átalakulás korában; szerk. Szabad György; Tankönyvkiadó, Bp., 1990 Kossuth Lajos üzenetei; összeáll. Szabad György, Kossuth Lajos portrérajz Rényi Katalin; Ikva, Bp., 1994 Kossuth Lajos életének képei; tan. Szabad György, szerk., előszó, képanyag összeáll. E. Csorba Csilla, reprodukciók Bókay László; HG, Bp., 1994 Wesselényi és Kölcsey (Debrecen, 1997) A kormány parlamenti felelősségének kérdése (1998) A magyar országgyűlés 1848/49-ben; szerk. Szabad György et al.; KIT Képzőművészeti, Bp., 1998 Kísérletek a faúsztatás szabályozására (Kolozsvár, 1999) „Minden fizetés célja... a nemzet boldogsága legyen” (1999) The Conceptualization of a Danubian Federation (1999) A parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése, védelmezése, és kockáztatása Magyarországon 1848–1867 (2000) Magyarország polgári átalakulása a reformkorban és 1848–49-ben (2001) Kossuth irányadása (2002) Kossuth Lajos, 1802–2002; bev. Szabad György, szerk., képvál. Cs. Lengyel Beatrix, angolra ford. Johnson Andrea; Válasz, Bp., 2002 (angol-magyar nyelvű kiadvány) Egy történész „aforizmáiból” (Kolozsvár, 2004) Antall József újraolvasott kormányprogramja (2006) In memoriam I. Tóth Zoltán (2007) Varga János (1927–2008) (2008) Aradtól az Országgyűlésig. Pavlovits Miklós interjúja Szabad Györggyel; Magvető, Bp., 2017, (Tények és tanúk 128.), A politikán innen és túl. Szabad György és Suhai Pál levelezése, 2003–2008; Cédrus Művészeti Alapítvány, Bp., 2018 (Káva téka) Katedrától a pulpitusig. Válogatás Szabad György politikatörténeti munkáiból; vál., sajtó alá rend., tan., névmutató Melkovics Tamás; Országház, Bp., 2019 (Nemzet főtere könyvek)
Jegyzetek
Források
MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1017. old., Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján Szabad György életrajza az Országgyűlés archív oldalán Parlamenti adatlapja , 415-419. o.
További irodalom
Dénes–Gergely–Pajkossy: A magyar polgári átalakulás kérdései Tanulmányok Sz. Gy. 60. születésnapjára (1984) Orosz István–Pölöskei Ferenc: Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon Tanulmányok Sz. Gy. 70. születésnapjára (1994) A polgári átalakulásért. Emlékkötet Szabad György tiszteletére; szerk. Gerő András; Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Bp., 2016 Aradtól az Országgyűlésig. Pavlovits Miklós interjúja Szabad Györggyel (Magvető, 2017) Kitörés a kánonból. Szabad György történetírói munkássága. szerk. Dénes Iván Zoltán (Ráció, 2018) Katedrától a pulpitusig – Válogatás Szabad György politikatörténeti munkáiból. Budapest (Országház Könyvkiadó, 2020)
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2015-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar professor emeritusok Kategória:MTA-tagok Kategória:A Magyar Országgyűlés elnökei Kategória:A Magyar Országgyűlés alelnökei Kategória:A Magyar Országos Levéltár levéltárosai Kategória:Széchenyi-díjasok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Az FKGP korábbi tagjai Kategória:Az MDF korábbi tagjai Kategória:Az MDNP korábbi tagjai Kategória:Országgyűlési képviselők (MDF) Kategória:Országgyűlési képviselők (MDNP) Kategória:Országgyűlési képviselők (1990–1994) Kategória:Országgyűlési képviselők (1994–1998) Kategória:Aradiak Kategória:Akadémiai díjasok Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Magyar Érdemrend nagykeresztjének kitüntetettjei