bélyegkép|253px|1992-ben Armando Anthony „Chick” Corea (Chelsea, Massachusetts, 1941. június 12. – 2021. február 9.) többszörös Grammy-díjas amerikai jazz-zongorista és zeneszerző. Miles Davis zenésztársaként, majd a Return to Forever vezetőjeként a fúziós zene egyik úttörője.
Pályakép
Corea a massachusettsi Chelsea-ben született, félig spanyol, félig olasz származású. Apja, Armando jazztrombitás volt, aki az 1930–40-es években egy dixielandegyüttest vezetett Bostonban. Már négyévesen megismertette fiát a zongorával. Egészen fiatal korától fogva napi szinten körülvette a jazz, az akkori bebop műfajt művelő csillagok zenéje későbbi munkásságára is kihatott.
Dizzy Gillespie, Charlie Parker, Bud Powell, Horace Silver és Lester Young nevét már az általános iskola első osztályában is jobban ismerte, mint bármely diáktársa. Nyolcévesen már dobolni tanult, amit később zongorajátékában is viszonthallhatunk, saját egyedi ritmusvariációi, melyekben a zongorát ütős hangszerként használja, a mai napig jellegzetes Corea stílusjegyek.
„Boston jazzörökségét hallhatják a bemutatásában” – vélekednek róla egyes nagy dzsessz-zenész társak. Nagy hatással volt zenei pályafutására Salvatore Sullo hangverseny-zongorista, akit először nyolcéves korában hallott játszani. Később megismertette őt a klasszikus zenével és bevezette a zenei fogalmazás művészetébe. Eleinte nagy zenészek műveit játszotta szülővárosában, zenekarokat alakított, és a bebop stílusában feldolgozásokat készítettek. Fellépéseikor apja hagyományait folytatva, ragaszkodott a fekete szmoking viseléséhez.
Első saját számokat is játszó triójában találkozott Bill Fitch dobossal, aki megismertette őt a latin zenével.
Később New Yorkba költözött, ahol Peter Schickele tanította. Élvezte a nagyváros zenei zsongását, ami majd a szakmai előmenetelének lett kezdő állomása.
Az 1960-as években kezdték megismerni a nevét. Együtt játszott Blue Mitchell trombitással, Herbie Mannal, Willie Bobóval és Mongo Santamaríával.
1968-ban belépett Miles Davis együttesébe, és néhány kiemelkedő albumán közreműködött. Miles Davies után 1970-ben Dave Holland és Barry Altschul mellett akusztikus free dzsesszel kísérletezett. Számos jelentős felvételt készítettek.
1971-ben jött létre a latin fúziós zene fontos képviselőjével a Return To Forever, melyben a hetvenes évek végéig Chick Corea mellett Stanley Clarke, Al Di Meola, Lenny White, majd Airto Moreira, Stanley Clarke, Joe Farrell és Flora Purim szerepelt.
A 80-as évek elején Chick Corea főként a zeneszerzéssel foglalkozott, emellett Herbie Hancock és Michael Brecker zenészekkel játszott. Aztán megalakította a fúziós zenét játszó Electric Bandet.
Hetvenötször jelölték Grammy-díjra és ebből 28 alkalommal nyerte el.
Diszkográfia Szólólemezek (válogatás)
1966: Tones for Joan’s Bones 1968: Now He Sings, Now He Sobs 1969: Sundance 1970: The Song of Singing 1971: Piano Improvisations, Vol. 1 & 2 1976: The Leprechaun 1976: My Spanish Heart 1978: Friends 1978: The Mad Hatter 1978: Secret Agent 1979: Delphi 1980: Tap Step 1981: Three Quartets 1982: Again and Again (+ Steve Kujala, Carles Benavent, Don Alias, Tom Brechtlein) 1984: Children’s Songs 1984: Voyage (+ Steve Kujala) 1989: Happy Anniversary Charlie Brown 1996: The Mozart Sessions 1999: Corea Concerto (+ London Philharmonic) 2001: Past, Present & Futures 2003: Rendezvous in New York 2005: Rhumba Flamenco 2006: The Ultimate Adventure 2007: Super Trio (Steve Gadd und Christian McBride) 2007: 5trios – 1. Dr. Joe (+ Antonio Sánchez, John Patitucci) 2007: 5trios – 2. From Miles (+ Eddie Gomez, Jack DeJohnette) 2007: 5trios – 3. Chillin’ in Chelan (+ Christian McBride, Jeff Ballard) 2007: 5trios – 4. The Boston Three Party (+ Eddie Gomez, Airto Moreira) 2007: 5trios – 5. Brooklyn, Paris to Clearwater (+ Hadrien Feraud, Richie Barshay) 2008: Duet: Chick and Hiromi (+ Hiromi Uehara)
Díjak
ÉvDíjAlbum/dal1976Best jazz instrumental performance, groupNo Mystery (a Return to Foreverrel)1977Best arrangement of an instrumental recording„Leprechaun's Dream”, The Leprechaun1977Best jazz instrumental performance, groupThe Leprechaun1979Best jazz instrumental performance, groupFriends1980Best jazz instrumental performance, groupDuet (Gary Burtonnal)1982Best jazz instrumental performance, groupIn Concert, Zürich, 1979. október 28. (Gary Burtonnal)1989Best R&B instrumental performance„Light Years”, GRP Super Live In Concert (az Elektric Banddel)1990Best jazz instrumental performance, groupAkoustic Band (az Akoustic Banddel)2000Best instrumental solo„Rhumbata”, Native Sense (Gary Burtonnal)2001Best jazz instrumental performanceLike Minds (Gary Burton, Pat Metheny, Roy Haynes és Dave Holland)2002Best instrumental arrangement„Spain for Sextet & Orchestra”, Corea.Concerto2004Best jazz instrumental solo„Matrix”2007Best jazz instrumental performance, group„The Ultimate Adventure”2008Best jazz instrumental albumThe New Crystal Silence (Gary Burtonnal)2010Best jazz instrumental albumFive Peace Band – Live (John McLaughlinnal, Kenny Garrett-tel, Christian McBride-del, Vinnie Colaiuta-val)
Jegyzetek
Források https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/muveszetek/chick-corea-budapesten https://www.allmusic.com/artist/chick-corea-mn0000110541/biography
Kategória:1941-ben született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:Fúziós jazz előadók Kategória:Amerikai zeneszerzők Kategória:Dzsesszzongoristák Kategória:Szicíliaiak Kategória:Calabriaiak Kategória:Grammy-díjas zenészek Kategória:Massachusettsiek