A fonendoszkóp (görög eredetű szó) orvosi műszer, kézi diagnosztikai eszköz, amely például a szív és a tüdő hangját akusztikailag fölerősítve és mindkét fülhöz vezetve segíti az orvos munkáját. A hagyományos, mandzsettás vérnyomásmérésnél a Korotkov-hangok hallgatásában is szerepe van.
Korszerű változata a 19. században még jellemző sztetoszkópnak, amely egy körülbelül 15 cm-es egyenes fémcső volt, két végén kisebb-nagyobb tölcsérrel. bélyegkép|jobbra|Modern fonendoszkóp
Fonendoszkóp és sztetoszkóp
A köznyelvben a fonendoszkóp és a sztetoszkóp szavakat gyakran egymás szinonimájaként használják. A két fogalom azonban nem teljesen azonos. A sztetoszkóp az általánosabb és történetileg korábbi megnevezés: eredetileg René Laennec 19. századi, egyszerű, merev hallgatócsövére utalt, később pedig az auszkultációra használt orvosi hallgatóeszközök gyűjtőnevévé vált.
A fonendoszkóp szűkebb értelemben a sztetoszkóp olyan változata, amely membránnal is rendelkezik, és az auszkultációs hangok hatékonyabb közvetítésére, illetve erősítésére szolgál. A mai gyakorlatban a két elnevezést gyakran ugyanarra a modern, két fülolívás, csővezetékkel és hallgatófejjel rendelkező eszközre használják.
Alkalmazása
A fonendoszkóp használatát az orvosi vizsgálatban auszkultációnak, vagyis hallgatózásnak nevezik. Segítségével az orvos vagy más egészségügyi szakember a test belső hangjait vizsgálja, elsősorban a szív, a tüdő, a nagyobb erek és bizonyos esetekben a hasüreg felett. A mellkas hallgatózása során a légzési hangok, a szívhangok, valamint egyes kóros zörejek vagy mellékhangok felismerése segítheti a további diagnosztikus döntéseket.
A fonendoszkóp a hagyományos, mandzsettás vérnyomásmérő használatakor is fontos eszköz: a könyökhajlatban futó verőér felett hallható Korotkov-hangok alapján határozható meg a szisztolés és diasztolés vérnyomásérték.
Típusai
A fonendoszkópok kialakítása a felhasználási területtől függően eltérhet. A hagyományos, akusztikus fonendoszkóp mellett léteznek gyermekgyógyászati, csecsemőgyógyászati, kardiológiai és elektronikus változatok is. A gyermek- és csecsemőgyógyászati modellek kisebb hallgatófejjel készülnek, hogy jobban illeszkedjenek a kisebb testfelülethez. A kardiológiai fonendoszkópok általában érzékenyebb hangvezetésre és részletesebb szívhanghallgatásra készülnek.
Az elektronikus, illetve digitális fonendoszkópok a testhangokat nemcsak továbbítják, hanem elektronikusan is erősíthetik, szűrhetik, rögzíthetik vagy továbbíthatják. Ezek főként oktatási, kutatási, telemedicinális vagy speciális klinikai környezetben lehetnek hasznosak.
Felépítése
Fejhallgató
A fejhallgató a fonendoszkóp fémből készült része, amelyre a cső illeszkedik. A fejhallgató két fülhallgatóból, szorító rugóból és fülolívából tevődik össze.
Fülolíva A fülcső szárai végén a fülbe illesztést lehetővé tevő ún. fülolívák találhatók.
Fülcső A fülcső a fonendoszkóp azon része, amelyen a fülolívák találhatók.
Hangolható membrán A hagyományos fonendoszkópok harangot és membránt tartalmaznak. A haranggal az alacsony frekvenciájú hangokat lehet hallgatni, a membránnal pedig a magas frekvenciájú hangokat.
Törzs A rugós fülkengyel köti össze a csővezetéket és a hallgatófejet.
Csővezeték A fonendoszkóp kétcsatornás csővezetékkel rendelkezik - a cső keresztmetszetén két nyílás látható. Régebben gumiból, ma általában PVC-ből készül.
Hallgatófej A hallgatófej a fonendoszkóp azon része, amelyet a meghallgatni kívánt területre kell helyezni. A nagyobbik oldal használható felnőtt korú betegek esetén, míg a kisebb oldal alkalmazható gyermekek illetve sovány betegek esetében.
Története
1816-ban találta fel a sztetoszkópot René Laennec francia orvos, ezzel megalapozván a szív- és tüdőbetegségek pontos diagnosztikáját. Felfedezése egy véletlennek köszönhető, az orvos ugyanis kényelmetlennek érezte, hogy a fülét hölgy páciensei fedetlen mellére helyezze a szívhangok meghallgatása céljából. Ezért egy papírból készült hengert tartott a páciens mellkasa és a füle közé és meglepődve tapasztalta, hogy a szerkezet felerősíti a szívhangokat. Később a henger mindkét végére kis tölcsért helyezett.
Mások továbbfejlesztették az eszközt, papírhenger helyett fémet alkalmaztak, ami a két végén lévő kiöblösödés miatt kis trombitára hasonlított.
Működési elve A fonendoszkóp működésének egyik kulcsa, hogy nem pusztán „felerősíti” a hangokat, hanem bizonyos frekvenciatartományokat szelektíven továbbít. A hagyományos harang alakú fej elsősorban az alacsony frekvenciájú hangok (pl. egyes szívzörejek) érzékelésére alkalmas, míg a membrán a magasabb frekvenciájú hangokat (pl. légzési hangok) közvetíti hatékonyabban. Ennek felismerése jelentősen hozzájárult a szív- és tüdőbetegségek elkülönítő diagnosztikájának fejlődéséhez a 19–20. század fordulóján.
Jegyzetek
Források A sztetoszkóp feltalálását egy fiatal, túlsúlyos női betegnek köszönhetjük http://www.kislexikon.hu/fonendoszkop.html http://solutions.3m.com/wps/portal/3M/hu_HU/Littmann/stethoscope/education/stethoscope-anatomy Felix R. Paturi: A technika krónikája - Officina Nova, 1991,
Kategória:Orvosi eszközök