III. Ióannész, magyarosan III. János (, Didümoteikho (ma Didimotloho, Görögország), 1192/93 – Nümphaion (Nymphaeum) (ma Kemalpaşa, İzmir), 1254. október 30./november 3./4.), nikaiai császár (1221/22-1254).
Élete I. Theodórosz császár a vejét, az 1192-ben vagy 1193-ban született Johannesz Dukász Vatatzészt katonai képességei miatt tette örökösévé. Az utód kiváló adminisztrátor is volt egyben, így átszervezve a legerősebb és leggazdagabb levantei állammá tette a Nikaiai Császárságot. Ióannész egyezséget kötött a szeldzsukokkal, hogy biztosítsa a keleti határt, majd nyugati zsoldosokkal megerősített seregével nyugatnak indult. Közben flottája az Égei-tengeren támadta a velenceieket, és visszaszerezte számára Rodosz szigetét, illetve a szárazföldön győzelmet is aratott a latinok felett. Konstantinápolyt is megostromolta a bolgárokkal közösen (1235), de ebben Brienne-i János kitartó védekezése miatt nem ért el sikert. A későbbiekben államába olvasztotta az Epiruszi Despotátust és a Thesszalonikéi Királyságot.
Az ortodox egyház szentté avatta őt, mint János, a Kegyes (ünnepnap: november 4.).
Gyermeke 1. feleségétől, Laszkarisz Irén (1200 körül–1239/41) nikaiai (bizánci) császári hercegnőtől, 1 fiú:Laszkarisz Irén császárné egy lovasbaleset következtében több gyermek kihordására már nem volt képes. Theodórosz (1221/22–1258), II. Theodórosz néven nikaiai (bizánci) császár, felesége Ilona (1224/25/26–1254 körül), II. Iván Aszen bolgár cár és Árpád-házi Mária (Anna) magyar királyi hercegnő lányaként II. András magyar király unokája, 5 gyermek, többek között: IV. Ióannész bizánci császár (1250–1305 körül), nem nősült meg, gyermekei nem születtek 2. feleségétől, Hohenstaufen Anna (Konstancia) (1233/34–1307) úrnőtől, II. Frigyes német-római császár és Bianca Lancia lányától, nem születtek gyermekei
Jegyzetek
Források Schwennicke, Detlev: Die Kaiser von Byzanz in Nikaia 1208–1261 aus den Häusern Laskaris und Batatzes. In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln. Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 182, Verlag, Marburg/Berlin, 1984.
Irodalom Wilhelm Blum: Johannes III. Vatatzes. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 3. kötet, Bautz, Herzberg 1992, , 417–419. hasáb John Springer Langdon: John III Ducas Vatatzes’ Byzantine Imperium in Anatolian Exile, 1222–54. The Legacy of his Diplomatic, Military and Internal Program for the Restitutio Orbis. Dissertation, University of California, 1978/1979. Demetrios Ioannou Polemis: Remains of an acoluthia for the emperor John Ducas Batatzes. In: Cyril Mango, Omeljan Pritsak: Okeanos: Essays Presented to Ihor Sevcenko on his Sixtieth Birthday by his Colleagues and Students (= Harvard Ukrainian Studies. 7. kötet). Ukrainian Research Institute, Harvard University, Cambridge (Mass.) 1984, 542–547. oldal Alexios G. Savvides, Benjamin Hendrickx (szerk.): Encyclopaedic Prosopographical Lexicon of Byzantine History and Civilization. 3. kötet: Faber Felix – Juwayni, Al-. Brepols Publishers, Turnhout 2012, , 360–363. oldal Peter Schreiner: Johannes III. Dukas Vatatzes, byzantinischer Kaiser (1221/ca. 1192–1254). In: Lexikon des Mittelalters (LexMA). 5. kötet. Artemis & Winkler, München/Zürich 1991, , 533–534. hasáb
További információk
Kategória:Középkori bizánci császárok Kategória:Laszkarisz-ház Kategória:Vatatzész-ház Kategória:1192-ben született személyek Kategória:1254-ben elhunyt személyek