bélyegkép|jobbra|Az 1998-as becsület napja megemlékezés
A magyar szélsőjobboldal vagy magyarországi szélsőjobboldal a Magyarországon, illetve magyar politikai-kulturális közegben működő olyan pártok, mozgalmak, csoportok, szubkultúrák, sajtótermékek és ideológiai irányzatok összefoglaló megnevezése, amelyeket a történettudomány, a politikatudomány, a biztonságpolitikai elemzés vagy a közbeszéd a szélsőjobboldalhoz, a radikális jobboldalhoz, a nemzeti radikalizmushoz, a neonácizmushoz, a hungarizmushoz, illetve a jobboldali szélsőségesség valamely formájához kapcsol. A kifejezés nem egységes önmegnevezés: az érintett szervezetek közül sok nem használja magára a „szélsőjobboldali” jelzőt, hanem például nemzeti, radikális, hungarista, fajvédő, patrióta, szuverenista, konzervatív, identitárius vagy rendszerellenes terminológiával határozza meg önmagát.
A fogalom jelentése korszakonként és szerzőnként eltér. Szűkebb értelemben a magyar szélsőjobboldalhoz főként a nyíltan fasiszta, nemzetiszocialista, nyilas, hungarista, neonáci, fajelméleti vagy erőszakos szervezeteket sorolják. Tágabb értelemben ide sorolhatják a magyar politikai jobboldal azon radikális irányzatait is, amelyek a nemzeti közösséget etnikai, kulturális vagy vallási alapon kizáró módon határozzák meg, a liberális demokráciával és pluralizmussal szemben elutasító vagy erősen kritikus álláspontot képviselnek, illetve antiszemita, romaellenes, irredenta, autoriter vagy összeesküvés-elméleti elemeket használnak.Paksa Rudolf: A magyar szélsőjobboldal története, Jaffa Kiadó, Budapest, 2012, .Vonyó József: Jobboldali radikálisok Magyarországon, 1919–1944. Tanulmányok, dokumentumok, 2. javított és bővített kiadás, Kronosz Kiadó, Pécs, 2021, .
A magyar szélsőjobboldal története nem azonos a teljes magyar jobboldal történetével. A konzervativizmus, kereszténydemokrácia, nemzeti liberalizmus, polgári jobboldal vagy jobboldali populizmus önmagában nem szélsőjobboldali kategória. A szélsőjobboldal megkülönböztető jegyei a szakirodalomban rendszerint a radikális nacionalizmus, az etnikai vagy kulturális kizárás, az antiszemitizmus vagy más kisebbségellenes ideológia, az autoriter államfelfogás, a politikai erőszakhoz vagy félkatonai szerveződéshez való közelség, illetve a demokratikus pluralizmussal szembeni ellenséges vagy ambivalens viszony. A határvonal azonban sok esetben vitatott, különösen olyan pártoknál, amelyek választásokon indulnak és parlamentáris keretek között működnek.
Fogalmi keret
A magyar szakirodalomban több, egymással részben átfedő fogalom szerepel. A szélsőjobboldal általában a jobboldali politikai tér legszélső részére utal, de a szó a közbeszédben gyakran minősítő vagy delegitimáló jelleggel is előfordul. A radikális jobboldal analitikusabb fogalomként használható olyan szervezetekre, amelyek a fennálló liberális-demokratikus rendet vagy annak egyes elemeit mélyen bírálják, de nem feltétlenül utasítják el nyíltan a választási demokrácia formáit. A nemzeti radikalizmus Magyarországon történeti és önmeghatározási kategóriaként is előfordul: képviselői rendszerint a nemzeti szuverenitást, a trianoni békerendszer kritikáját, az antikommunizmust, a rendpártiságot és a nemzeti kulturális önazonosságot hangsúlyozzák.
A hungarizmus a Szálasi Ferenchez és a nyilas mozgalomhoz kötődő ideológia, amely a két világháború közötti és második világháborús magyar szélsőjobboldal egyik sajátos irányzata volt. A neonácizmus a német nemzetiszocializmus jelképeit, fajelméleti gondolkodását és politikai örökségét vállaló vagy újraértelmező irányzatokra utal. A jobboldali szélsőségesség inkább rendészeti, alkotmányvédelmi vagy biztonságpolitikai kategória, amely különösen az erőszakos, alkotmányellenes vagy gyűlöletkeltő tevékenységeket vizsgálja.
A besorolások gyakran vitatottak. Egy történeti mozgalom esetében a források általában könnyebben meghatározzák, hogy fasiszta, nyilas, hungarista vagy nemzetiszocialista irányzatról volt-e szó. A jelenkori pártoknál és mozgalmaknál azonban az önmeghatározás, a külső szakirodalmi besorolás, az ellenfelek politikai minősítése és a jogi kategorizálás eltérhet egymástól. Emiatt enciklopédikus szövegben célszerű külön feltüntetni, hogy egy szervezetet saját maga, a szakirodalom, a sajtó, a hatóság vagy politikai ellenfelei milyen kategóriába soroltak.
Előzmények a 19. században
A modern magyar szélsőjobboldal közvetlen előzményei a 19. század utolsó harmadában jelentek meg. A korszak politikai gondolkodásában a nemzeti liberalizmus, a konzervativizmus, a katolikus politikai irányzatok, a függetlenségi politika és az agrárius érdekek mellett megjelentek antiszemita és etnikai-kulturális kizárásra építő mozgalmak is. Ezek még nem azonosak a későbbi fasiszta vagy nemzetiszocialista irányzatokkal, de több témájuk később a szélsőjobboldali gondolkodás részévé vált.
A tiszaeszlári vérvád és az 1880-as évek antiszemita politikai mozgalmai fontos szerepet kaptak a magyar antiszemita közbeszéd kialakulásában. Az Országos Antiszemita Párt parlamenti képviseletet is szerzett, bár politikai súlya később visszaesett. A korszak antiszemitizmusa részben vallási, részben gazdasági, részben társadalmi és modernizációkritikai motívumokból állt; a 20. század elejére mindinkább összekapcsolódott a fajelméleti, szociáldarwinista és nacionalista gondolkodással.Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, .
A századforduló és az első világháború előtti időszak politikai radikalizmusát nem lehet egyetlen irányzatként leírni. A szociális feszültségek, a nemzetiségi kérdés, a dualista államrendszer, az egyházak szerepe, a városiasodás, a zsidó polgárság társadalmi felemelkedése és az agrárválság különböző válaszokat váltott ki. A későbbi szélsőjobboldal számára különösen fontos előzmény volt a nemzet organikus, hierarchikus és etnikailag értelmezett felfogása.
Az első világháború és az 1918–1919-es forradalmak utáni radikalizálódás
Az első világháború, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása, az Őszirózsás forradalom, a Magyarországi Tanácsköztársaság, majd a román megszállás és a trianoni békeszerződés alapvetően átalakította a magyar politikai tér szerkezetét. A háborús vereség, a területvesztés, a menekültkérdés, a gazdasági összeomlás és a kommunista diktatúra tapasztalata erősítette az antikommunista, revizionista és autoriter jobboldali irányzatokat.
Az 1919 utáni fehérterror a magyar jobboldali radikalizmus történetének egyik meghatározó eseménysora. A különítményes erőszak célpontjai között kommunisták, baloldaliak, zsidók és a Tanácsköztársasággal vagy forradalmi rendszerekkel kapcsolatba hozott személyek voltak. A korszak erőszakát a szakirodalom különbözőképpen értékeli, de abban általában egyetértés van, hogy az ellenforradalmi politikai rend megszilárdulásában a paramilitáris csoportok és a politikai erőszak fontos szerepet játszottak.Kóródi Máté: A fehérterror áldozatai és elkövetői. Adattár a Magyar Nemzeti Hadsereg és más fegyveres alakulatok által elkövetett gyilkosságokról, 1919–1921, 2. javított kiadás, Erőszakkutató Intézet, Budapest, 2024.
A numerus clausus 1920-as bevezetése a Horthy-korszak egyik jelentős, antiszemita következményekkel járó intézkedése volt. A törvény szövege nem kizárólag zsidókra vonatkozott, de a korabeli politikai kontextusban és alkalmazásában a zsidó hallgatók arányának korlátozását célozta. A numerus clausus a későbbi zsidótörvényekkel együtt a magyarországi antiszemita jogalkotás történeti előzményének tekinthető.
A Horthy-korszak jobboldali radikalizmusa
A Horthy-korszak politikai rendszere autoriter, korlátozott parlamentarizmuson alapuló, konzervatív-nacionalista rendszer volt. Nem azonosítható egyszerűen a szélsőjobboldallal, de a korszakban a jobboldali radikális és szélsőjobboldali irányzatok jelentős társadalmi és politikai befolyást szereztek. A rendszer vezető körei időnként felhasználták, máskor korlátozták vagy ellensúlyozni igyekeztek ezeket az irányzatokat.
Gömbös Gyula és a fajvédő mozgalom a két világháború közötti magyar jobboldali radikalizmus egyik fő iránya volt. Gömbös politikája a nacionalizmust, antikommunizmust, antiszemitizmust, állami tekintélyelvet, korporatív elképzeléseket és társadalmi reformígéreteket kapcsolta össze. A Fajvédő Párt és a fajvédő publicisztika több későbbi szélsőjobboldali motívumot előlegezett meg, bár Gömbös kormányzati politikája és a későbbi nyilas mozgalom között jelentős különbségek is voltak.Vonyó József: Gömbös Gyula és a hatalom. Egy politikussá lett katonatiszt, Kronosz Kiadó, Pécs, 2018.
A gazdasági világválság, a társadalmi mobilitás korlátai, a parasztság és középosztály feszültségei, a revíziós politika és a nemzetközi fasizmus hatása az 1930-as években kedvezett az új szélsőjobboldali mozgalmaknak. A német nemzetiszocializmus és az olasz fasizmus mintái a magyar politikai nyelvben is megjelentek, de a magyar szervezetek sajátos, nemzeti és hungarista változatokat alakítottak ki.
Az 1938 és 1941 között elfogadott zsidótörvények és a háborús radikalizálódás a magyar jobboldali politika szélsőjobboldali irányba tolódásának fontos elemei voltak. A zsidótörvények korlátozták a magyarországi zsidók gazdasági, társadalmi és később személyi jogait; a második világháború alatt pedig a magyar állam, német nyomás és saját antiszemita politikai döntések együttes hatása mellett, részt vett a magyarországi zsidóság üldözésében és deportálásában.Braham Randolph L.: A népirtás politikája. A holokauszt Magyarországon, Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997.
A nyilas mozgalom és a hungarizmus
A magyar szélsőjobboldal legismertebb történeti irányzata a nyilas mozgalom és a hungarizmus volt. Szálasi Ferenc ideológiája a radikális nacionalizmust, az antiszemitizmust, a vezérelvet, a korporatív társadalomszervezést és a nemzetiszocialista mintákkal rokon, de sajátos magyar keretbe helyezett programot kapcsolta össze. A nyilasok több alkalommal pártpolitikai sikereket értek el, de a Horthy-rendszer hatóságai időnként korlátozták, betiltották vagy üldözték szervezeteiket.
A nyilas mozgalom nem volt egységes. A hungarista irányzat mellett működtek más nemzetiszocialista, fasiszta, fajvédő és radikális jobboldali csoportok is. A mozgalmak közötti rivalizálás, személyi konfliktusok és ideológiai eltérések gyakoriak voltak. Közös elemként azonban többnyire jelen volt az antiszemitizmus, az antikommunizmus, a revizionista politika, az autoriter államfelfogás és a társadalmi rend radikális átalakításának igénye.
1944 októberében, Magyarország német megszállását követően, a nyilas hatalomátvétel után Szálasi és mozgalma kormányzati hatalomhoz jutott. A nyilas uralom idején tömeges politikai erőszak, zsidóüldözés, gyilkosságok, deportálásokban való részvétel, kényszermunka és a háború folytatása jellemezte az országot. A nyilas rendszer rövid időtartama ellenére a magyar szélsőjobboldal történetének legszélsőségesebb és legsúlyosabb következményekkel járó formája volt.
1945 és 1989 között
A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés előírta a fasiszta, náci és azokkal rokon szervezetek működésének megakadályozását. A magyar állam a háború utáni években betiltotta a nyilas és más fasiszta szervezeteket, vezetőik egy részét népbíróság elé állították, mások emigrációba menekültek vagy illegalitásba vonultak.1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. február 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában.
A kommunista hatalomátvétel után a pártállam minden, tőle független politikai szerveződést felszámolt. A szélsőjobboldali ideológiák és szervezetek nyilvános működése nem volt lehetséges, de ez nem jelentette, hogy a korábbi antiszemita, nacionalista vagy nyilas hagyományok teljesen eltűntek volna. Egy részük emigrációs közösségekben, más részük magánkörökben, szamizdat- vagy szubkulturális formában, illetve történeti emlékezetként maradt fenn.