Bakar (magyarul Szádrév, vagy Bukkari, ) város és község Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Hreljin, Krasica, Kukuljanovo, Plosna, Ponikve, Praputnjak, Škrljevo és Zlobin települések tartoznak hozzá.
Fekvése A horvát tengerpart egyik legfestőibb kisvárosa Fiumétól 15 km-re délkeletre a fekszik. A Bakari-öböl 4,6 km mélyen nyúlik be a szárazföldbe. Mélysége eléri a 40 métert. Bakar mint egy amfiteátrum, úgy öleli körül az öböl egy részét.
A település két nagyobb részből áll: a felső városrész a Grad magasabban helyezkedik el, itt a vár a legismertebb épület, mely 1530-ban a település legkorábbi részét képezte. Falait a 18–19. században bontották le.
Az alsó városrész két részből áll, a Zagrad és Primorje részekből közel a parthoz. Ez később alakult ki és itt épült ki a város kereskedelmi és forgalmi központja. Mindkét városrész jellemzői a mediterrán jellegű, szűk, lejtős utcák festői kilátással és látványos kis terekkel.
Nevének eredete A település neve (Bakar) horvátul rezet jelent. A név azonban valószínűleg nem a réz horvát nevéből, hanem az illír "Vel-Kier" (Köves-öböl) névből származik, mely a latinban Volcerára, a horvátban Bakarra, az olaszban pedig Buccarira változott. A magyar névhttp://lexikon.katolikus.hu/S/Sz%C3%A1dr%C3%A9v.html a szád és a rév szavak összetétele, mely hegyszoros által védett kikötőjére utal.
Története Bakar az ókorban A régészeti kutatások tanúsága szerint a város területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Az i. e. 3. és 2. században az illírek libur népe uralta ezt a területet az Isztriai-félszigettől egészen a mai albán partokig. Ők adták a város legrégibb ismert nevét ami "Vel-Kier" (Köves-öböl) volt. A római kor az i. e. 2. század végén kezdődött. I. e. 129-ben Sempronius Tuditanus római konzul foglalta el Liburniát megalapozva ezzel a római uralmat. A liburok ugyan megpróbáltak megszabadulni a római fennhatóságtól, de kísérleteik kudarcot vallottak. Liburniát a római Illyricum provinciához csatolták. Az 1. század elején Liburnia területe libur-japod prefektúraként katonai igazgatási terület lett. Nem sokkal ezután az illír területeket Pannónia és Dalmácia provincia között osztották fel, melyből Liburnia Dalmácia része lett. Bakarban a római uralomnak számos tárgyi emléke maradt fenn, a temetők leletei, az olajmécsesek, tálak, gyűrűk, karkötők stb. Római pénzérmék is kerültek elő Néró, Traianus, Hadrianus császárok idejéből. Az ókori geográfus, asztronómus és matematikus Klaudiosz Ptolemaiosz 160 körül említi a Liburnia területén Senia és Tersatto között fekvő Volcera városát. A város latin neve az illír Vel-Kierből származik.
350px|bélyegkép|Az Óváros látképe Szádrév a Frangepánok és a Zrínyiek idejében A Nyugat-római Birodalom bukása után 476-ban a terület a Bizánci Birodalom része lett, így 533-ban Bakar is bizánci uralom alatt volt. Ebben az időben jelentek meg a birodalom határain az avarok a szlávok kíséretében. Zengget már 630-ban elfoglalták az avarok és velük együtt a horvátok ősei. Az avarok további terjeszkedéséről nincs korabeli forrás szemben a horvátokéval, akik a part mentén észak felé haladtak tovább. Herakleiosz bizánci császár serege ekkor pusztította végig a Vinodoltól Bakarig terjedő területet. A 9. század elején Bakar már a horvát nemzeti királyok uralma alatt állt. Ekkor találkozhatunk először a város latin névből származó akkori horvát nevével (Velcera). Rövid bizánci uralom után Trpimir király (845-864) idején, majd később a horvát nemzeti királyok idejében Bakar a korbáviai ispánsághoz tartozott. A 12. század elejéről ismert Dasimir korbáviai ispán neve, ebből a korból maradt fenn Al Idriszi arab geográfus leírása, aki Bakart (Bkri) szép és népes városnak írja le. 1102-től Horvátország a Magyar Királyság része és 1225-ben II. András király Vinodolt Bakarral együtt a Frangepánok őseinek a Vegliai hercegeknek adta.
1288-ban a vinodoli törvénykönyvben szerepel először a város mai horvát neve. A Frangepánok uralma alatt Bakar virágkorát élte, önálló közösség (communitas), saját közigazgatással, egyházi és katonai szervezettel, mely megalapozta a város közlekedési, kereskedelmi és kulturális központtá történő fejlődését. A 15. század végére sötét napok következtek a városra, mert a sorozatos török támadások meghiúsították mind a szárazföldi, mind a tengeri kereskedelmet. A vegliai hercegek közül Frangepán III. István volt a város utolsó ura, akinek 1557-ben bekövetkezett halálakor Bakar testvérének házassága révén a Zrínyiek birtoka lett. A Zrínyiek uralma alatt a kereskedelem újra fellendült, de az uszkók kérdés a Velencével való összetűzéshez vezetett. Az 1524-ben még Frangepán Bernát által kiadott bakari urbáriumot 1605-ben a hajók kereskedelmi tarifáinak rendezésével és néhány jogi előírással egészítették ki. A Zrínyiek nagyobb szabadságot biztosító kereskedelmi politikája, különösen a várost 1649-től igazgató Zrínyi Péter idején azt eredményezte, hogy Bakar egész Horvátország területének legjelentősebb tengeri kikötője lett. 1550 és 1670 között Szádrév néven Zrínyi birtok volt.http://epa.oszk.hu/01400/01466/00014/pdf/Banyaszattorteneti_kozlemenyek_2012_02_07Mohorovicic.pdf
A város fejlettsége a 17. század folyamán elhúzódó viszályt és kereskedelmi háborút váltott ki közeli riválisával Fiumével, mely megpróbálta akadályozni Bakar kereskedelmi forgalmát. 1671-ben a bécsi udvar kivégeztette az összeesküvéssel vádolt Zrínyi Pétert és Frangepán Kristóf Ferencet, birtokaikat pedig elkobozták. Bakart is császári katonák fosztották ki. A város királyi kamarai birtok lett és az általa kinevezett kapitányok kormányozták.
Bakar a Habsburg uralom alatt A kapitányok azonban gyengén irányították a gazdaságot és hivatalnokaik kifosztották a várost. Mindehhez a kereskedelem teljes leállása társult. Ez az időszak a város gazdasági hanyatlásának korszaka. A helyzet csak akkor javult némileg, amikor 1692-ben a magyar királyi kamara Bakart Vinodollal együtt az osztrák császári kamarának adta át. III. Károly újra szabaddá tette tengeri és a helyi kereskedelmet, mely a török támadások megszűnésével megújult és kiszélesedett. Újabb lendületet adott a fejlődésnek a Tengermelléket az ország belső területeivel összekötő Karolina út megépülése. Mária Terézia királynő uralkodása idején különösen nagy súlyt helyezett a kereskedelem és ipar fejlesztésére. A város fejlődésére óriási hatással volt 1778. május 13-án kiadott rendelete, melyben Bakart szabad királyi várossá emelte, kikötőjét pedig szabad kikötővé nyilvánította. Egyúttal a bakari, hreljini és tersattói kapitányságokból megalapította a bakari municípiumot. 1779. április 23-án kelt másik rendeletével Bakarnak szabad királyi városként címert és önkormányzatot adott. Mint önálló és kiváltságokkal rendelkező város saját képviselőt küldhetett a horvát száborba. A kikötő fejlődésével fejlődött a hajózás és a hajóépítés is. Megalapították a város alapiskoláját, egymás után emelkedtek új épületei és a 18. század végére Bakar Horvátország legnagyobb városa lett. 1809 és 1813 között a város francia uralom alatt állt, ezalatt a bizonytalanság miatt gazdasági élete pangott. A franciák távozása után a város sokáig küzdött korábbi jogállásának visszaszerzéséért, de ezt csak 1834-ben érte el. Nem sokkal később azonban a Bakar és a környező települések közötti széthúzás szétverte ezt az igazgatási egységet. Végül 1874-ben a közigazgatást átszervezték és a municípium korábbi részei községekké lettek. Közben1849-ben tengerészeti iskola nyílt, 1875-ben pedig itt alapították meg a Horvát Hajózási Társaságot. 1873-ban megépült a fiumei vasútvonal és ez ugyanolyan csapást jelentett Bakar további fejlődésére, mint a vitorlásokról a gőzhajózásra való lassú áttérés. A Károlyváros – Fiume vasútvonal kiépülésével a tengeri forgalom mindinkább Fiuméba tevődött át, ezzel ismét csökkent Bakar jelentősége, bár a kulturális és társadalmi élet továbbra is élénk maradt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. 1910-ben 2092 lakosából 1922 horvát volt. A város mély kikötőjével 100 éves tengerészeti iskolájával ma is a horvát tengerpart egyik hajózási központja. 2011-ben a városnak 1470, a községnek összesen 8254 lakosa volt. Az utóbbi években a turizmus fellendülésével a város és polgárai mind nagyobb jövedelemre tesznek szert.
300px|bélyegkép|Bakar
Címere A város címerét Mária Terézia adományozta a szabad királyi város jogával együtt. A címerkép jellemző keletkezésének korára. Kétszer vágott pajzs, a felső mező vörössel és ezüsttel sakkozott, a középső mezőben kék alapon három zöld halmon egy-egy ezüst bástya, az alsó mezőben arany alapon fekete horgony látható harántosan ezüst kötéllel.
Lakosság Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2169 1900 1818 1765 1870 2092 2408 1829 1458 1657 1991 2097 1609 1642 1566 1470
Nevezetességei A városka legmagasabb pontján áll a Frangepánok 16. században a török ellen épített várkastélya,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-114. mely mai formájában a 18. században épült ki. Az építésre emlékeztet a bejárati kőkapuzat fölé elhelyezett glagolita írás az 1530-as évszámmal. Szabálytalan négyszög alaprajzú épület három hatalmas félköríves fedett bástyával. Három emeletes zömök falakkal emelt épületszárnyai kis méretű belső udvart fognak közre, melynek közepén ciszterna található. A kastély helyén már korábban is erődítmény állt, melynek alapjai a késő római-kora középkori időkbe nyúlnak vissza. Az 1288-as vinodoli törvénykönyv Bakart erődített városként említi, melyet a Frangepánok megbízásából várkapitány igazgatott. 1557-től 1671-ig a Zrínyiek voltak az urai, majd ezt követően az épület romlásnak indult. 1750-ben és 1751-ben földrengések okoztak benne súlyos károkat. A felső emeletek és a pártázatos torony leomlottak, a falak megrepedtek, a tetőn több lyuk tátongott. Mai formáját a helyreállítás után nyerte el. Kamarai, majd katonai igazgatás alatt állt. 1848-ban keleti falában Jelacsics bán rendeletére új bejáratot nyitottak, ezért ezt báni kapunak is nevezik. 1849-ben itt nyílt meg a tengerészeti iskola. Ma a kastély egy részében szálloda, másik részében kultúrház működik. A Szent Margit templom 1658-ban Zrínyi Péter rendeletére épült a kikötő mellett. Főoltárát a neves szlovén festőművész Valentin Metzinger 1757-ben festett képe díszíti. A kép Szent Margitot Szent Borbála és Szent Katalin társaságában ábrázolja barokk környezetben. A főoltár mellett jobb és bal oldalon két mellékoltár áll az egyik Szűz Mária "Madone della lettera" oltárképével, a másik Pádua Szent Antal tiszteletére van szentelve. Az oltárokat időközben újakra cserélték, de az eredeti oltárképek megmaradtak. Az I. világháborúig a templomnak két harangja volt, de az egyiket háborús célokra kellett felajánlani. Nepomuki Szent János szobra, amely 1804-ig a templomban volt, ekkor kivitték a szentélyből és a Városháza előtti téren állították fel, ahol ma is áll. A kis Szent Kereszt templom, mely a Felsőváros ódon házsorai közé van mintegy bepréselve máig megőrizte középkori formáját.