bélyegkép|jobbra|300px|Buda ostroma Than Mór ábrázolásában, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során. A honvédek futóárkok fedezékében (középen) közelítik meg a falakat, a falon tört rés (jobb oldal), illetve ostromlétrák (bal oldal) segítségével rohamot indítanak a védők ellen. Az ostrom (angol: siege, francia: siège, német: Belagerung) egy megerősített erőd vagy város katonai blokádja, amelynek célja az erődítmény elfoglalása vagy a védők megadásának kikényszerítése. Ostromra akkor van szüksége a támadónak, ha rohammal nem sikerül bevenni az erődítményt vagy a védők visszautasítják a megadást. Az ostrom során a támadó részben vagy teljesen körbeveszi az erődítményt, hogy megakadályozza a védők felmentését, ellátását élelemmel vagy friss csapatokkal (az ún. ostromzár). Az ostrom megvívása során a támadó megkísérli lerombolni az erődítményt ostromágyúkkal, légi bombázással vagy föld alatti aknák felrobbantásával. Amennyiben ez sikerrel járt, az ostromló rohamot indít az erődítmény elfoglalására. Az ostrom kimenetelét gyakran az befolyásolja, hogy a védőknek elfogy az élelmiszere, a vize vagy fertőző betegség tör ki (ez általában a támadót is érinti).
Az ostrom a történelem során a nagyobb városok, illetve megerősített helyek kialakulásával együtt jelent meg. A Közel-Keleten feltárt első nagyobb városokban már régészeti leletek tanúsítják a városfalak jelenlétét, illetve a város erőszakos elfoglalását. Az ősi Kína történelme során mind régészeti, mind írásos emlékek tanúskodnak hosszan tartó ostromokról, illetve az ostrom során bevetett gépezetek felhasználásáról. Az ókorban ostromra ritkábban került sor, a háborúkat gyakrabban nyílt csaták döntötték el. A középkorban a nagyobb városok, illetve a földesurak várának elfoglalása a hadműveletek egyik fontos mozzanata volt, ezért az ostrom kiemelt jelentőséget kapott. Leonardo da Vinci egyéb tevékenysége mellett ostromgépeket, illetve védműveket is tervezett.
A középkori hadjáratokban a megerősített helyek ostroma és elfoglalása a katonai siker egyik fontos feltétele volt. A lőpor alkalmazásával, illetve a tüzérség fejlődésével az ostrom, illetve az erődítmények fontossága csökkenni kezdett, majd a napóleoni háborúk során a hangsúly a tömeghadseregekre, a hadseregek manővereire és nyílt csatákra helyeződött át. A modern hadviselésben, az első világháború során a lövészárok töltött be hasonló szerepet, majd a második világháborútól kezdve, az összfegyvernemi hadviselés elterjedésével a megerősített helyek szerepe, fontossága minimálisra csökkent. Továbbra is előfordult egy-egy erődítmény ostroma, de ennek hatása a háború kimenetére általában csekély, mivel általában a támadónak lehetősége van olyan tűzerőt összpontosítani, amellyel a védműveket gyorsan meg lehet semmisíteni. Manapság ostromra csak kisebb katonai, túszejtési vagy egyéb rendfenntartási szituációkban van szükség.
Általánosságban az ostromot alacsony intenzitású hadviselésként lehet jellemezni: mindkét fél jól védett pozíciókat vesz fel, állóháború alakul ki és a küzdelem célja általában a védők erőinek felmorzsolása.
Ókor A városfalak megjelenése jobbra|bélyegkép|Gustave Doré: Keresztesek ostromgépe A Közel-Keleten jelentek meg az első nagyobb, városias jellegű települések Kr. e. 3000 körül, ezek feltárása során már helyenként városfalakat, illetve a város erőszakos elfoglalására, ostromára utaló leleteket is találtak. Az asszírok már jelentős erőfeszítéseket fordítottak a városok középületeinek, köztük a városfalak felépítésére és karbantartására.Banister Fletcher's A History of Architecture By Banister Fletcher, Sir, Dan (EDT) Cruickshank, Dan Cruickhank, Sir Banister Fletcher. Published 1996 Architectural Press. Architecture. 1696 pages. . pg no 20
Az Indus folyó völgyében kialakult településeken is igen hamar megjelentek a városfalak. Kr. e. 3500 körül az Indus mentén több száz földműves település jelent meg, amelyeket már falakkal vettek körül. Kot Diji kőből és vályogtéglából készült házait az áradásoktól és a támadásoktól egyaránt védő árkokkal és földhányásokkal vették körül. A falakra elsősorban azért volt szükség, mert az egyes települések állandó küzdelemben voltak a legfontosabb erőforrás, a jó minőségű termőföld birtoklása végett.The Encyclopedia of World History: ancient, medieval, and modern, chronologically arranged By Peter N. Stearns, William Leonard Langer. Compiled by William L Langer. Published 2001 Houghton Mifflin Books. History / General History. . pg 17 A mai Afganisztán délkeleti részén található Mundigak városát Kr. e. 2500 körül napon szárított téglákból épített falakkal vették körül, amelyeket négyzet alakú bástyákkal erősítettek meg.Banister Fletcher's A History of Architecture By Banister Fletcher, Sir, Dan (EDT) Cruickshank, Dan Cruickhank, Sir Banister Fletcher. Published 1996 Architectural Press. Architecture. 1696 pages. . pg no 100
Az első városfalak jelentős védelmi szerepet töltöttek be, mivel ekkor a támadóknak, a meglepetésszerű támadáson kívül, nem sok eszköze volt a falak mögé húzódó védők legyőzésére. Az első falakat vályogtéglából, kőből, fából vagy ezek kombinációjából építették, a helyben rendelkezésre álló erőforrások függvényében. Később a városfalak már egy-egy település vagy nagyobb politikai egység hatalmát és jelentőségét is demonstrálták. A sumer Uruk város falai is részben ezt a célt szolgálták: a falak hossza elérte a 9,5 km-t és magasságuk elérte a 12 métert. Később Babilon falai, amelyeket tornyok is erősítettek és elé árkot ástak, hasonló hírnevet szereztek. A hettiták kőfalakkal erősítették meg anatóliai városaikat, kihasználva a hegyes-völgyes terep adottságait
A Sang-dinasztia korabeli Kínában Ao városa körül Kr. e. 1500 körül 20 méter széles falakat emeltek, amelyek egy kb. 1900 méter oldalhosszúságú négyzetet zártak körbe. A kínai Zhao állam fővárosát, Handant 20 méter széles, 15 méter magas és kb. 1400 méter hosszúságú falak vették körbe.Needham, Volume 4, Part 2, 43. balra|bélyegkép|Mükéné, oroszlános kapu Az európai őskorban a minószi civilizáció Krétán kisebb hangsúlyt helyezett a városfalak építésére, feltehetően inkább a tengerpart, illetve a kikötők védelmére fordítottak figyelmet. Ezzel szemben a Peloponnészoszi-félszigeten található Mükéné lakói a várost egy kisebb hegy tetejére építették és jól megerősített, ún. küklopikus falazással vették körbe, a Kr. e. 2 évezred során.
Régészeti emlékek Bár a fent említett települések esetében régészeti leletek támasztják alá a városfalak és egyéb védelmi jellegű erődítmények jelenlétét, ostrom végrehajtására és eszközeire vonatkozóan csak igen kevés példa akad. Ezek közül a legfontosabbak:
A Kr. e. 9. század végéről származik egy ostromrendszer, amely az izraeli Tell es-Safi/Gath városát vette körbe. A rendszer része egy 2,5 km hosszú ostromárok, tornyokkal. Ez az ostromárok egy város blokádjának legrégebbi példája, feltehetően az arámi Hazael rendelte el felépítését (a filiszteus Gath elfoglalására irányuló hadjárat részeként, amelyet a Biblia is feljegyez, ld. II. Királyok 12:18) Hasonló ostromművekkel vették körül az izraeli Lákis (Tel ed-Duvejr) városát, amelyet az asszír Szennahérib építtetett, 701-ben. Az ostromnak nemcsak régészeti emlékei maradtak fenn, de a Biblia és asszír források is feljegyezték, illetve Szennahérib ninivei palotájában domborműveken is megörökítették. A ciprusi Ó-Páfosz város ostromát a Perzsa Birodalom hadserege hajtotta végre a Kr. e. 4. században.
Az ostromok első leírásai bélyegkép|Dapur ostroma egy Kr. e. 13. századból származó kőtáblán, Ramesszeum, Théba. Az ostrom végrehajtásának első leírása Kr. e. 3000 körül, az egyiptomi predinasztikus korból származik. Az ostrom szimbolikus megjelenítése során a városfalakat szent állatok rombolták le. Az első ostromgépezet ábrázolását szintén Egyiptomban, egy Kr. e. 24. századra datált sírkamrában tárták fel, amelyben egyiptomi katonák egy palesztinai várost rohantak meg kerekes ostromlétrákon. A 15. században III. Thotmesz hadserege Jaffát ostromolta. A 13. századból származó domborművek ábrázolják Dapur ostromát, amely része volt II. Ramszesz Galilea és Szíria elfoglalására indított hadjáratának. Ezen a domborművön a katonák ostromlétrákon másznak fel a város falaira, miközben az íjászok a védőket támadják.
A Kr. e. 9-7. századból származó asszír domborművek számos közel-keleti város ostromát ábrázolják, ezek közül is kiemelkedő jelentőségű Lákis ostroma. A korábban már alkalmazott faltörő kos mellett ostromtornyok is láthatók, amelyek tetején íjászokat helyeztek el. Az ókori Kínában a városok ostromát a „Hadakozó fejedelemségek” korából származó bronz edényeken ábrázolták (Kr. e. 5-3. század).Needham, Volume 5, Part 6, 446.
Ostromtaktikák Az ostrom végrehajtásának leggyakoribb formája volt az ostromlott város körbezárása, a falak lerombolása és sorozatos támadásokkal a védők kifárasztása, illetve a város elfoglalása. Minél tovább húzódott egy ostrom, annál valószínűbb volt, hogy a védők készletei elfogynak és megadják magukat. Az ókori Egyiptom (Kr. e. 15. század) egyik hadjáratában Megiddó város ostroma 7 hónapig tartott, mielőtt a védők behódoltak. A hettiták a 14. században ostrom alá vették egyik lázadó hűbéresük városát, ami csak akkor ért véget, amikor a város királynője könyörgött kegyelemért népének.
Amennyiben egy hadjárat fő célkitűzése nem egy város elfoglalása volt, a támadó hadsereg időnként megkerülte a várost: a mezopotámiai Mitanni királyság elleni hadjárat során a hettita hadsereg pl. megkerülte Karkemis városát, majd a hadjárat győzedelmes lezárása után visszatértek és a város, nyolc napi ostrom után, megadta magát. Jeruzsálem ostroma a Kr. e. 8. században akkor ért véget, amikor az ostromlott zsidók ajándékokat és váltságdíjat adtak az asszíroknak (az asszír beszámolók szerint), vagy pedig fertőző betegség sújtotta a támadók táborát, akik tömegesen haltak meg (a Biblia leírása alapján). Mindenesetre a korabeli logisztikai nehézségek miatt a hosszan tartó ostromok igen ritkák voltak.
A kínai hadakozó fejedelemségek korában (Kr. e. 481–221) az előző „Tavasz és az ősz korszakhoz” képest megváltozott a hadviselés, ezzel együtt az ostromok jellege is.Ebrey, 29. Ekkoriban fejlesztették ki a számszeríjat, amely révén a gyalogság és a lovasság lassan háttérbe szorította a harci kocsik alkalmazását. Mozi kínai filozófus követői, akik az 5. század során a kisebb kínai államokat támogatták a nagyobb államok támadásaival szemben, számos ostromeszközt készítettek, nekik tulajdonítják a katapult, a számszeríjra hasonlító első ostromágyú (ún. ballista), a kerekes ostromrámpa, valamint a kitolható ostromlétra feltalálását.Turnbull, 40. Amikor a támadók aknákat, alagutakat ástak a falak alá, hogy lerombolják őket, illetve azokon keresztül behatoljanak a városba, a védők hatalmas fújtatókkal füsttel árasztották el az aknákat, hogy a támadókat megfojtsák.
Az ostrom elleni védekezés egyik legalapvetőbb formája a már említett erődítmények, a városfal, illetve a köré ásott árok volt. Ezeket általában úgy készítették, hogy a várost kornyező terep adottságait kihasználják, illetve a jövőbeni ostromok elleni védekezés céljából a várost eleve jól védhető helyre, például domb tetejére építették. A védők megfelelő élelemmel és friss vízzel való ellátása legalább ilyen fontos volt, amivel elejét vehették annak, hogy a támadók az utánpótlási vonalak elzárásával kiéheztessék őket. Az ostrom során a támadók ostromárokkal vették körbe a várost és megakadályozták, hogy bármilyen utánpótlás bejusson. Az ostrom előrehaladtával a védők igen gyakran arra kényszerültek, hogy bármit megegyenek, a lovaktól a háziállatokon át a bőrtárgyakig, időnként a kannibalizmustól sem riadtak vissza. Előfordult, hogy a védők kiutasították a városban vagy erődben menedéket kereső civileket (akik nem vettek részt tevékenyen a város vagy vár védelmében), hogy a rendelkezésükre álló készletek tovább kitartsanak.