A XIII. kerület (1938 és 1945 között Magdolnaváros, németül: Magdalenastadt) a magyar főváros, Budapest egyik kerülete, amely a Duna bal partján, Pesten fekszik. Északon a IV. kerület, nyugaton a Duna által II. kerület és a III. kerület, délen az V. kerület és a VI. kerület, míg keleten a XIV. kerület határolja. A legtöbb kerülettől eltérően nincs általános elnevezése.
A kerületnek jelenleg 5 városrésze van: Angyalföld, a Göncz Árpád városközpont, a Népsziget, Újlipótváros és Vizafogó. Jelentősebb terei közé tartozik a Lehel tér, a Szent István park, valamint a Jászai Mari tér. Fontos közlekedési csomópontjai közé tartozik az imént említett Lehel tér, ahol az M3-as metró és több villamos-, illetve buszjárat találkozik, valamint a Nyugati tér, amely a főváros egyik legforgalmasabb közlekedési pontja a Nyugati pályaudvar miatt.
A 19. század végéig jórészt vidékies jellegű kültelek volt, a század végén és a 20. század elején végbement gyors fejlődés azután a 20. századi Magyarország egyik legfontosabb gépipari központjává változtatta. A rendszerváltás után az ipar háttérbe szorulásával a jó közlekedésnek is köszönhetően viszonylag gyorsan a kereskedelem és szolgáltatás vette át a vezető szerepet, és mára a főváros egyik leggyorsabban fejlődő kerületévé vált. A hozzá tartozó Újlipótváros déli részének századeleji építészete jelentős turisztikai vonzerőt jelent, a kerület középső régiójában pedig közintézmények sora rendezte be székhelyét. 2013-ig a Margit-sziget is a kerület része volt, 2013 júniusában közvetlenül Budapest önkormányzatának igazgatása alá került, a helyiek ellenállása ellenére.Kálmán Kinga: Az Angyalföldről “elrepült” Margit-sziget története, arsboni.hu, 2018. november 11.] 2026. június 30-án a kerületi képviselőtestület egyhangúlag döntött arról, hogy a Miniszterelnökséghez fordul a „visszacsatolás” érdekében.A Miniszterelnökséghez fordul a XIII. kerület a Margitsziget közigazgatási visszacsatolása miatt, Hir13.hu
Területe körülbelül 13,44 km², lakosainak száma a 2025-ös népszámlálás szerint mintegy 120 000 fő, népsűrűsége pedig körülbelül 9000 fő/km². Ezzel a főváros sűrűbben lakott, közepes méretű kerületei közé tartozik. A kerületben megtalálhatók a nagyvárosias bérházak, modern lakóparkok, valamint irodaházak és üzleti negyedek is, különösen a Duna menti területeken.
Fekvése Határai A 2013. évi CXXVIII. törvény rendelkezései szerint e kerület határai:
Földrajza A kerület nagy része a Pesti-hordalékkúpsíkságon, kisebb része dunai szigeteken terül el. Felszínét a Duna alakította, Vizafogó területének jó része még a 19. században is zsombékos terület volt, csak a 20. század elejére töltődött fel. Ennek a területnek az Árpád híd lábánál fekvő részét (az alsó rakparttal és a Margit-sziget alacsonyabban fekvő részeivel együtt) árvízveszélyes területként tartja nyilván a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság. A kerület másik jelentős vízfolyása a Rákos-patak, amely itt ömlik a Dunába. A vízfolyás (a Dunához hasonlóan) beton mederben folyik keresztül a Tahi és a Vizafogó utca mellett.
A kerülethez tartozik a Népsziget déli fele. A szigetet az északi végén az 1830-as években töltéssel összekötötték a pesti parttal (Újpesttel), így hozva létre a Téli Kikötő mintegy 28,6 hektáros öblét. Az öböl egykor a magyar hajógyártás színtere volt, ma inkább a horgászat és vízi sportok szerelmesei fontos részei az arculatának.
Az Újpesti-öböltől délre a kavicsbányászat eredményeként alakult ki a mesterséges FOKA-öböl.
Történelmi városrészek Angyalföld
balra|100px|Angyalföld a kerület térképén
A kerület északkeleti részén fekvő, ma legnagyobb városrésze. Nevének német alakja (Engelsfeld) már 1830-as években kiadott térképen is szerepelt, és eredetileg a Róbert Károly körút, váci vasútvonal, Újpest, Béke út, Béke tér, Lehel utca által határolt területet jelölte. A területet nevezték még Napföldnek is.
A mai Angyalföld rendkívül sokféle jellegű körzetből tevődik össze, igazán jelentőssé az iparosodás következtében, a 19. század legvégén, a 20. század elején vált. Megtalálhatók itt a tíz- és négyemeletes panelházak éppúgy, mint a családi házas övezetek vagy az új építésű lakóparkok. A hajdani ipari zónák a Váci út mentén mára szinte teljesen átalakultak: irodaházak, kis- és nagykereskedelmi egységek, lakóparkok vették át üzemcsarnokok helyét.
Erdőtelkek
Felsőbikarét
Kikötő-dűlő A Meder utca, Váci út, Újpest és a Duna (Újpesti öböl) között elterülő rész régi neve.Sas, Gellért: Budapest XIII. kerület, 8. o. Itt üzemelt a Ganz Hajó- és Darugyár, ma ennek helyén áll a Duna Plaza, Magyarország első plázája.
Lőportárdűlő
balra|100px|Lőportárdűlő a kerület térképén bélyegkép|209x209px|jobbra|A karmelita templom
A Dózsa György út, Szabolcs utca, Róbert Károly körút, Váci út négyszöget a 20. század elejéig teljes egészében katonai célokra használták, innen származik a terület Lőportárdűlő elnevezése, (lőportárak) ma Angyalföld része; az egykori katonai létesítményeknek mai napig meghatározó az építészeti jelenléte a területen.
A 20. század elején a zárt katonai tömb helyén laktanyák, lakótelepek épültek. A terület délnyugati részén a Bárczy-program keretében épült téglaépületek közül ma is áll néhány leromlott állapotú két- és háromemeletes lakóház. Középső részén a Tüzér utcai- és a Gidófalvy utcai lakótelep tízemeletesei magasodnak az 1970-es évekből. a Lehel utcától keletre elsősorban szolgáltató vállalkozások működnek, itt volt a Szabolcs utcai Kórház is, de a 2010-es évektől az újépítésű irodaházak mellett sok lakóház is épül.
Újlipótváros
balra|100px|Újlipótváros a kerület térképén bélyegkép|206x206px|jobbra|Pozsonyi úti ház
A kerület déli, Duna-parti városrésze, amelyet 1950-ben csatoltak hozzá, előtte Lipótvároshoz (vagy más néven Szentistvánvároshoz) tartozott. Déli részén, Budapesten ritkaságszámba menő, egységes városnegyedet alkotnak az 5-6 emeletes, többségükben az 1920-as és 30-as években emelt, belső udvaros lakóházak. Itt található a Vígszínház és a Szent István park is.
Északi felén nagyobb a korszakok keveredése, állnak itt századeleji bérházak csakúgy, mint lakótelep. A 90-es években megjelentek rajta a lakóparkok is.
Vizafogó
balra|100px|Vizafogó a kerület térképén bélyegkép|202x202px|jobbra|Panel a Vizafogó lakótelepen
A Dráva utca és a Rákos-patak közötti Duna-parton húzódik a Vizafogó, ma leginkább lakótelepeiről (Vizafogó- az Árpád hídtól délre és Árpád hídi, tőle északra), azonban vannak régebbi épületek is a városrészben. Téglaépítésű, udvaros bérházak állnak a Váci úti irodaházak és a Vizafogó lakótelep második üteme között; a Dagály utca két oldalán, pedig, alacsonyabb társasházak sorakoznak a Népfürdő utca és az Esztergomi út között. Itt működik a Dagály fürdő, valamint a volt Láng Gépgyár területén, a kerület utolsó gépipari gyárüzeme.
Népsziget
A félszigeten csónakházak és volt vállalati üdülők sorakoznak, északi végén vezet át az Újpesti vasúti híd, keleti oldalán, az Újpesti öbölben még látszanak a hajdani hajóépítés emlékei.
Göncz Árpád városközpont
balra|100px|Göncz Árpád városközpont a kerület térképén
2016. április 14-én a Váci út-Róbert Károly körút kereszteződése körül új városrészt avattak. A városrész a volt távolsági autóbusz-pályaudvar területét, a József Attila Színház épületét, a rendőrpalota tömbjét (Nyugdíjfolyósító, Egészségbiztosító, Szlovák iskola, rendőrpalota), és a Göncz Árpád szobra körüli kis parkot foglalja magában. Határai: Esztergomi út – Róbert Károly körút – 25828/19. hrsz. közterületA Váci út és a Róbert Károly körút sarkán lévő keskeny, nagyságú közpark, ahol Göncz Árpád szobrát felállították (MePAR-FŐMI) – Váci út – Petneházi utca – Teve utca – Róbert Károly körút – Váci út – Árbóc utca.
Margitsziget
2013 júniusáig a XIII. kerület része volt a Margit-sziget, azóta a főváros közvetlen igazgatása alatt áll.
Története Korai történet a török uralom végéig A terület korai lakóiról keveset tudni, azonban az Angyalföldi kincs néven ismert i. e. 8. századi aranylelet valószínűleg helyben készült. A területet kelta törzsek uralták a rómaiak érkezése előtt. Pannonia provincia határa a Dunánál húzódott, azonban Aquincum környékén a keleti parton is épültek őrhelyek. Közéjük tartozott a Transaquincum nevű castrum is, amelynek létezéséről 1815-ben szereztek tudomást, amikor Vizafogó területén, a Köszörűs-árok térségében szántás közben római korú építmények nyomára bukkantak. A romokat azonban csak 1848-ban vizsgálták meg, amikor azok sáncépítési munkálatok miatt kerültek ismét felszínre. A vizsgálatok során egy kb. egy hold területű, erős falakkal körülvett négyszögletes erődítményt tártak fel. A romok építőanyagát mára széthordták, így a falmaradványok nem láthatók, csupán a környéken talált, szintén római korú kézimalmok tanúskodnak erről az időszakról.
A honfoglalásig a területről nem sokat tudni. Anonymus krónikája szerint Árpád vezér a Dunán való átkelés előtt a Rákos mezején táborozott, amit valószínűleg a mai XIII. kerület területén kell keresni.Például Mikoviny Sámuel 1737-es térképén nagyjából ide jelölte a Campi Rakos-t Az Árpád-házi királyok alatt a terület kezdetben az esztergomi érsek birtoka volt, majd II. Endre is eladományozta. Az adománylevélből kiderül, hogy a területen létezett egy Jenő nevű település, amely az Újpesti vasúti híd pesti hídfője közelében állhatott. Később IV. Béla visszaváltotta Jenőt, majd további területekkel (Új-Bécs, Új-Jenő, Jenői-sziget, Fürdő-sziget, Vizafogó, Agaras-tó és Rákosmező) együtt a különböző szerzetes- és apácarendeknek adományozta.
1298 és 1526 között a rákosmezei országgyűlések kapcsán a terület fontos szerepet játszott a magyar közéletben, a II. Lajos halálát követő polgárháborús időszakban és a török hódoltság idején a vidékről nem történik említés. A háborúk pusztítása és Pest visszafejlődése következtében a terület lakossága is lecsökkent, a 18. század végéig eltűnt Jenő és Új-Bécs is.
Újjáéledés és az iparosodás kezdetei Buda visszafoglalása után rövidesen gyors fejlődésnek indult a régió, a Pest falain kívüli vásárok jelentős bevételi forrást jelentettek, de megjelentek az első iparosok is. Az 1838-as pesti árvíz itt is súlyos károkat okozott, ezért feltöltötték a Rákos-árkot és gátak építésébe fogtak. Ekkor Angyalföldre még kirándulni, horgászni jártak a pestiek, a városiasodás jeleit csak Lipótvárosban lehetett megfigyelni.
A szabadságharc után indult el az a rendkívül gyors fejlődés, ennek hatására a 19. század végére Angyalföld Duna Duna menti iparvidéke az egyik legjelentősebb magyar gépipari központtá vált. 1856-tól megindult a hajógyártás az Újpesti-öbölben, 1860-ban alapította meg Höcker Antal a későbbi Acélöntő és Csőgyár elődjét. 1868-ban nyitotta meg Láng László gépjavító műhelyét, a Láng Gépgyár elődjét.
A fellendülést segítette az ebben az időben zajló útépítési hullám is. Az 1871-es törvény alapján kiszélesítették a Váci utat, egy évvel később pedig elkezdték építeni a Margit hidat, 1873-ban rendezték az Aréna út (1945-től Dózsa György út) helyzetét. 1879-re elkészült a Hungária út (e szakasza mai nevén Róbert Károly körút).Sas, Gellért: Budapest XIII. kerület, 15. o. Budapest egyesítését követően elhatározták a Lipót körút megépítését is, majd kezdeti nehézségek után 1896-ban át is adták. Az újlipótvárosi telkek felértékelődtek, és az ott működő üzemek (malmok, sörfőzde, gyárak) a Váci út környékére költöztek, átadva helyüket a polgári (főként zsidó) lakásoknak.
Az 1846-1877 között üzemelt Pesti Indóház helyén épült Nyugati pályaudvar és az Újpesti vasúti híd megépítése (1873-1896) is jól illeszkedett ebbe a folyamatba. A fővároson belüli közlekedésbe kapcsolta be a városrészt az 1894-ben átadott Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamosvasút.Sas, Gellért: Budapest XIII. kerület, 16. o.