bélyegkép|jobbra|260px|A nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivócsanakja, magassága 10,6 centiméter, hossza 12,2 centiméter, súlya 283 gramm, űrtartalma 2 deciliter. bélyegkép|jobbra|260px|A nagyszentmiklósi kincs egyes darabjai bélyegkép|jobbra|260px|A nagyszentmiklósi kincs egyes darabjai A nagyszentmiklósi kincset 1799-ben találták a Temes megyei Nagyszentmiklós határában. 1799. július 3-án egy szerb szőlősgazda árokásás közben különleges leletre bukkant. A kincs 23 aranyedényből áll, összsúlyuk majdnem 10 kg. Előkerülése óta eredete heves viták tárgya volt, mivel az edények többségét nem egyazon időben és műhelyben készíthették. Valószínűleg az avar fejedelmi kincstár része lehetett, melyet a kaganátus végnapjaiban rejthettek el.
1799. október 1-jén I. Ferenc magyar király intézkedésének eredményeként került a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba. Jelenleg a bécsi Szépművészeti Múzeumban (Kunsthistorisches Museum) őrzik. Magyarországon a kincset először 1884-ben állították ki, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulóján, 2002-ben volt ismét látható Budapesten. Legutóbbi szakszerű feldolgozása Bálint Csanád nevéhez fűződik. Az aranyedényeken számos rovásfelirat látható.
Előkerülése Az egykori hivatalos iratok alapján viszonylag (a többi véletlen folytán előkerült egykori kincshez mérten) jól rekonstruálhatóak az előkerülésének körülményei. Nagyszentmiklós a Marostól délre a Bánátban az egykori Aranka folyóhoz közel fekszik. Ez a terület az Alföld délkeleti része, síkság vagy ligetes sztyepp. A lelőhely a várostól délnyugatra a Szigetnek nevezett helyen volt. Ezen részt a kiszáradt Aranka folyó ölelte körül. A helyszíni megfigyelések alapján a kincsek árokból kerülhettek elő, mely valamiféle menedékhely védműve lehetett. Ezen megfigyelések azonban nem igazolják egyértelműen az árokból való előkerülést.
Az egykori akták szerint Vuin Neru szerb parasztgazda 1799. július 3-án a háza udvarán kerítésigazítás céljára árkot ásott. Ekkor akadt a páratlan kincsleletre, mely csak szeptember végére került a császári-királyi Régiségtárba, Bécsbe. A köztes időben a kincs útja görög és bécsi kereskedők kezén át vezetett Pestig, ahol Boráros János városbíró szedte össze. Az augusztus 3-án felvett leltárban szerepel egy 24. tárgy is. Ez egy aranyrúd volt, melyet beolvasztás útján nyertek. Állítólag ez az egyik bikafejes csésze letört szarvából származik. Kiderült az is, hogy 4 korsó fülét letörték. Valószínűleg más edényeket is ily módon megrongáltak. Vuin Neru felesége azt is bevallotta, hogy néhány kisebb tárgyat megtartottak, illetve beolvasztottak.
Kutatásának rövid története bélyegkép|jobbra|260px|A nagyszentmiklósi kincs rajza Első részletes leírása lovag Josef Calasanza Arneth 3 kötetes művében szerepel, mely a bécsi császári érem- és régiséggyűjteményének leltára. Hampel Józseftől származik az Attila kincse elnevezés, mely általánosan elterjedt, azonban hibás kormeghatározási koncepcióján alapult. A modern kutatásban 3 fő irányzat alakult ki: a késő avar 8. századi eredeztetés, a 9. századi bolgárLásd például David Talbot Rice 1968: Byzantské umenie. Bratislava, 187 (fordítás az 1963-as eredeti alapján; "inkább perzsa mint bizánci stílusú") és a 10. századi honfoglalás kori magyar eredet. László Gyula elemzésében a kincset a rovásírás megléte avagy hiánya alapján két részre bontotta: a fejedelem és a fejedelemasszony készletére. Ő azonban a kincset a honfoglalóknak tulajdonította, ami ma túlhaladott álláspont.
A kincs avar eredetére Bóna István állásfoglalása világított rá a legpontosabban.Bóna István 1984 A népvándorlás kor és a korai középkor története Magyarországon. In: Székely (fsz.): Magyarország története I, 344-346. A magyar régészeti kutatás ennek nyomán hagyott fel a magyar eredet hirdetésével és azóta is az avarokat tartja a kincs tulajdonosainak.
A kincs egyes darabjai A szakirodalomban a Hampel-féle számozás terjedt el:
1. számú korsó 100px|1. számú korsó
36 cm magas, 22 karátos aranyból készült füles korsó. Súlya 2149 g, űrtartalma 4,4 l. Füle letörött, de valószínűleg eredetileg is hozzá tartozott a többi korsóval ellentétben. A nyak és a törzs közti gyűrű alatt levélkoszorú (akantusz) fut körbe, hasonló de kisebb levéldíszek a has alján. Apró pontatlanságok alapján László Gyula kiforratlan mester művének gondolja, és koncepciója szerint a fejedelemasszony asztali készletéhez tartozott. A többi korsótól eltérő nagyobb űrtartalom azonban szerinte kétkedésre ad okot.
2. számú korsó bélyegkép|jobbra|230px|A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának egyik díszítése égberagadási jelenet bélyegkép|jobbra|230px|A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsó négy medallionba zárt ábrázolásának egyike páncélos, lovas, "győztes fejedelem" bélyegkép|jobbra|230px|A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsója
none|100px|2. számú korsó a "győztes fejedelemmel"none|100px|2. számú korsó állatküzdelmi jelenettel (griff-szarvas)none|100px|2. számú korsó Emese a turullalnone|100px|2. számú korsó az égi vadászat jelenetével
22 cm magas, 18 karátos aranyból készült korsó. Súlya 608 g, űrtartalma 1,44 l. Elsőrangú mester műve. Eredetileg fül nem tartozott a korsóhoz, azt később forraszthattak hozzá, mely azonban elveszett. A mintákat a háttér visszakalapálásával alakították ki. Megjelenését három vízszintes sáv közé iktatott, íves vonalú, hengeres nyak és körte alakú test határozza meg. A szájperemet külön forrasztották fel, és ebbe vágták bele a lemezt a fül számára. A négy medallionba zárt ábrázolás a következő: páncélos, lovas, "győztes fejedelem"; állatküzdelmi jelenet melyben egy griff leteper egy dámvadat; "égi vadászat" amely egy emberfejes, szárnyas oroszlánon vadászó fejedelmet ábrázol; égberagadási jelenet.
3. számú korsó 100px|3. számú korsó
21 cm magas, 19,5 karátos aranyból készült füles korsó. Súlya 656 g, űrtartalma 1 l. Az utólag ráforrasztott fül az antik tojássort utánzó mintával vörösrézből készült. Palástján a díszítést poncolt háttéren keresztek alkotják, melyek a kígyózó összekapcsolt lánc közti mezőkben találhatóak. 2 láncszem közti körben is keresztvésés látható. A láncfonat az igari és jutasi vezérleletek felé mutat, míg a poncolt hátterű indás díszítésű szájperem párhuzamait máshol kereshetjük. Ez is arra utal hogy utólag forrasztották rá a korsóra.
4. számú korsó 100px|4. számú korsó
23,6 cm magas (száj nélkül), 19,5 karátos aranyból készült füles korsó. Súlya 631 g, űrtartalma 1,22 l. A vörösréz füle utólag került a korsóra és hatlapúra sarkított tojástagokból áll, melyeket vessző-pont-vessző díszíti és aranylemez fedi. A korsó egyéb díszítési módjában megegyezik az előzővel. A kereszteknek László Gyula régész-történész hatalmi jelvényt tulajdonított, és azt (tévesen) az Árpád-házi királyok udvarához kötötte.
5. számú korsó 100px|5. számú korsó
21,3 cm magas, 20 karátos aranyból készült füles korsó. Súlya 710 g, űrtartalma 1,02 l. A nyak és a törzs közti gyűrű alatt levélkoszorú (akantusz) fut körbe, melyek szélét rovátkasor szegélyezi. Vörösréz fülét utólag forrasztották hozzá és szintén rápréselt aranylemez borítja. A korsó talpán bekarcolt rovásjegyek. Csallány Dezső régész szerint az "Elye-pek nagidisz" felirat megfejtése "Elye-bóg nagyúré". Megformálása a griffes-indás műveltséggel hozható kapcsolatba.
6. számú korsó 100px|6. számú korsó
23,5 cm magas, 21 karátos aranyból készült füles korsó. Súlya 956 g, űrtartalma 1,25 l. Fülét utólag forrasztották rá és aranylemezzel vonták be. Szájperemének hólyagos (3 félgömbös) kialakítása az 1. korsóéhoz hasonló, azonban itt poncolt hátterű indadísz borítja, melyet felforrasztott, gyöngyözött huzal keretez. Palástjára a gyűrűről levélkoszorú csüng alá, alatta pedig kígyózó szalagminta fut körbe. A levelek szélét itt is rovátkasor szegélyezi. Lábazata és teste között domború vésett-poncolt átmenet van. Fenekén bekarcolt rovásírás található. Egészében a kialakítása nagy mesterségbeli tudásról árulkodik.
7. számú korsó none|100px|7. számú korsó égberagadási jelenettelnone|70px|7. számú korsónone|100px|7. számú korsó égberagadási jelenettelnone|70px|7. számú korsó
23 cm magas, 21 karátos aranyból készült füles korsó. Súlya 733 g, űrtartalma 1 l. Keresztmetszete nyomott ellipszis. A mintákat a háttér visszakalapálásával alakították ki, kivétel ez alól a lábon lévő vésett-poncolt sáv. Tojássort alkotó fülét utólag forrasztották fel (Mavrodinov szerint azonban eredetileg is volt a korsón fül). A két oldalán korongba zárt égberagadási jelenet ábrázolása látható, két keskeny oldalán pedig két-két mitológiai meselényen lovagló figura. Az ábrázolások mindegyikét leveles ágak tarkítják. A korsó száját két békára vadászó és két álló daru díszíti szintén ágak közt. Palástjára itt is levélkoszorú csüng alá, melynek szélét rovátkolás határolja.
8. számú "csemegés szilke" 100px bélyegkép|jobbra|400px|A Nagyszentmiklósi 8. sz. tál felirata.Hampel József (1884): A nagyszentmiklósi kincs. Tanulmány a népvándorláskori művészetről. Archaeologiai Értesítő 4, 1-166. bélyegkép|jobbra|400px|A nagyszentmiklósi 8. sz. tál feliratának lehetséges olvasata. Az itt olvasható "wosudu" a boza szó legkorábbi emléke, amely a -d kicsinyítőképzőt hordozza. Megjegyzendő, hogy korábban nem volt a magyar nyelvben /v/ hang, a w betűvel történő átírás a zöngés bilabiális spiránst /β/ jelöli, ami leegyszerűsítve a /b/ és a /v/ közötti hang.
17,7 cm hosszú, 3 cm mély tálka melyhez egyik oldalán 12,3 cm hosszú, 3,1 cm széles fogó kapcsolódik, melynek közepén lyuk található. 22 karátos aranyból készült. Űrtartalma 2,6 dl. Két párhuzama is ismert, melyeken szintén található lyuk de hornyolt sugarak nem. Az albán kincs és az adai temetőből előkerült példányok alapján László Gyula ivócsészének gondolja, melyet övre felfüggesztve viselhettek. Az edénytípus a fül formája alapján bizánci eredetűnek tekinthetőBálint 2004, 470. Az adai lelethez hivatkozott mindkét forrás ismeretlen az irodalomjegyzéke alapján.
Peremét rovásírás fedi, melyet előzőleg belekarcoltak, majd az ötvös mély poncolással egyenletesen elosztva belevésett. A két lapból álló fogóját a rovásírás elkészülte után forrasztották rá. Alsó lapja vésett poncolt hátterű, felső állatalakos. A tál alsó felén a peremet szegélyező részt huzalfonatból készült fenyőág minta keretezi.
A felirat olvasatára lásd: Kárpát-medencei rovásírás.
9. és 10. számú görög feliratos lapos csészék kereszttel
100px100px A 9. számú csésze átmérője 14,7 cm, mélysége 3,4 cm, 22 karátos aranyból készült, súlya 287 g és űrtartalma 4,6 dl. Nem sokban tér el tőle párja 14,6 cm, 3,2 cm, 22 karátos arany, 305 g, 4,2 dl. Mindkettő három részből forrasztott: indás perem, sugarasan hornyolt gömbszelet, indás körgyűrű és benne a görög feliratos keresztes lemez. Az indás szalag háta elmosódott, ami kéregöntésre utal. László szerint a keresztes korongokat utólag forrasztották az eredeti kivágott ábrázolások helyébe. Ez és a kereszt alapján vallással összefüggő kapcsolatra gondol. A csészékre szintén utólag igazi csatot (9.) ill. csatkarikát (10. tövis nélkül) szereltek, amit azzal magyaráznak hogy a két csészét egyszerre egy szíjra fűzve hordták. A felvázolt hornyolásra, melyet valamilyen okból nem úgy készítettek vagy fejeztek be mint a 8. számú szilkén, oldalt a perem alatt kívülről rovásjeleket véstek.
11. és 12. számú pohárkák 100px
A 11. számú pohárka magassága 4,7 cm, 19 karátos aranyból készült, súlya 74 g, űrtartama 1,2 dl. A 10. számú ehhez képest 4,7 cm, 20 karát, 70,8 g és 1,2 dl. Mindkét pohárkának volt füle, mely hiányzik. Szájukra két-, aljukon egyszeres öntött, gyöngyözött szegély van forrasztva. A gömbökön itt is poncütés látható. Aljuk külön lemezből van felforrasztva. A 11. számú poháron két rovásjel is található.
13. és 14. számú bikafejes ivócsanakok
100px100px