A Stockton and Darlington Railway (S&DR) egy vasúti társaság volt, amely 1825 és 1863 között működött Északkelet-Angliában. A világ első gőzmozdonyokat használó közforgalmú vasútja, első vonala a Shildon melletti bányákat kötötte össze a Durham megyei Darlingtonnal és Stockton-on-Tees-szel, és hivatalosan 1825. szeptember 27-én nyitották meg. A szén hajókra történő szállítása gyorsan jövedelmező üzletággá vált, és a vonalat hamarosan meghosszabbították egy új kikötőig Middlesbrough-ban. Míg a szénszállító kocsikat a kezdetektől fogva gőzmozdonyok vontatták, addig az utasokat lovak által vontatott kocsik szállították, egészen addig, amíg 1833-ban be nem vezették a gőzmozdonyok által vontatott személykocsikat.
Az S&DR részt vett a York és Darlington közötti keleti parti fővonal építésében, de fő terjeszkedési területe a middlesbroughi dokkoknál, valamint nyugat felé Weardale-be és kelet felé Redcarig terjedt. Az 1840-es évek végén súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött, és majdnem átvette a York, Newcastle és Berwick Railway, mielőtt a clevelandi vasérc felfedezése és az azt követő bevételnövekedés miatt ki tudta fizetni adósságait. Az 1860-as évek elején átvette a Pennine-hegységen átívelő vasútvonalakat, amelyek Tebaynél és Cliftonnál, Penrith közelében csatlakoztak a West Coast Main Line-hoz.
A társaságot 1863-ban átvette a North Eastern Railway, átadva 200 mérföldnyi (320 kilométernyi) vonalat és mintegy 160 mozdonyt, de 1876-ig Darlington Section néven önállóan működött tovább. Az S&DR megnyitását a gőzvasutak hatékonyságának bizonyítékaként tekintették, és az évfordulót 1875-ben, 1925-ben és 1975-ben ünnepelték. Az eredeti útvonal nagy részét ma a Northern által üzemeltetett Tees Valley Line szolgálja ki.
A vasútvonal építése George Stephenson 1822-ben meggyőzte az északkelet-angliai Darlington és Stockton környékének bányatulajdonosait, akik vasutat akartak építeni a szén szállítására, hogy az általa tervezett gép nagyobb teher szállítására alkalmas, mint a lóvasút. A parlament által nehezen elfogadott törvény személyek szállítását is lehetővé tette a 40 kilométeres, jelentéktelen szárnyvonalon, ahol a világ első vasúti hídja is megépült. A sínek nyomtávja 4 láb és 8,5 hüvelyk, azaz 1435 mm volt, ez a mai normál nyomtáv.
A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-én került sor, Stephenson Locomotion nevű gőzmozdonya 33 kocsit vontatott (a mozdony után öt vagon következett szénnel, egy liszttel megrakva, a következő kocsiban a vasút tulajdonosai, igazgatói, földmérők, mérnökök kaptak helyet, ezt 20, utasok számára átalakított szenes vagon, majd legvégül hat szénnel megrakott kocsi követte) helyenként óránként 24 kilométeres sebességgel. A szerelvény mintegy 600 utast szállított, súlya pedig nagyjából 86 tonna lehetett. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy az ember a lónál gyorsabban utazott. 1830-ban megnyitották a Liverpool–Manchester vasútvonalat és a vasparipa elindult világhódító útjára. Hamarosan Amerikában és Európában is gőzerővel kezdtek vasutat építeni, megkezdődött a vasút korszaka.
Források James Stephen Jeans: Jubilee Memorial of the Railway System: History of the Stockton and Darlington Railway. Graham, Newcastle upon Tyne 1974, Charles Alexander McDougall: The Stockton & Darlington Railway, 1821–1863. Durham County Council, Durham 1975, Maurice W. Kirby: The Origins of Railway Enterprise. The Stockton and Darlington Railway 1821–1863. Cambridge University Press, Cambridge 2002,
Jegyzetek
Irodalom
További információk Original report by George Stephenson on the proposal to construct the railay (Network Rail) The History of the Stockton and Darlington Railway (North East History) The Stockton and Darlington Railway The Bishop Line to Bishop Auckland Historic Environment Audit October 2016 (2019 revision)
Kategória:Anglia vasútvonalai