Az Egy szélhámos vallomásai () Thomas Mann regénye, amely 1909–1911, illetve 1950. december 26.–1954. április 16. között keletkezett. A regénnyel Thomas Mann az európai pikareszk regény hagyományait folytatja, de érezhető a kalandregények hatása is, illetve a mű egyben a fejlődésregények paródiája is. A regényt mitológiai párhuzamok gazdagítják.
Magyarul először a Révai Irodalmi Intézetnél jelent meg a regény, Lányi Viktor fordításában, 1947-ben.
Keletkezése Thomas Mann 1905 óta tervezte a regény megírását, amelyhez az ötletet a szélhámos és csaló Manolescu emlékiratai adták. A munka első szakasza 1910 és 1913 között tartott. A cím Rousseau Vallomásaira utal. Közel négy évtizedes szünet után, 1950–1954 között készült el az emlékiratok első része, és több rész nem is következett. A könyv folytatásával kapcsolatban a hetvenkilenc éves író így nyilatkozott: Hogy mi lenne, ha a regény továbbra is befejezetlenül maradna? Véleményem szerint nem lenne kár.
Tartalma Felix Krull származása Felix Krull vasárnapi gyermek, és ennek a ténynek „rejtelmes jelentőséget” tulajdonít: „élt bennem a hit, hogy a szerencse fia, az égi hatalmak kiválasztottja vagyok“14. oldal Családját a „finom, bár léha polgári család” szavakkal jellemzi. A „léha” szó Thomas Mann önéletrajzi jellegű célzása: Thomas Mann apjának halála után a lübecki lelkész „elrothadt” családnak nevezte a megmaradt Mannokat.Thomas Mann levele Otto Grauthoffhoz, 1896 március elején
A színház, mint egyezményes illúzió A tizennégy éves Felixnek meghatározó élménye volt az első színházi látogatása. Apja egy operettelőadásra vitte el, amelynek sztárja „a színház énekes bonvivánja, a közönség ünnepelt kedvence, Müller-Rosé” volt, valami követségi attasé szerepében. Játékával eleganciát, felsőbbrendűséget sugallt, „életörömet árasztott, ha ugyan ez a szó kifejezi azt az irigységből, vágyból és szerelmi gerjedelemből összetett érzést, amit a szépnek, a boldog tökélynek a látása gyújt ki az emberi lélekben.”38. oldal Az előadás után Felixet apja beviszi a színész öltözőjébe, ahol szegényes és rendetlen körülmények között látják viszont az undorító külsejű színészt. A kamaszfiút megrendíti a férfi kettős természete: „Nem olyan-e egészen, mint azok a lágytestű, undok állatkák, amelyek, ha esti órájuk eljön, mesebeli fénnyel képesek tündökölni?”43. oldal Ugyanakkor azt is felismeri, hogy a közönség elfogadja, sőt megköveteli a csalást; ez a jelenet meghatározó lesz szélhámosi pályafutása szempontjából. Bizonyos értelemben Felix apja is ezt a felfogást követte, amikor „azt adom a publikumnak, amiben hisz” jelszóval forgalmazta kétes minőségű pezsgőjét.
Fiatalkori csalások Felix Krull tanulónak nincs ínyére az iskola. Hogy elkerülje az „ádáz intézményt”,45. oldal ahol csak mérsékelt sikereket ér el, betegségeket szimulál és olyan meggyőzően és következetesen teszi, hogy még a háziorvost is meggyőzi, aki pedig először iskolabetegségre gyanakszik.
Az emlékíró tetszelegve idézi fel kis tolvajlásait, amelyeket iskolába menet követett el. Egyedül a csemegésboltban enged a kínálkozó édességek csábításának. Az olvasó lehetséges ellenvetésére, hogy ez közönséges lopás lenne, Felix Krullnak az a véleménye, hogy ez „hitvány szó”, „holott a szó ha cselekedetet akar jelenteni, leginkább egy légycsapóhoz hasonlít, amely sohasem talál legyet.”63. oldal Noha a polgári törvénykezés ugyanazzal a névvel illeti, mint más hasonló cselekedeteket, Krull szerint ő „a teremtő erő kegyeltje, sőt egyenesen kiváltságos húsból-vérből való”, ezért cselekedeteit nem lehet egy kalap alá venni a mindennapi emberekével.
Elűzetés a Rajna-vidékről Felix Krull apjának gyenge minőségű pezsgőgyára csődbe jut és az apa öngyilkos lesz. A csődről Felix szerint nem apja, hanem egy zsidó bankár tehet, „egyike a legelvetemültebb embernyúzóknak”.74. oldal Ezzel vége a villabeli gondtalan életnek. Felix anyja panziót nyit Frankfurtban, hogy a családot fenntarthassa. Maga Felix a frankfurti piroslámpás negyedben él kitartottként, „szerény mértékben” részesülve a Rózsa nevű prostituált keresetéből.156. oldal Rózsa ugyanakkor kijáratja vele „cudar szerelmi iskoláját”,158. oldal folytatva azt a nevelést, amelyet a család Genovefa nevű szobalánya már elkezdett.67.-68 oldal
Sorozás A katonai sorozáson Felix Krull bravúros előadást nyújt. Az orvos és a bizottság előtt epilepsziás rohamot ad elő, miután a hozzáillő anamnézist már szóban elmondta az orvosnak, illetve hagyta magából kiszedni. A jelenet végén a főtörzsorvos alkalmatlannak nyilvánítja.
Felix a jelenetre „igen akkurátusan, sőt szigorú tudományossággal” készült,115.-116. oldal elolvasva a hozzáférhető szakirodalmat. Ugyanígy járt el Thomas Mann is írói munkája előkészítése során: az íráshoz elengedhetetlennek tartotta a témának megfelelő szaktudást.
Szállodai karrier Schimmelpreester keresztapa a hotelkarriert javasoltja a pályaválasztás előtt álló Felixnek, és elintézi, hogy alkalmazzák egy párizsi szállodában. A Párizsba utazás során a vámoláskor Felix egy gazdagnak tűnő hölgy mellé kerül, és miközben mindkettőjük csomagja a vámosok asztalán fekszik, Felix elemeli a hölgy ékszerdobozát.
Az elegáns párizsi szállodában Felix liftesként kezd. Egy nap a liftben összetalálkozik azzal a hölggyel, akit meglopott, de a hölgy nem ismeri fel. Az elbűvölő Felixnek sikerül egy éjszakai randevúba bonyolódnia. A hölgy Diane Philbert néven írónő, férje pedig gazdag klozettcsésze-gyáros. Amikor Felix bevallja, hogy meglopta, a hölgy teljesen el van bűvölve, és a fiúban Hermészt, a „tolvajok szemfüles istenét”233. oldal véli felfedezni. Az érett asszony és Felix szerelmi jelenetének leírása a hetvenhat éves Thomas Mann erotikus írásművészetének mesterdarabja.
Felix Krull pincérré, és hamarosan főpincérré lép elő. Szabadidejében a lopással szerzett bevételéből gavallér életmódot folytat, de a szállodai karrierjét nem akarja elhagyni.
Cirkuszi látogatás A francia fővárosban vendégszereplő Stoudebecker cirkusz előadásának megtekintése során Felix rájön, hogy ő maga is művész és nem csak egy szokványos néző. A mutatványokat, különösen az akrobata Andromache trapézszámát „brancsbeliként” szemléli, természetesen nem a cirkusz-szakmát érezve magáénak, hanem „általánosabb értelemben, az emberekre való hatásnak, az emberek boldogításának és elbűvölésének szakmáját.”259. oldal
Eleanor Twentyman és Lord Kilmarnock A szálloda vendégeinek köszönhetően, Felixnek két alkalma is akad, hogy feladja a szállodai karrierjét, de egyiket sem ragadja meg.
A vendégek egyike Mr. Twentyman, az újgazdag birminghami üzletember, „portói borra emlékeztető ábrázatával”, aki feleségével és lányával több hétig időzik az egyik lakosztályban. Elenaor, a lány, aki „csinos, mint egy kecskegida” és „a világ legmeghatóbb kulcscsontjait“273. oldal mondhatja magáénak, a fiú azonban nem viszonozza érzelmeit és mindent megtesz, hogy lebeszélje az érzelmes, szeleburdi kislányt.
Ezzel egyidőben zajlott a skót főnemes Lord Kilmarnockkal való eset, „akinek érzései nyomnak valamit az emberiség mérlegén”278. oldal A lord „feltűnően előkelő, középtermetű, karcsú férfi volt. Rendkívül pedánsan öltözött, még eléggé dús, acélszürke haját gondosan elválasztotta, nyírott, szintén deresedő bajusza szabadon hagyta szinte bájosan finomrajzú száját”278-279. oldal Ezzel a leírással Thomas Mann saját önarcképét rajzolta megThomas Mann naplója, 1954. április 9. A lordhoz hasonlóan az írónak is volt érzéke meglátni a fiatal fiúk szépségét. Az egyéniségéből is kölcsönzött Lord Kilmarnocknak: „Mindig valamilyen elfogódottsággal lépett a terembe. Ilyen nagy úrnál ez furcsának tetszhetett, de, legalábbis az én [Felix Krull] szememben, nem csökkentette a tekintélyét.“279. oldal Lord Kilmarnock magával akarja vinni Felixet skóciai kastélyába komornyiki minőségben, ahol fizetése sokszorosa lenne a szállodában kapottnak, és teendői kizárólag a lord személyének ellátására korlátozódnának. Indoklásként halkan csak ennyit mond: „Egy magányos szív kívánsága.“.285. oldal
Felix Krull sem Eleanor Twentyman, sem Lord Kilmarnock ajánlatát nem fogadja el; mindkettőjüket jól megválasztott szavakkal vigasztalja. A lord búcsúzóul Felixnek ajándékozza smaragdgyűrűjét, amelyet a már idős emlékiratíró még mindig magánál hord.
A szerepcsere Felix Krull eljátssza a vele nagyjából egykorú Venosta márki szerepét, hogy alibit biztosítson neki: míg a márki Párizsban éli világát szeretőjével, Felix az ő neve alatt világ körüli útra indul.
A Lisszabon felé tartó vonaton az étkezőkocsiban Felix a közlékeny Kuckuck professzorral ül szemben, akire jó benyomást tesz az előnyös külsejű fiatal márki. A beszélgetésük során egy kis magánelőadást tart neki kedvenc témájáról, az evolúcióról, illetve a beszélgetés végén bizalmasan elárulja a kozmogóniával kapcsolatos nézeteit.
Kuckuck szerint nem egy, hanem három ősnemzés volt: „a lét kipattanása a semmiből, az élet ébredése a létből és az ember megszületése.”356. oldal A homo sapienst egy dolog emeli ki a természetből: a kezdet és a végről való tudomás. Ez a megfogalmazás Schopenhauernek a szellemi dimenzióról való elképzeléseit tükrözi. Thomas Mann itt Kuckuck professzorral mondatja ki, amit Schopenhauertől kölcsönzött, de egy évvel korábban saját neve alatt is írt a témáról (Lob der Vergänglichkeit – A mulandóság dicsérete).
Szerelmi kaland Lisszabonban Világ körüli útjának első állomásán, Lisszabonban, a Venosta márkiként fellépő Felix Krull kapcsolatba kerül Kuckuck professzor családjával. A német származású tanár Lisszabonban nősült, és egy igen csinos és kotnyeles lány apja. Felix úgy véli, hogy a lány el van jegyezve apja munkatársával, de ez téves megfigyelésnek bizonyul. Kuckuck felesége, Senhora Maria Pia, fejedelmi megjelenésű asszony. Felix Krullra anya és lánya egyaránt nagy hatással van.
Felix kitartóan udvarol a lánynak, és egy bikaviadal után végre sikerül négyszemközt maradnia vele. Felix már célhoz érne, amikor megjelenik az anya, lányát elküldi, a fiatalembert pedig szigorú szavakkal magával viszi egy meghittebb szobába. Senhora Maria Pia becsukja az ajtót, és haragos prédikációba kezd, ami azonban rövid időn belül felkínálkozássá alakul át, amit Felix ujjongással fogad. Így végződik az emlékiratok első része.
Tervezett folytatása Thomas Mann egy jegyzetlapon így foglalta össze az emlékiratok tervezett folytatását: „Felix Krull 20 évesen lesz pincér, 21 évesen megismeri a fiatal arisztokratát és elutazik a nevében, 22 évesen visszatér, 27 éves koráig szállodai tolvajként él. 27 és 32 éves kora között fegyházban van, 34 évesen megnősül. 39 évesen ismét vizsgálati fogságba kerül, melynek során a rendőrök elkísérik a felesége halálos ágyához. Szökés a vizsgálati fogságból és menekülés Angliába.“ Ugyanazon a jegyzetlapon található a regény felosztása is: „Első rész: Ifjúság. / Második rész: Pincér és utazás. / Harmadik rész: Szállodai tolvaj / Negyedik rész: Fegyház / Ötödik rész: Házasság / Hatodik rész: A kicsi halála. Szökés. Vége“
Szereplők Engelbert Krull, az apa egy rajnai pezsgőgyár tulajdonosa. A Krull házaspár gyakran rendez vendégségeket, amelyek során az ivászat rendre orgiává fajul. Felix emlékezése szerint az apa által gyártott pezsgőbor „minősége nem volt teljes összhangban a szemfényvesztő kiállítással”, ugyanezt Schimmelpreester sokkal kevésbé finoman fogalmazta meg: „ne vegye személyes sértésnek, de sampányerét rendőrileg kéne betiltani.“11. oldal A kisstílű életművész, akiből hiányzik a kötelességtudat és teljesítményorientáltság, végül csődbe jut és öngyilkos lesz. Felix anyja „jelentéktelen, nem valami kiváló szellemi képességű asszony”, aki lányához sokkal közelebb érzi magát, mint férjéhez: „szüleim kegyetlenül unták egymást” – írja Felix. Nővére, Olympia, „kövér és rendkívül érzéki teremtés”, aki apja halála után az operettszínpadon arat sikereket.20.-21. oldal