Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (1095 Budapest, Művészetek Palotája, Komor Marcell u. 1., alapítás: 1989)
A múzeum kortárs művészeti alkotásokat gyűjt és mutat be, jelentős magyar és nemzetközi képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. 2005. március 15-étől működik a Művészetek Palotájában, korszerű múzeumtechnológiai körülmények között. Területe 3300 m², a palota nyugati, Duna felé néző oldalán foglal el 4 szintet. A múzeum archívummal, szakkönyvtárral és múzeumpedagógiai műhellyel rendelkezik. A gyűjtemény alapjait az aacheni Ludwig házaspár ajándékai és hosszútávú letétei képezik.
Története Peter és Irene Ludwig 70 nemzetközi kortárs műtárgyat ajándékozott a Magyar Nemzeti Galériának, s további 96 kortárs műalkotást helyezett el tartós letét formájában. A megállapodás a Ludwig házaspár, az Magyar Nemzeti Galéria, és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közt jött létre, 1989-ben. A Magyar Nemzeti Galéria hozzátette az ajándékhoz a saját gyűjteményének kortárs művészeti alkotásait, ezzel létrejött az alapja egy kortárs művészeti múzeumnak, amelynek először az ajándékozó műgyűjtő házaspár tiszteletére a Ludwig Múzeum Budapest nevet adták.
A Ludwig házaspár mindkét tagja művészettörténetet és filozófiát hallgatott a mainzi egyetemen. Peter Ludwig egyetemi disszertációját Pablo Picasso emberképéről írta. Műgyűjtéssel az 1950-es években kezdtek el foglalkozni, de eleinte csak a régebbi korok művészetét gyűjtötték, kivéve Picasso képeit, ez utóbbi sajátos oka nyilván a férj fokozott érdeklődése a művész alkotásai iránt. Kialakult az a helyzet, hogy a Ludwig házaspár mintegy 800 darabos Picasso-gyűjteménye lett a legnagyobb a világon. Hamarosan a kortárs művészeti alkotásokat kezdték gyűjteni úgy, hogy érdeklődésüket kiterjesztették az NDK, a Szovjetunió, Bulgária, és Magyarország területén alkotó művészek képeire is.
Ma a Picasso-gyűjtemény legnagyobb része a Museum Ludwigban, Kölnben található, de a többi általuk támogatott múzeum is kapott e gyűjteményből, a magyarországi megalapítandó Ludwig múzeum is kapott 3 késői Picasso-festményt és egy bikaviadal jeleneteivel díszített tányér-sorozatot. A Ludwig házaspár több múzeumot alapított Németországban, nagyobb gyűjteményt ajándékozott a bécsi Museum Moderner Kunstnak. A rendszerváltás után Kelet- és Közép Európában is múzeumokat alapítottak. Először a Magyar Nemzeti Galériának, majd a szentpétervári Orosz Múzeumnak ajándékoztak gyűjteményükből, sőt 1996-ban a pekingi Nemzeti Múzeumban is megnyílt egy Ludwig-kollekció.
A házaspár halála után az Alapítvány Aachenben működik tovább. Budapesten a Ludwig Múzeum először a Budavári Palota „A” épületében, a Magyar Nemzeti Galéria mellett, majd később attól szervezetileg független formában működött. 1991-ben nyílt meg a nagyközönség számára, állandó kiállításán a Ludwig Gyűjtemény leghíresebb darabjai, (Andy Warhol, Claes Oldenburg, Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg alkotásai az 1960-as évekből, s az 1970-es évektől az 1980-as évek végéig pl. Georg Baselitz, A. R. Penck, Jörg Immendorf (1945–2007), Markus Lüpertz művei) és a magyar művészektől és a környező országok művészeitől vásárolt új szerzemények szerepeltek. 1996-ban Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum néven nyílt meg újra, majd 2005-ben új, véglegesnek szánt helyére, a Művészetek Palotájába költözött, korábbi helyét a Budavári Palotában a Magyar Nemzeti Galéria foglalta el.
A múzeum három emeletén folyamatosan időszaki kiállításokat rendeznek. 2015-től a Ludwig Múzeum rendezi a Velencei Biennále magyar pavilonja képzőművészeti és építészeti kiállításait és működteti az 1909-ben épült Magyar Pavilont. A kiállítások mellett rendezvényeikkel, kiadványaikkal, változatos társművészeti programjaikkal és gyerekfoglalkozásaikkal nagyon sokat tesznek a kortárs művészet megismertetéséért. A Ludwig Múzeum Könyvtára Magyarország legnagyobb nemzetközi anyaggal rendelkező kortársművészeti szakkönyvtára, amelynek fő gyűjtőköre az 1945 utáni magyar és egyetemes művészet, különös tekintettel a kelet-közép-európai régió képzőművészetére. Az intézmény a kortárs művészeti múzeumpedagógia országos módszertani központja. A múzeum első igazgatója több mint egy évtizeden át (1993–2007) Néray Katalin művészettörténész volt. Őt követte 2008. március 1-jétől Bencsik Barnabás (Budapest, 1964–) művészettörténész 2013-ig. Az intézmény jelenlegi igazgatója dr. Fabényi Julia művészettörténész.
A kormányzat szándéka szerint a Ludwig Múzeum az Ötvenhatosok terén épülő új Múzeumi Negyedben működött volna tovább. 2015 októberében azonban Baán László bejelentette, hogy a Ludwig Múzeum mégsem költözik a Városligetbe, hanem marad eredeti helyén.
2005-ben a múzeum Modern színek és Mű-Kritika kiadványa Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült.
2012-ben a múzeum Integrált családi délelőtt programja Múzeumpedagógiai Nívódíjat kapott.
2019-ben a Ludwig Múzeum a Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet című kiállításával elnyerte a Global Fine Art Awards (GFFA) 2018 You-2 elnevezésű közönségdíját.
2019-ben a múzeum „Szín/forma/tér/fény – Bauhaus színházi nyári tábor” című programja Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült.
2019-ben a múzeum ART-transfer Díj néven pályázati úton elnyerhető díjat alapított a kortárs művészet közvetítésének elismerésére.
2020-ban a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum elnyerte az „Év Múzeuma”-díjat.
2020-ban a múzeum „Közösségi Múzeum” elismerésben részesült.
2020-ban az intézmény „Családbarát múzeum” címet kapott. Az ezzel járó jutalomösszeget a Lumi tér kialakításra fordították, amely komfortos, igényesen kialakított feltételeket teremt a kisgyerekekkel érkező látogatóknak, akik két kiállítás között szeretnének megpihenni.
2024-ben A Vigyázat, törékeny kiállítás – melynek kurátora Dabi-Farkas Rita és Popovics Viktória voltak – elnyerte a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Szekciójának díját a „Legjobb kurátori projekt” kategóriában.
2025-ben a Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK) módszertani kiállítás Múzeumpedagógiai Nívódíjban kapott.
2025-ben a múzeum a 2019. év CXXIV. törvény módosítása nyomán kultúrstratégiai intézményi státuszt kapott.
Kiállítások
Kortárs képzőművészet. Válogatás a Ludwig Múzeum, Budapest és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (1991) Yoko Ono: Veszélyeztetett fajok (1993) Made Strange. Mai brit szobrászat (1993) Játék határok nélkül. Fiatal osztrák művészek: Willi Kopf, Ines Lombardi, Walter Obholzer (1993) Szirtes János murális munkái (1993) Köves Éva installációja (1993) Picasso művek a Ludwig-gyűjteményből (1993) Láthatatlan természet. Kortárs japán művészet (1993) Jim Dine: Festmények, rajzok, szobrok 1973–1993 (1994) Klimó Károly festményei és Manfred Wakolbinger szobrai (1994) Nedko Solakov: A műgyűjtő (1994) Anthony Gormley: Európai mező (1994) Bachmann Gábor: Építészeti festmények és makettek, Kelemen Károly: Festmények és szobrok (1994) Timm Ulrichs (1994) John Lennon rajzai (The Bag One Portfolio és más grafikák) (1994) Alejandro Fogel: Utazás a gyökerekhez: A Rumbach utca (1994) Matti Kujasalo: Festmények és szobrok (1994) Fehér László: Új művek (1995) Soós Tamás: Barokk melankólia (1995) Nat Finkelstein: Fotók a hatvanas évekből (Andy Warhol “Factory”) (1995) A Zhou-testvérek (1995) Dmitrij Prigov: Isten Halott / God is Dead (1995) Würth - Egy gyűjtemény (1995) Skót Ősz. Julie Roberts, Douglas Gordon és Tracy Mackenna (1995) Konok Tamás retrospektív kiállítása (1995) Pier Paolo Pasolini avagy a határátlépés – Megszervezni az átlényegülést [Organizzar il trasumanar] (1995) Patricia Tavera (1995) Joseph Beuys: Rajzok, objektek, nyomatok (1995) 100 éves a film: A magyar film története (1995) Piotr Jaros: Umarmen. A látás csodája (1996) IRWIN: A Planit belseje (1996) Bak Imre új festményei (1996) Oswaldo Romberg: +2000/-2000 Even (1996) Jan Fabre: Átmenetek / Passages (1996) A művészeten túl (1996) Súly-talan / Schwere-los. Nemzetközi szobrászati kiállítás / International Sculpture Exhibition (1996) A Krakkói Csoport. Polonia Expressz Fesztivál. / The Cracow Group. Polonia Express Festival (1997) Súly-talan / Schwere-los. Nemzetközi szobrászati kiállítás / International Sculpture Exhibition (1997) Magyar Aszfalt Kft. 1997. évi festészeti díja. A díjazottak kiállítása (1997) De-Composition. Szerkesztett fotográfia Nagy-Britanniában (1997) Testet öltött logosz. Német nőművészek (1997) Sárga Istenség. Kortárs indiai művészet (1997) Szőnyei György: Cseppek / Drops (1997) Ad Hoc. Új művészet Romániából (1997) Illeszkedés. Körösényi Tamás installációja (1997) Maurer Dóra : Quasi-képek és képek 1990–1997 (1997) "Ballroom / Bálterem. Kaija Saariaho, Kozári Hilda és Esa Vesmanen zene-fény installációja" (1997) Meret Oppenheim találkozik Man Ray-jel (1997) Erró: Politikai képek (1998) Budapest-Marseilles. Fiatal művészek cserekiállítása (1998) Magyar Aszfalt Kft. 1998. évi festészeti díja. A díjazottak kiállítása (1998) Antológia. Válogatás fiatal művészek munkáiból (1998) Jean-Jacques Lebel (1998) Sugár János és Jurij Leiderman: General Reminder (1998) Cindy Sherman: Untitled Film Stills (1998) Annie Leibovitz Fényképek (1998) Gyere közelebb: Mai skandináv művészet (1998) Jiři Kolář: Kollázsok (1998) Swierkiewicz Róbert: Lökőhajó (1998) Antoni Muntadas: A fordításról: Az emlékművek (1998) Gia Edzgveradze: Ultramodern nihilizmus (1998) Ernesto Tatafiore (1999) Identitás és környezet (1999) Gulyás Gyula: Acqua et Helios – Római inspirációk (1999) Németh Ilona - Rónai Péter: 1+1=3 (1999) Magyar Aszfalt Kft. 1999. évi festészeti díja. A díjazottak kiállítása (1999) Rondó. Búcsú a XX. századtól (közép- és kelet európai művészek) (1999) El-Hassan Róza kiállítása a Kis.teremben - Image Engine (1999) Test-tér (Grunwalsky Ferenc fotók - Ladányi Andrea performance) (1999) Bodnár Éva festményinstallációja (1999) Szép idő (Északolasz művészek) (1999) Várnagy Ildikó: Jelek (1999) Miriam Bäckström: Fotók (1999) Változó méretek - Mai brit művészet (1999) Roman Ondák (1999) The Second: Időalapú művészet Hollandiából (1999) Tót Endre: Nem félünk a semmitől - Távollévő képek (1999) Sigmar Polke: Gouache-ok. Tisztázatlan eredetű zene (1999) CH - Mai svájci művészet (1999) Benczúr Emese (1999) Cecil Beaton fotográfiái (2000) Beöthy Balázs (2000) Magyar Aszfalt Festészeti Díj 2000 (2000) Nézőpontok–pozíciók. Művészet Közép-Európában 1949-1999 (2000) A Fal után. Művészet és kultúra a posztkommunista Európában (2000) Andy Warhol (2000) Az Éden illúziói: Az amerikai hátország képei (2000) Szépfalvi Ágnes - Nemes Csaba: A fény háza (2000) Mexikói kortárs művészet (2000) Brassaï retrospektív (2000) Sandro Chia "Passio" (Válogatás a legújabb művekből) (2000) Milena Dopitová: Installációk (2001) Francois Marie Banier: Fotográfiák és festmények (2001) Denise Green: Rezonanciák. Festmények és grafikák 1975-2000 (2001) Várnai Gyula hanginstallációja (2001) Sophie Calle igaz történetei (2001) STRABAG Festészeti Díj 2001 (2001) Ősz Gábor: Folyékony horizont (camera obscura fotók) (2001) Michaelangelo Pistoletto: A tükör kapuja (2001) Bori Bálint: Kabócák (2001) Köves Éva: Csendélet (2001) Hersko Judit: Üvegtestű férfiak (2001) Széchy Beáta: Floppy flóra (2001) Szikora Tamás objektjei (2001) Tadeusz Kantor: Lehetetlen (2001) Digitalizált testek - Virtuális látványosságok (2001) Katja Pratschke-Hámos Gusztáv: Elcserélt testek / Fremdkörper (2001) A-R csoport (2001) Drozdik Orshi retrospektív (2001) František Kupka és Otto Gutfreund a Jan és Meda Mladek-gyűjteményben (2001) Felix Droese: Papírkivágások (2001) Nomeda és Gediminas Urbonas: Tranzakció (2002) Zilahy Péter – Fuchs Tamás – Langh Róbert: Ablakzsiráf (2002) STRABAG Festészeti Díj 2002 (2002) Henri Cartier-Bresson: Retrospektív (2002) Chilf Mária: Double Trouble (2002) Lélegzet - Breath: Kortárs észt videoművészet (2002) Gerhes Gábor: A T megtalálása (2002) Helmut Newton: Szex és tájképek (2002)